Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-252
Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 1937. évi november hó 12-én, pénteken, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: vitéz Szalay László, Propper Sándor, vitéz Pintér József, Drobni Lajos, Pinezich István, Griger Miklós. Temple Rezsó és társainak indítványa a napirenden levő törvényjavaslatnak nyolcórás üléseken való tárgyalása iránt. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Lázár Andor, Rőder Vilmos. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Esztergályos János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Csikvándi Ernő, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Szeder János jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 463, 474.) folytató] agos tárgyalása. Szólásra következik? Esztergályos János, jegyző: vitéz Szalay László ! vitéz Szalay László: T. Ház! A magyar nemzet, par excellence katonanemzet. Ez a jelleg a magyar történelem folyamán minden korban kidomborodott egészen napjainkig. A világtörténelemben is, kezdve a magyar honfoglalástól, Mátyás korszakán és a nemzeti szabadságharcok korszakán át mindig tündököltek a magyar nemzet katonai erényei és ezek a nemzeti erények szerezték meg és tartották fenn az egész imagyar hazát. Ezek az erények méltó elismerésben részesültek a lefolyt világháború alatt is, amikor, mondhatni, az egész világ megbecsülését vívta ki a magyar katona, vitézségével, kötelességteljesítésével és harcias rátermettségével. Ez a magyar katonai tehetség, ez az atavisztikus, ősi, beidegzett nemzeti erény tündökölt a magyar nemzet válságos korszakaiban és sohasem homályosult el, sőt mindig fényesen és élénken világította meg azt az adottságot, amelynek elismerését ez az előttünk fekvő javaslat is jelenti. A javaslat szerintem méltó elismerését jelenti a világháború hős magyar katonái kötelességtelj esítésének és a magyar vitézség megbecsülésének. Annak ellenére, hogy 19 év múlva KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. került ez a javaslat a magyar törvényhozás elé, mégis azt mondhatjuk, hogy inkább jobb későn, mint soha. Az időpontok mérlegelésénél figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy mi annak ellenére, hogy a frontokon, a harctereken győztesekként fejeztük be a jvilágháborút, mégis gazdasági és politikai tekintetben súlyos veszteséget és vereséget szenvedtünk. Ugyanekkor mégis azt látjuk, hogy a győztes államok hasonló törvényalkotásaival szemben is — a lehetőség határain belül —, igen jelentős ez a tűzharcosjavaslat. Mérlegelnünk kell az anyagi lehetőségeket, mérlegelnünk kell azt is, hogy az akkori öszszeomlás utáni zűrzavaros idők és az akkori •kor mentalitása, ha nem is mentségként, de ürügyül felhozható- A magam részéről ezt a javaslatot elismerésnek tekintem úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben is és éppen ezért mindjárt a javaslat címénél talán helyesebb kifejezésnek tartanám azt, ha ez körülbelül úgy hangoznék, hogy a törvényjavaslat a világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szól a »támogatás« helyett, mert hiszen jól tudjuk, hogy a tűzharcosok világháborús helytállása is elsősorban nemzeti kötelesség volt. Ez a kötelesség nemcsak az erények és a magyar múlt tekintetében volt kötelező, hanem elsősorban kötelező volt a magyar becsület, a tűzharcosok, azok családjai, de az egész nemzet létérdeke szempontjából is. A jövőben ez a szempont talán fokozottabban fog érvényesülni egy új háború esetén, mert hiszen mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy örök békére számítani dőreség és ez annak a nemzetnek, amely ebben komolyan hisz, szolgaságát és megsemmisülését jelenítené. A mai helyzetben fokozottabb mértékben értékelhetjük a magyar frontkatonák helytállását, meri hiszen a múltban talán nem száz százalékig nemzeti szempontból vett ideális eszmék miatt álltunk a világháború forgatagá61
