Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-237
Az országgyűlés képviselőházának 23 annak, hogy az állam mennyire fontosnak tartja a munkajogot, a munkásság* gazdasági helyzetének rendezését, a munkás munka- és jogi viszonyainak rendezését és védelmét. Amerikában hosszú ideig ismeretlen volt az európai típusú szakszervezet, ott uniók valtak, félpolgári egyesületek, amelyek keményen védelmezték a munkásság gazdasági érdekeit. Most átalakulóban vannak ezek a szervezetek. A. Louis-féle szervezet európai mintára, az európai harci módszerek alapján rendezkedik be és Roosevelt — aki a választáson fölényes győzelmet aratott ellenfele felett s most már a második ciklust tölti az elnöki székben — a Louis-féle szervezetekkel együtt munkálkodik, — nem a kapitalizmus ellen, azt nem lehetne niondani, hanem a munkásság érdekében. Ö is keresi a gazdasági életben a tőke és munka harcának szintézisét, amelyet körülbelül úgy vél feltalálni a New Deal-féle elgondolásában, — amellyel igen nagy sikereket ért el — (hogy a kapitalizmust arra kényszeríti: adjon minél többet a munkásnak, A kapitalizmus egy darabig ellenállt. Ford volt a legnagyobb ellenálló, de most már ő is megtört és elismeri a szakszervezeteket a munkásság egyedüli érdekképviseletének. Az amerikai kapitalizmus arra a belátásra jutott, hogy az idő és a viszonyok hatása alatt annyit ad le, amennyit kell, hogy a többit megtarthassa magának. Nálunk ez a belátás bizony még hiányzik s á munkáskérdést éppen úgy kezelik, mint a háború előtt. Nyersen, ridegen, félreértések és tudatos félremagyarázások alapján bírálják a szakszervezetek működését még ma is es egyáltalában nem hajlandók tudomást venni a szakszervezetek korszakalkotó szerepéről, működéséről és arról, hogy a, szakszervezetek, bár nem volna hivatásuk, de mégis kényszerűségből átvették az állam feladatainak egy részét, akkor, amikor a munkanélkülieket hatalmas összegekkel támogatták és mentettek meg száz- és százezer exisztenciát a zülléstől, a végső öszszeomlástól. (Farkas István: És a lopástól, meg a gyilkosságtól! — Kéthly Anna: A magántulajdont védték!) Másképpen kell ezekről a kérdésekről be. szelni, mintr ahogyan valamikor régen beszéltek róluk. Ma mások a viszonyok, mások a termelési viszonyok, más a gazdasági helyzet és más a szociális rétegeződés. Ma a háború előtti kapitalista frázisokkal nem lehet boldogulni és nem lehet egy államot sikeresen vezetni. Ma mind a két oldalra kell tekinteni és mind a két oldal felé megértő gesztust kell mutatni. Ami konkrétum van a javaslatban, — mint mondottam — az a 8 órai munkaidő. A Ház örömmel üdvözli a 8 órai munkaidő bevezetését. Sokan valósággal ömlengenek a gyönyörűségtől, hogy a magyar törvényhozás 1937-ben törvénybeiktaitja a 8 órai munkaidő lehetőségét, csak a lehetőségét, (Derültség a szélsobaloldalon.) de konkrét formában a javaslat nem statuálja azt, noha az már túlhaladott álláspont. (Farkas István: Ügy van!) Hol vannak már a 8 órai munkaidőtől más országokban, a világ többi részében 1 ?! Hiszen maga a javaslat indokolása is kénytelen elismerni, hogy a munkaidő tartama tekintetében Magyarország a legeslegutolsó helyre került, amikor megállapítja, hogy Magyarországon a munkásság 46.6%-a dolgozott 48 óránál többet, Ausztriában csak 7.1%-a, Észtországban 28.7%-a, Olaszországban 7.6%-a, Lettországban 20.4%-a és Svájcban 9.3 %-a és amikor maga az indokolás is kényteKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. 7. ülése 1937 június 24-én, esütörtökön. 31 len megállapítani, hogy amíg 1937-ben Németországban! egy munkás átlagos heti munkaideje 44'58 óra volt, az Egyesült Államokban 34-7 óra, Lengyelországban 4.1*8 óra, Svédországban 46*7 óra, addig Magyarországon az átlagos munkaidő 52-64 óra volt. Igazán az utolsó percében -vagyunk annak, hogy a munkaidőt valamiképpen igyekezzünk — nem rendezni, mert ez nenn rendezés, én ezt rendezésnek nem fogadom el, — hanem aránybahozni a többi európai állam munkaidőtartamával. Az csak a legkevesebb, hogy ezen a téren ne legyünk a legutolsók. Hibája a javaslatnak, hogy kivételeket engedélyez a 48 órás munkaidő alól, hibája asz, hogy a kormányra, tehet a végrehajtó hátalomíra bízza a 48 órás imunkaidő szabályozását. Itt a javaslatban kellett volna generalizálni, a törvényiben kellene kimondani, hogy az ipari termelés egész területén a imunkaidő napi 8 óra, heti 48 óra, és ezt semmiféle körülményeik között seim lehet és neon szabad (megszegni vagy túlhaladni. ( Kertész Miklós: Naponta 50 munkaadó-szervezet kér kivételieket.) Vannak olyan kivételek, amelyek elől nem lehet kitérni, íg-y a közüzemek és egyebek, ezeket azonban taxatíve fel kellett volna soirolni a javaslatban. Nem nehéz ez, nem nagy imunlka. Azért van munkaügyi minisztériuimunk, amely részben a szociálpolitikái minisztérium jellegével is bír, mert hiszen ezeket az ügyeket kezeli. Nem nehéz laat tudni, hogy mely üzemekre vagy termelési ágakra nem mondható ki kötelezően a 48 órás munkahét. Azokat az üzemeket taxatíve fel kellett volna sorolni és felváltó rendszer mellett azokban is meg lehetett volna valósítani a 8 órás munkanapot, vagyis ahol feltétlenül 12 órát kell naponta dolgozni, ott is lehet 48 órás heti keretet megállapítani, megfelelő pihenőnapokkal. Egyetlenegy előny van a 48 órás munkahét ilyen általánossá tételének, ha ugyan az lesz belőle, — hát hiszen remélnünk kell, nem tudom, majd meglátjuk, hogy a 'gyakorlatban mivé válik ez a nagy igyekezet — de miután a legkomolyabban hozzá kell fognunk a 40 órás munkahét kiépítéséhez, ehhez feltétlenül és sürgősen kell a 48^ órai munkahét. Eddig dolgoztak ' 50—60—80 órát, némely üzemben vagy termelési ágban, még ennél is többet, de most, hogy a 48 órai munkaidő — reméljük — generális lesz, egységes lesz a termelés egész területén, komolyan hozzá kell majd fognunk az ennél rövidebb imunkaidő bevezetéséhez, A javaslat másik konkrét rendelkezése a minimális bérekről szól. Erre vonatkozóan is vannak sajnálatos tapasztalataim. A bértételek megállapításánál az eddig követett gyakorlat szerint nem; a megélhetési indexet vették alapul, hanem a meglevő bérszínvonalat tekintették alapnak s ez mindenkép igazságtalan és ' tarthatatlan % Ha béreket 'állapítanak meg valamely szakmában, nem lehet más az elindulási alap, mint a megélhetési index. Nem lehet másból kiindulni, mint abból, hogy egy családnak, amely több tagból áll, az emberi létfenntartásához jmennyi pénzre van szüksége, Nem lehet abból kiindulni, hogy a bérek imostanáig nem tudom milyen szinten 'mozogtak, és ahhoz hozzácsapni 10—20—30—50 — és nem tudom mennyi — százalékot, imiert így méig mindig nagyon alacsony összeget kapunk, hanem osak abból lehet kiindulni éjs: csak az lehet a minimális ibérek megállapításának alapja, hogy mennyi szükséges a megélhetéshez. Minden imás alap hamis, hiányos és rossz eredményeikra 6
