Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-252

Az országgyűlés képviselőházának 252, készen és odaadó állhatatossággal kitartó hiva­talnokoknak és munkásoknak adja tudtul kö­szönetét és elismerését. Ennek a hiteles okmánynak alapján minden a háború alatt a front mögött dolgozó, termelő munkás és hivatalnok I. Ferenc József signum laudisának tulajdonosává lett. A ki­rály szükségét érezte annak, hogy köszönetet mondjon a munkásoknak és hivatalnokoknak a szerinte is elismert nehéz munkáért, nehéz fel­tételek között végzett nehéz munkáért. Amidőn tehát meglobogtatjuk az elismerés zászlaját, — szükségesen és jogosan — a harctéri teljesít­mények előtt, hálátianság volna meg nem emlé­kezni arról, hogy a front mögött a front szük­ségleteit ellátó gyárakban dolgozó munkások és hivatalnokok is becsületesen állták a sarat és becsületesen elvégezték a munkájukat, (vi­téz Ujfalussy Gábor: Az ellenkezőjét nem állí­totta senki! — vitéz Kő József: Nem állítja senki az ellenkező ját! —• vitéz Kenyeres János előadó: Senki sem vonja ezt kétségbe! — Fel­Máltások jobbfelől: Ez így van!) De továbbmegyek. Rendkívül nehéz viszo­nyok voltak idehaza. Megfeszített erővel kel­lett dolgozni a hadigyárakban, amelyek kato­nai felügyelet alatt voltak. Akik ezekben a gyárakban dolgoztak, valósággal katonai fe­gyelem alatt állottak, hiszen a nagy gyárak mellett méy fogdákat is építettek és állandó őrséé- volt ott. Különösen az első időkben a leg­csekélyebb dologért bizony katonai módon bán­tak el a munkásokkal, (vitéz Ujfalussy Gábor-: Jól tették!) Megfeszített munka volt ez, csök­kentett élelmezési és egyéb lehetőségekkel. Mél­tóztassanak meghallgatni egy másik erre vo­natkozó okmányt. A teljp«séw okából mondom ezt csak el. mert hozzátartozik a tárgyhoz. U trvancsak 193 6-ban — már az év vé^efrlé — a közélelmezési hivatal elnöke, báró Kürthy Gvörgy. aki tnlajdonkéoDen közélelmezési dik­tátor volt a háború alatt, rendeletet bocsátott ki a törv«nvhatósá2'okhoz, am^ly szó szerint a köve + Vp7Őkér>T)f>n hpngzik (fel^lvnssa): »Mind gyakrabban érkeznek hozzám pana­szok amiatt, hogy a törvényhatóságok a had­sereg szükségleteinek kilátásán dolgozó ipari munkásság- ellátását nem az üsy iiap-v fontos­ságát megillető gondossággal eszközük, miáltal a hadseregnek elkerülhetetlenül szükséges fel­szerelési cikkekkel állandó, minden legkisebb zökkenő nélküli ellátása is veszélyeztetve le­het.« Ma^d így folytatódik a rendelet: »A mun­kás munkaerejét csak akkor fogja egészen, n termelés szolgálatába állíihatni, ha az ereje fenntartásához szüksésres élelmet megkapja, ha családja ellátását biztosítottnak tekintgeti és ha nem kell a létfenntartás eszközeinek beszer­zéséért nap-nap mellett, gyakran egészen hiába­valóan harcolnia« Ezt mondta 1916 végén báró Kürthy Görgy, a közélelmezési diktátor, (Gr. Takách-Tolvav József: Nagyon szépen gondoskodó rendelet!) ami annak dokumentuma, boo-y nemcsak a harctéren voltak baj ok és nemcsak ott ették — sajnos — sajkából a f kukoricak°nyí i ret, hanem itthon is kukoricakenyeret ettek, ittbon is ba­jok voltak és e mellett a sok nagy baj mellett kellett végezni ezt az igazán nehéz munkát, amelyet a gyárakban végezni kellett. (Gr. Ta­kách-Tolvay József: De pergőtüz és lángszóró nem vol* itt!) Nem vita+om és ne vitatkozzunk felette. Vöt^saéq- volt. éuoen úo-y, mint a harc­téren. íGr. Takách-Tolvay József: Helyes!) Kö­telesség volt teljesíteni a harctéri szolgálatot s ugyanolyan kötelesség volt a front mögött min­ülése 1937 november 12-én, pénteken. 411 I den erőt megfeszíteni ennek a célnak érdeké­ben. (Helyeslés jobbfelől. — Hertelendy Mik­lós: És kitartani!) De az, ami utána következett, fájdalmas volt. Utána ezt nem méltányolták; utána a munkásságnak nem megbecsülésben^ nem eny hülésben, nem elismerésben, nem meleg szere­tetben volt része, amelyre áhítozott és amelyre vágyott, amelyre szüksége volt és amelyet meg­érdemelt, hanem üldöztetésben, megvetésben volt része. Nem egyesek részéről, mert egyes emberek indulatait nem lehet irányítani, ha­nem a hatóságok részéről. A nagy háború után a katonákkal szemben is és a civil lakossággal szemben is az ellenforradalomban minden hi­vatalban szerető, megértő embertársak helyett villámszóró Jupiterek és hetedíziglen büntető Jahvék ültek ahelyett, hogy a háborúban meg­rongyolódott, idegileg tönkrement, fizikailag legyengült, gazdaságilag kifosztott emberek­kel, tömegekkel szeretettel, jóakarattal bántak volna, (vitéz Martsekényi Imre: Ki az a Jahve! Tessék megmondani!) Jehova, ha nem tetszik tudni, (vitéz Martsekényi Imre: Most már tu­dom!) Én az ön olvasottságának a hiányát nem tudom pótolni, (vitéz Martsekényi Imre: Ezen a téren tényleg kevés! — Buchinger Manó: A munkásságot még ma is gyűlölik! — Gr. Ta­kách-ToIvay József: A munkásságot szeretjük, csak a vezetőket nem! így állunk! — Buchin­| ger Manó: Még ma is gyűlölik! — vitéz Kő József: A vezetőket!) Ez a riposzt a túloldal­ról nem más, — tessék elhinni — mint frázis és demagógia. A munkásság önmaga választja meg a maga vezetőit. Ha vitéz Kő Józsefet, vagy Takách-Tolvay József grófot. fogja meg­választani vezetőknek, akkor azok lesznek a ve­zetők. Ne tessék e mögé a frázis mögé elbújni. De különben elmondok önöknek egy egé­szen klasszikus esetet ennek a visszavágásnak megdöntésére. Mindig azt mondják, hogy a munkásokat nem gyűlöli senki, ellenben a munkásokat nem munkások vezetik. Ez nem felel meg a valóságnak, leg­feljebb nem mint aktív munkások mű­ködnek tovább. Volt egy eset, amely rá­világít erre a dologra. Van egy igen derék, be­csületes, jóakaró barátunk és munkástestve­rünk, aki a székesfőváros törvényhatóságában működik, közmegelégedésre, — talán az uraií közül is fogják egyesek ismerni — s közben egy lemezgyárban dolgozott, mint ipari munkás. A t. jobboldal összeférhetlenségi bejelentést tett ellene azért, mert olyan gyárban dolgozik, — mint egyszerű szakmunkás — amely a székes­fővárossal összeköttetésben áll. A bizottság a/. j összeférhetlenségi bejelentést visszautasította, nem mondotta ki az összeférhetlenséget, mert annak az egyszerű kalapácsoló munkásnak semmi köze nincs ahhoz, hogy a vállalat t mi­csoda vállalkozásokba bocsátkozik a főváros­sal. De a gyár az illető munkást sajnálattal és tisztelettel elbocsátotta, mondván, hogy: ké­rem szépen, az, hogy ön nálunk dolgozik, nem lehet akadálya annak, hogy mi a fővárossal összeköttetésben legyünk. így fest a gyakor­latban az önök elmélete. (Buchinger Manó: Az igazgatóság tagjai itt ülnek!) De ez nem tar­tozik ide. Én azonban azt mondom, hogy igen, való­ban, másként kell kezelni a dolgozó magyar népet, másként kell kezelni nemcsak háborús, harctéri és frontmögötti teljesítményeiért, ha nem a jövő szempontjából is. (vitéz Kő József: Szeretjük mi a munkásokat!) Nem élünk olyan gyönyörűséges, nyugalmas időket. A mai gene-

Next

/
Thumbnails
Contents