Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 1937 november 11-én, csütörtökön. 399 lenség-, majdnem mindig külországok területén folyt a harc és a sokszoros túlerővel szemben is a magyar katona mindenkor megállott, mint egy sziKia. Hogy mégis elvesztettük a békét és nem a háborút, annak az okát is jól tudjuk, sokan ismetelték itt már: lelkiismeretlen hazaárulóknak, a mi fajtánkhoz idegen nációknak a konkolyhintése és a mindeniéle nemzet- és hazaellenes eszméknek az elhintése okozta azt a hazaárulást és az ezzel kapcsolatos szomorú eredményt, amely aztán Trianonhoz és hazánk szét darabolásához vezetett. Éppen azért, én nagy jelentőséget és fontosságot tulajdonítok annak, hogy ezt a tűzharcos törvényjavaslatot idehozták, mert hiszen jól tudjuk azt, hogy az utódok bizonyosan emlékezni fognak a régi nagy hazára és a világháború eredményét látván, felvetődik lelkükben és elméjükben a gondolat, hogy hát vájjon ezek is olyan bátrak voltak, mint a mi őseink, mint az Ős magyarok, akik annyi dúló harc közepette ezredéven át meg tudták tar tani a hazát, hát miért vesztették el ezek a haza területeit, talán gyávák voltak, vagy hazaárulók voltak? Meg kell tehát állapítani, ki kell hangsúlyozni és el kell ismerni a törvényhozásnak ebben a termében is, az ország házában is azt, hogy igenis, a magyar katona mindenkor vitéz és bátor volt, a magyar katona méltó volt az ősök erényéhez és hősiességéhez. (Ügy van!) Ide kellett hozni ezt a törvényjavaslatot azért is, hogy teljes erkölcsi elégtételt szolgáltasson a világháború hőseinek és hogy kikövetelje a társadalomtól azt a megkülönböztetett tiszteletet, bánásmódot és gondoskodást, amely a világháború hőseinek és a tűzharcosoknak elsősorban iujar. Ami már most magát a javaslatot illeti, t. Ház, csak egészen röviden kívánom érinteni annak a szakaszait, hiszen annyira kimerítettük már ezt a tűzharcos-javaslatot, hogy itt már újat alig lehet mondani, legfeljebb én is megerősítek egyes megállapításokat és ha kerül még valami olyan gondolat, amelyet nem hangsúlyoztak ki eléggé, ennek ki domborításával én is hasznára kívánok lenni a tűzharcos társaimnak. Ami a tűzharcos elnevezést illeti, én ezt nagyon találónak tartom, már csak azért is, mert tűzharcos szerintem az, aki — hogy úgy mondjam — a tűzkeresztséget felvette. Valahogyan éppen a tűz, a pergőtűz és a háborúnak az a sok-sok tüze volt összekovácsoló erő, amely bennünket bajtársakat, tiszteket és legénységet társadalmi különbség nélkül összekovácsolt. Edzett bennünket, mint ahogyan a vasat is a tűz edzi kemény acéllá. így a magyar katona szívét-lelkét, kitartását, bátorságát is a haditűz, a háborús tűz, az ellenség tüze edzette ilyen keménnyé, hogy meg tudott állni majdnem öt éven keresztül a világháború alatt és annak szörnyűséges pusztításai közepette. Helyes tehát a tűzharcos elnevezés, de a magam részéről is azt kérném a velem harcoló tűzharcos bajtársak nevében, hogy csakugyan terjesztessék ki a gondoskodás a hadifoglyokra is, akikről tudjuk, milyen sokat szenvedtek és akik feltétlenül voltak tűzben, mert hiszen egyegy nagy offenzívának eredménye volt az, hogy ők fogságba kerültek — s hasonlóképpen a sebesültekre és a vitézségi éremtulajdonosokra is. Vannak ugyanis olyan esetek, hogy valaki megsebesült már az első napokban vag^ hetekben. Kapott olyan súlyos sebet, hogy csak iro KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. dai, vagy csak Ikönnyű szolgálatra oszthatták be, éveden keresztül nyen szolgalatot látott el,* mert annyira nem aiiott helyre az egészsége, nogy ujDOi tuzoe menetelt voina. Kozuen négyöt ev aiatt települt, hadirokkant nem lett, de ha már egyszer tűzben volt, sot az ellenséges tűzben sebet is kapott, súlyos, évekig, hosszú mon at gyógyuló seoet, akkor meito, hogy a tüznareos elnevezés es az ezzel járó elonyoK Őt is megillessek. {Helyeslés joböfelől. — Egy hang a joöbolaalon: MectányosJJ Ugyancsak ez a felfogásom a vitézségi eremről is. Az előttem szólott képviselő úr is hangoztatta, hogy aki vitézségi érmet kapott, tekintet nélkül arra, hogy mennyi ideig szolgált a tűzvonalban, szintén tűzharcos lehessen. A következő szakaszokat mindenben helyeslem és hálás köszönetemet fejezem ki a honvédelmi miniszter úrnak minden irányba kiterjedő nagy figyelmességéért. Üülönösen nagyjelentosegűeknek tartom azokat a rendelkezéseket, amelyek a különböző munkaalkalmak elnyerésénél, az alkalmazásoknál előnyt biztosítanak a tűzharcosoknak, mert hiszen lehetetlenség az szerintem is, hogy a tüzUarcos, különösen egy családos tűzharcos, aki küzdött és vérét ontotta hazájáért, énezzék, nyomorogjon azért, mert bár dolgozni akar, nincs munkaalkalma. Természetes dolog, hogy elsősorban ezeket kell munkához juttatni és erről intézkedik is ez a törvényjavaslat. Itt legfeljebb az arányszámnak felemelését kérem — a lehetőség szerint — a tűzharcosok javára és főként a legszigorúbb ellenőrzést, mert hiába hozzuk meg a törvényt, ha azt nem hajtják végre az életben, vagy kijátsszák, mint ahogyan ezt látjuk sok esetben a hadirokkantakat illetően is, — akkor nem csináltunk ezen a téren sem semmit. A többi paragrafust, amely itt sorra jön, én is köszönettel elfogadom a honvédelmi miniszter úrtól. A 14. §-nál az adókedvezményekről van szó. Itt, úgylátszik, hogy az előttem szólott Dulin képviselőtársam félreértette a dolgokat, mert azt mondotta, hogy akinek egypár hold földje van, meg háza, az nem esik a törvény rendelkezései alá. Itt az egyenes állami adóalapról van szó, tehát nem az összes adókról, hanem a ház-, föld- és kereseti adókról és merem állítani, hogy 15—20 holdas kisgazda is bele fog esni ebbe a törvényjavaslatba, mert hiszen 100 pengő tiszta egyenes állami adója már bizony osak a jobbmódú (kisgazdáknak van. Ö tehát itt félreértette a ja.vaslatot. Én ehhez a szakaszhoz inkább azt a kívánalmat fűzném, hogy itt a legnagyobb kímélettel kellene azokkal a tűzharcosokkal bánni» akik nagy adóhátralékkal vannak: megterhelve. Például mifelénk is 4—5 évem keresztül sorozatos természeti károk voltak, aszály, jégverés, rozsda és mindenféle más természeti csapás és most az a tűzharcos meg van terhelve 4—500 pengő adóhátralékkal. Ezt csak példának mondóim, mert ilyen sok van. A kis vagyonú ember hiába kapja meg a 10—15%-os adókedvezményt évi adójára., ha őt horribilis adóhátralék nyomja a mágia kamatos ikamataival. Itt* azt kérném, — mert hiszen tudjuk, hogy adót fizetni kell és a hátralékok törlése nagyon kényes ott, ahol anyagi fedezet van, ha igen kis mértekben is — hogy lehetőleg minél hosszabb^ időre terjedő kedvező részletfizetést biztosítsunk ezeknek, mégpedig lehetőleg kamatmentes részletfizetést. Az is lehet, hogy még hozzá hadikölosöinkötvénytulajdonos is az a tűzharcos, mégpedig talán olyan hadikölcsönkötvény-tulajdo;nos, aitoi 60