Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

32 Az országgyűlés képviselőházának 2 vezet, nem javít a helyzeten. Ha ezt vennők alapul, akkor azok a miniimális munkabérek, amelyeket eddig megállapítottak, ibizonyois'an nem így állapíttattak volna meg, merem 'állítani. T. Ház! A magyar munkásság a maga erejével, a maga öntudatával és a maga szervez kedésével már a háború előtt jobb gazdasági helyzetet tudott a maga számára, a szó egyenes értelmében, kiverekedni. Azután a háborúban, amikor a munkásság önrendelkezési joga megszűnt, és a forradalmak után, amikor a munkásságot példa nélkül elnyomták, a munkabérek kezdtek lefelé csúszni. Egy hivatalos megállapítás szerint a háborúelőtti munkabérekhez képest a háborúutáni munkabérek katasztrofálisan csökkentek. Az alkalmazottakat, a munkásokat 1924-ig a következő percen tuális veszteségek érték: a bőriparban 25 százalék, az élelmezési iparban 35%, az építőiparban 23%, a fa- és bútoriparban 18%, a könyves sokszorosító iparban 14%, a nemesfémiparban 34%, a ruházati iparban 69%, a szállító iparban 24%, a szobrászati iparban 16%, a textiliparban 42%, a vas- és fémiparban 47%, a vegyészeti iparban 8%, a vegyes iparban 33%. a női szakmáknál 22%, a tisztviselői fizetéseknél 56%, a tisztviselőnői fizetéseknél 52%, a zenészeknél 22%, a munkabérátlagnál 25% és a tisztviselői fizetésátlagnál 55%. A háború előtt már elért fizetések és munkabérek tehát az egyes szakmákban enynyit vesztettek. Ez volt 1924-ben. Később, 1933-ban statisztikai felvételeket csináltak a munkabérek megállapítására, éppen a minimális munkabérek megállapítására vonatkozó törvénytervezet céljaira. A Magyar Statisztikai Szemle 1933. októberi száma adatokat közöl a munkabérekről. Ebből az adatgyüjésből a munkabérek félelmes romlása tárul fel; így a fa- és csontiparban akadtak segédmunkások 8 filléres órabérért, a kalapos iparban a segédmunkások 9 fillér órabért kaptak, a vasúti hordárok és az agyagipari munkások közt 10 filléres, a textiliparban 11 filléres, a bőrgyárakban 12 filléres órabéreket mutat ki ez a statisztika. A faiparban a csiszoló és politúrozó nőknek 14 fillért fizettek, géplakatosok is akadtak 14 filléres órabérért, a szabómunkások, kovácsok, kelmefestők 15—17 fillér, az építőmunkások 20 fillér órabébért dolgoztak 1933-ban. A háborúelőttől 1924-ig tehát elvesztette a munkásság a keresetének 25—60 százalékát, 1924-től 1933-ig a megmaradt bérnek felét, vagy kétharmadrészét veszítette el, úgyhogy mire rákerült a sor arra, hogy a minimális béreket megállapítsák 1935-ben, akkor az elindulási alap már olyan alacsony volt, amelyen új minimális béreket felépíteni nem lett volna szabad. Innen ered az, hogy a 6600- sz. rendelet alapján kiadott 52000/35. és 52001/35. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendeletek olyan bértételeket állapítottak meg, amelyek egyáltalában nem voltak arányban a megélhetéssel. Ez a baj, ez a veszély most is fenyeget. Éppen azért kellene a munkabérmegállapítás egész alapját átdolgozni, felújítani, más alapot keresni, amely alap nem lehet más, mint a reálbér. A minimális bér nem lehet kevesebb, mint a reálbér, mint amennyire egy család életének feltétlenül szüksége van. Ami azután ezen túl van, az, az a bizonyos plusz az idősebb és a jobb munkás számára, aki — hogy úgy mondjam — az állati létszínvonalon túl vala? 7. ülése 1937 június 24-én, csütörtökön. I mi kis kultúrát, valamivel jobb sorsot, valami szórakozást is tud majd magának megengedni. A magántisztviselők 55 százalékos bérvesztesége mellett legyen szabad arra utalnom, hogy például Angliában, — ezt egy polgári lap hozta a múlt vasárnapon — milyen a tisztviselő kezdőfizetése, már a gyakornokoknál. Egy fiatalembernek, aki éppen elvégezte az iskoláit, ha valamelyik irodába kerül, 50—60 pengő a heti fizetése. Ez a fizetés minden esztendőben emelkedik, még pedig olyan arányban, hogy egy fiatal élet testi és lelki fejlődését egyaránt biztosíthatja. 2—3 esztendei munka után, ha a kezdő tisztviselő életrevaló, szorgalmas, a fizetése heti 120—200 pengőig emelkedik. Természetesen most csupán az átlagemberekről van szó, — mondja a közlemény — akik szürke napi munkát végeznek, minden különös teljesítmény nélkül. Azt mondják majd erre, hogy Anglia gazdag ország, Anglia világbirodalom, Anglia megengedheti magának, hogy négyszer-ötszörnyolcszor annyit fizessen egy szellemi munkásnak, mint Magyarország. Azt hiszem a viszony fordított. Anglia éppen azért gazdag ország, mert munkásait és tisztviselőit becsületesen fizeti, mert az angol birodalom vérkeringése állandóan bőséges és egészséges és mert nemcsak a felső régiókban van lehetőség és van pénz, hanem az alsó régiók is hozzájutnak a megélhetés feltételeihez, sőt azon felül is. A minimális bérek megállapításánál meg kell állapítanom azt is — és ezt a miniszter úr ne vegye zokon, ne vegye rossz néven, ez a mi részünkről nem rossz szándék, még csak nem is bírálat, csak éppen a jobbra való törekvés, — hogy az vontatott, lassú és ä legtöbbször lemarad a drágulás mellett. Elismerem, az apparátus lehet szorgalmas, de a szerkezet hiányosEgy-két munkaadó fellebbezése megakasztja egy egész szakma rendezését. Számtalan eset van rá. Ha azután kínos várakozás után, mégis megjön a döntés», és a miniszter is megerősíti, akkor kezdődik az új tánc; a végrehajtás. Először jön a bérmegállapítás nehézsége, lassúsága, a fellebbezési határidő betartása, azután a miniszter jóváhagyása, ennek kihirdetése. Ha ez mind meg van — ez a szerencsésebb eset, — ami persze időt vesz igénybe, akkor kezdődik egy új viaskodás a megerősített munkabérek végrehajtásáért. Tapasztalataink szerint a munkaadók hallatlanul agilisak és ötletesek tudnak lenni akkor, amikor rendeleteket a munkások hátrányára meg kell szegni. Ez azért lehetséges, mert a büntetőszankciók alkalmatlanok. A bizottságban speciális bíróság kreálását javasoltuk, amire a miniszter úr válasza az volt, hogy nem akarja felforgatni az egész büntetőjogi rendszert. Rendben van, nem is kívánjuk ezzel kapcsolatban a magyar büntetőjogi rendszert felforgatni, bele lehet azonban illeszteni egy a mai időkben szükségessé vált pótlást a büntetőjogi, illetve különösen a kihágási rendszerbe. Ez azért is szükséges, mert a (rendeletek megszegése nem szórványos. Ha szórványos lenne, akkor nem is panaszkodnánk, fel sem hoznánk ezt a kérdést, hiszen nincs olyan törvény a világon, melyet ne szegnének meg. Itt azonban sokkal nagyobb a törvény megkerülésének százalékszáma, semhogy azt el lehetne tűrni. (Kéthly Anna: A büntetés olyan alacsony!) Olyan esetek történnek, hogy amikor valamelyik munkaadó nem akarja betartani a ren-