Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 1937 november 11-én, csütörtökön. 391 a határ, amelyen túl már nem leihet [követelni .semmit, mert a lelkek elfáradtak a négy esz­tendei küzdelemiben. Künn a harctéiren nem az volt a legnehezebb: ott állni, amikor jöttek szembe a srapnellek és a golyók:,, hanem a bi­zoinytalanisáignaik az az érzése, hogy mikor lesz vége, mert vágyott mindenki a béke után. Min­denki arra vágyott, hogy háborús teljesítmé­nyeivel meg legyen védve a haza. A katona ezt a kötelességét teljesítette, de a diplomatáink voltak nagyon rosszak. (Igaz! Ügy van! a jobb­oldalon.) A visszaemlékezés, az elismerési napjait él­jük. Szeretném, ha ennek a vitának az lenne az eredményes hatása > hogy a magyar nép min­den egyes tagja, akár tűzharcos, aki érzi, hogy elismerésben van része, akár a fiatalsághoz, tar­tozó, aki tisztelettel viseltetik azok iránt, akik hazájukkal szemben önfeláldozók voltak, egye­süljenek egy érzésben, hogy ebben a kis ma­gyar hazában mindnyájunknak teljesítenünk kell kötelességünket. (Éljenzés és taps. — A szó­nokot számosan üdvözlik) Elnök: Patacsi Dénes képviselő urat illeti a szó. ' J Patacsi Dénes: T, Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tűzharcos-törvényjavaslat tárgyalása, alkal­mával minden oldalról csak az elismerés, a megbecsülés hangja szólt a világháború hősei felé. Ügylátszik, minden pártkülönbséget félre­téve, egyetlen nemzeti érzésben, a haj társi ér­zésben olvadtak fel most a törvényhozásnak bármely oldalán ülő tagjai. Vitéz Makray t. képviselőtársam nemcsak a retorika fényes sza­vaival, hanem katonaszívének, igaz lelkének és bajtársi érzésének melegével is világította meg a magyar [tűzharcosok érdemeit s vele együtt minden . felszólalt képviselőtársam igyekezett piedesztálra emelni a magyar katonát, aki tel­jesítményével valóban megérdemelte, hogy ez a nemzet megbecsülésében részesítse őt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Amint felszólalt képviselőtársaim is mon­dották, mi nem legyőzött, hanem megtévesz­tett, becsapott, megcsalt nemzet vagyunk. A magyar katona kinn a frontokon, az idegen országokban mindig fényesen állta meg helyét, mindenütt bámulatos ellenállást tanúsított, győzelmeket aratott a sokszoros túlerővel szem­ben is, és mégis midőn a háború befejezése után visszaérkeztünk abban a hitben, hogy most már határainkat kell védenünk^ mit ta­láltunk itt? Az idegen faj befolyására nemzet­közi, istentelen, a nemzettől eltávolodott lelkek magukhoz kaparintották a hatalmat és mi) győzelmes, diadalmas honvédek, mikor vissza­jöttünk, kivert kutyák lettünk saját ottho­nunkban. Miért történt ez? Azért, mert a hadi­szállítók, a papírbakancstalpon, a honvéd el­fagyott lábán vagyonokat szerzett hadiszállí­tók és azok, akik itthon lévén, spekulációval növelték vagyonukat, — míg a frontokon küz­dők elrongyolt vagyona, leromlott exiszten­ciája az égbe kiáltott segítség után — tudták, hogy ha itthon megmarad a rend, akkor a rendben a ' magyar tűzharcos társadalom, amely a vérével is fizetett, megköveteli, hogy ne a hadigazdagoknalk; hanem azoknak tessék tisztességes megélhetést adni, akik a hazáért életüket és vérüket áldozták. Bőder honvédelmi miniszter úr nagyon helyesen állapította meg, hogy most, 19—20 év elmúltával minden azalatt összegyülemlett keserűséget, bajt és egyéb komplikációkat megszüntetni nem tud. Ö egész katona-leikét, magyar szívét adta bele a javas­KÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XV. latba. Arról nem tehet, hogy többet nem adhat. Annakidején kellett volna megakadályozni, hogy a hadiszállító milliomosok Vaduzba, Lichtensteinbe és Svájcba síbolják ki azt a pénzt, amelyet a magyar honvédek, a magyar katonák, a magyar családok könnye és vére által szereztek. Sajnos, ez nem történt meg és azért vagyunk ma is ebben a helyzetben. Igen­is, köszönet illeti meg a honvédelmi miniszter urat azért, (Éljenzés jobbfelöl és a középen.) hogy elsőnek mert arra az útra térni, amely megbecsülést ad a magyar tűzharcosoknak. Tény az, hogy az egész törvényhozás összefogó egysége áll a miniszter úr mögött ebben a kér­désbem Az én kérésem is az, ami többi t. kép­viselőtársaimé, hogy különösen a szegényebb tűzharcosokról igyekezzék a honvédelmi mi­niszter úr a törvény keretén túlmenőleg js gondoskodni. Tudom, hogy ezt meg is fogja tenni, hiszen nagyon helyesen mondotta, hogy a kérdés nincs lezárva és most csak azt nyúj­totta, amit nyújtani tudott. Kérem, hogy külö­nösen arra terjedjen ki a figyelme, hogy a tűz­harcosok semmiképpen ne legyenek hátrány­ban a polgári életben azért, mert életüket és vérüket vitték a haza oltárára. T. Ház! Vannak például olyanok, akik ta­nítójelöltek voltak, amikor kimentek a harc­térre. Akik itthon maradtak, közben elhe­lyezkedtek, '• — így elhelyezkedtek a női tan­erők is — és ma van olyan tizenöt tanerős is­kola^ ahol a tűzharcos igazgató, tanító rang­ban és fizetési osztályban mögötte van a hozzá beosztott férfi és női tanerőknek. így van ez a jegyzői karban is, de így van általában mindenütt. Nézzük meg a mi­nisztériumokat. Ott is azt látjuk, hogy amíg egyes tisztviselők kint voltak a fronton, — szép kiüntetéseket kaptak, végigharcolták a világháborút, fogságba is estek — addig a ranglistán náluk sokkal hátrább lévő egyének előrementek és ők, akik vérükkel védelmezték a. hazát és kitüntetéseket szereztek, a ranglis­tán hátul maradtak.^ Arra kérem tehát a miniszter urat, has­son oda, hogy az összes minsztériumokban^ és minden hivatalban vizsgálják felül az előlé­néseket, orvosolják a sérelmeket^ és hogy többé ne történhessék előlépés a tűzharcosok sérelmére, Ismerek olyan tűzharcost, aki velem együtt harcolt a világháborúban mint gép­puskás szakaszvezető. Ott volt fiatalon, ere­jének teljében, most nyolcgyermekes^ család­apa. — mindenképen alkalmas tehát arra, hogy egy állás elnyerésénél figyelembe ve­gyék — mégis az történt, hogy amikor ez a nyolcgyermekes családapa, ez a többszörösen kitüntetett géppuskás^ szakasz vezető pályázott egy iskolaszolgai állásra,, nem ő kapta azt meg. hanem egy egészen fiatal gyerek, aki nemhogy a harcteret nem látta, de talán ka­tona sem volt még. (Zaj.) Ilyesminek nem szabad többet^ megtör­ténni s ezért kérem az igen t. h-^nvédelmi mi­niszter urat, tegyen a minisztertAnácsou elő­terjesztést olyan irányban, ho.fry ezek a hibák reparáltassanak. T. Ház! Különösen fontos az is, hogy a falu népének az adókedvezményekben való részesítését szigorúan ellenőrizzék, hogy így a tűzharcos-föld mívesek legalább valamilyen segítségben részesülhessenek. Nagyon fontos volna a szegényebb tűzharcosok ingyenes kór­házi ápolása és egyáltalában ezek részére 59

Next

/
Thumbnails
Contents