Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

34 Az országgyűlés képviselőházának í szervezkedés jogától elütik, ahol nem tudja a maga érdekeit a szervezettel kellőkép képviseltetni, ott a rendeleteket nem tartják be. Felhívom ezzel a kérdéssel kapcsolatban a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy az ország számtalan városában még mindig a legnagyobb nehézségekbe ütközik munkásszervezetek létesítése, holott ez csak formai kérdés, mert belügyminiszterileg jóváhagyott, alapszabályokkal biró országos r szövetségek akarnak helyi csoportokat létesíteni. Ahány megye és ahány alispán, annyiféleképpen értelmezik, annyifélékképpen kezelik a dolgot. Ma is számtalan munkásszövetségnek számtalan vármegyének számtalan városában beadva kérelme helyi csoport alakítása iránt. Pest vármegyében most egy kicsit javult a helyzet, de ott is történtek ilyen esetek. Más vármegyében egyszerűen elutasítják. Legutóbb éppen Nyírbátorban történt az, hogy az alispán végzést hozott, amelyben nem vette tudomásul egy munkásszervezet megalakulását, azzal, hogy azt nem tartja közérdeknek (Kertész Miklós: Csupa kiskirály van ebben az országban!) és ilyen város számtalan van. Méltóztassék gondoskodni arról, hogy a munkásszövetségek az ő törvény- és alapszabályadta jogaikkal ezentúl akadály nélkül élhessenek és maguk is hozzájárulhassanak a rendeletek végrehajtásához. (Kéthly Anna: Békéscsabán azt mondták, hogy nem kell, mért a munkásnők férjhezmennek!) T. Képviselőház! A mi fejtegetéseinkkel, a mi felfogásunkkal és törekvéseinkkel szemben áll a kapitalizmus ellentállása, annak állandó muzsikája, állandó siránkozása. Most is nagy sírás-rívás folyik a felsőházban azért, mert támadják a tőkét és a nagybirtokot. Szinte minden felszólalás ebben merül ki. Persze, hogy támadjuk. Joggal támadjuk, mert a tőke viszszaél azzal az előnyös helyzettel, amelybe került a munkássággal szemben és most már ott tart, hogy a mohósága nem ismer határt, {ügy van! a szélsőbaloldalon.) A tőke siránkozása azonban ne vezesse félre a kormányt és a miniszter urat, a tőke mindig sír és mindig sírni fog. (Kertész Miklós: Betegre sírja magát!) Mi nem mondjuk, hogy a tőke ne keressen, mert tisztában vagyunk a természetrajzával. A tőkés azért fekteti , be tőkéjét, hogy azt kamatoztassa. Igen, keressen, de ne harácsoljon. Mert ma a tőke harácsolásának korszakába jutottunk el. Nem is a kizsákmányolást, hanem a harácsolást gyakorolja ma a tőke és ez a kormányt tehát ne vezesse félre, még ha nagyon sokat sír is a tőke. (Kertész Miklós: Hangosan zokog!) A tőke igen-igen sok előnyben részesül. A tőkének rendelkezésére áll az a természetes hatalom, amelyet maga az álla

1 pot. az. hogy tőkés, jelent, kezében van a tőke és kezében vannak a termelési eszközök, ezenfelül rendelkezik a kormány jóakaratú támogatásával, rendelkezik a vámvédelemmel, a nevelő vámokon messze túlmenő vámelőnyökkel, rendelkezik azután a behozatali és kiviteli politikában a határok elzárásának nas:y előnyeivel, rendelkezik azzal, hogy a vámkérdést tulajdonképpen a Gyáriparosok Országos Szövetsége kezeli, és az a tulajdonképpeni vámhivatal. Sok nagy előnye van a tőkének, valósággal kiváltságos helyzetbe, r monopolisztikus helyzetbe került a tőke. Ne éljen tehát vissza ezzel a helyzetével és ne igyekezzék a munkást koldusbotra juttatni, mert most ennek a foH7. ülése 1937 június 2A~én, csütörtökön. lyamatnak vagyunk a tanúi és szenvedői és azt hiszem, hogy ez a javaslat is valami kis akadály akar lenni a tőke ilyenirányú tevékenysége ellen. Sajnos aizionban, a javaslat ehhez képest túlságosan enyhe, kevés aa, ' amit tartalmaz. Ezzel a javaslattal a tőkének ezt a kártékony tevékenységét nem fogjuk tudni megállítani, mégkevésbbé az ellenkező irányba terelni. Nagyon kérem az iparügyi miniszter urat, adja fel azt az álláspontját, amelyet a bizottságban képviselt, amellyel ragaszkodik az eredeti javaslathoz s fogadja el azokat a módosító javaslatokat, amelyeket mi pótlásképpen már a bizottságban beadtunk. Mi ezzel a javaslattal kapcsolatban nem Fart pour l'art ellenzékieskedést folytatunk, haneni szeretnők megjavítani ezt a javaslatot, egészségessé szeretnők tenni, arra, hogy megfelelhessen annak a célnak, amelyet az indokolás kifejezésre juttat, ez azonban csak úgy lesz lehetséges, ha a kormány, illetőleg a miniszter úr a mi javaslatainkat, amelyeket benyújtottunk, elfogadja és ezzel a javaslat minőségét javítja. Abban az esetben, ha a miniszter úr elfogadja a ini javaslatainkat vagy legalább annak fontosabb részeit, akkor ezi a javaslat talán alkalmas lesz arra, hogy lépés legyen előre. A javaslat egyébként nem más, mint egy nagyon-nagyon szerény és nagyonnagyon megfontolt részlettörlesztés a magyar kormányzat és a magyar állam hallatlanul nagy szociális adósságára. Kicsi a törlesztés, nagyon kicsi és idejét is múlta, nem sokat fog használni. Amidőn mi ezzel a javaslattal szembeszállunk és nem fogadjuk el, ezt csak azért tesszük, mert számunkra a javaslat minőség és mennyiség szempontjából elfogadhatatlan, mert többet akarunk, jobbat akarunk, korszerűbbet szeretnénk. (Buchinger Manó: A szakegyletek a kollektív szerződésekkel sokkal tö*bbet értek el!) Meg vagyunk győződve, hogy nagyon hamar előáll majd íiü cl. helyzet, amikor a kormány és a többség is^ be fogja látni, hogy ennél a szerény lépésnél tovább kell menni, nagyon hamar fog mutatkozni a kényszerű szüksége annak, hogy tovább menjünk. Ezt a célt akarjuk szolgálni, amikor a javaslatot bíráljuk. A javaslatot nem fogadjuk el, hanem várakozó állásponton vagyunk és tovább akarunk munkálni egy rendszert, mely meghozza a dolgozó magyar népnek tényekben és valóságban azt, amit eddig? frázisokban kapott. A kormány iránt bizalmatlan lévén egyrészt, másrészt mivel a javaslat minket nem elégít ki, mert ennél többet akarunk, nem szíveden ugyan, — hiszen mégis csak szociálpolitikai javaslatról van szó (Mozgás a közéven,) — de a javaslatot nem tehetjük magunkévá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: vitéz Martsekényi Imre képviselő úr következik szólásra. vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Képviselőiház! Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem a javaslat ellen előttem felszólalt képviselőtársaimtól, íha nem azonnal felszólalásom elején térek rá azokra a szempontokra, amelyeket voltak szívesek beszédükben hangoztatni, hanem a logikus összefüggés jobb kifejezése végett, előbb a saját álláspontomat világítom meg. Talán ott folytatnám, ahol Müller Antal t. képviselőtársam abbahagyta. A költségvetés általános vitájában én azt mondottam, hogy egyetértek mindazokkal az ellenzéki és kormánypárti felszólaló képviselő-