Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

378 Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1937 november 10-én, szerdán. István: A galiciaiak mind így csinálják!) Egyébként itt ás született ő is, apja is mai területen. (Farkas István: Paks már gyanús! — Csak annak jellemzésére hozom fel ezt, hogy milyen a razzia eredménye, ha még e között :a 29 ember (között is ilyenek vannak. Elképzelhető tehát, hogy kik lehetnek a között a 334 em'ber között, akik ellen még további igazolási eljárások maradtak folyamatban. Mindenesetre jellemző, hogy galíciaiakat nem emlegetnek, pedig emlegetnének, ha lennének, (Malasits Géza: Nagybetűkkel írnák ki az újságba!) tehát galiciai csemege aligha van köztük. De akármilyen is az eredmény, bizonyos, hogy ártatlan magyar állampolgár házába, varába, szent otthonába törvényes engedelem nélkül senki he nem léphet. Ha tehát egy polgár házában nem lakik az az egyén, illetve ha nem a ház gazdája az, akit bűntett elkövetésével vádolnak, oda senkinek nem szabad bemeimie, még hatóságig közegnek sem, mert a Btk. 79. §-a,, amely a jogos védelemről szól, még a hatósági közeggel szemben isi megengedi a jogos védelem gyakorlását, mert mindenkit azon a jogos területen véd a törvény, ahol éppen áll és arról a jogos területről még a hatóság felhívására sem köteles senki sem eltávozni, hátrálni. Ne hozzák tehát a polgárságot semmiképpen se abba a kényszerhelyzetbe, hogy védekeznie kelljen jogtalan cselekedet ellen- Ismétlem^ a kormánynak ^ megvan a módja arra, hogy emberies formák között intézze el ezeket a kérdéseket. T. Képviselőház! Az eredrnénvt illetőleg bátor volnék még néhány példát felsorolni. Elnök: Példák felsorolásától tartózkodjék a képviselő úr, (Derültség.) mert azonnal be kell fejeznie a beszédét, hiszen már a 15 perc meghosszabbítás is lejárt. Rupert Rezső: Csak azt várom a t. 'belügyminiszter úrtól, hogy a törvényeknek megfelelő, kielégítő és megnyugtató választ adjon kérdéseimre. Elnök: A helügy miniszter úr kíván válaszolni. Széll József belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt méltóztassék tudomásul venni, hogy a^ szóbanlévő ellenőrzést a saját személyes elhatározásomból rendeltem el (Nagy taps és éljenzés a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Nagyon rosszul tette! — Malasits Géza: Nagyon rossz szolgálatot tett az országnak!) és ennek kére tében igazoltatási eljárást említek és ehhez képest merőben alaptalannak és helytelennek kell mondanom az interpelláló képviselőtársamnak azt a meg jelölését, amely »törvényellenes házkutatásokról és elfogatásokról« tesz említést. (Rupert Rezső: Talán a törvény mégis mást mond!) A kérdéses hatósági ellenőrzésre irányuló intézkedésemben pedig engem a következő alaposan megfontolt indokok vezettekMár hosszabb ideje lehet észlelni Magyarországon olyan körülményeket és jelensegeket, amelyek sürgős szükséggé tették azt, hogy eminens nemzetvédelmi, nevezetesen pedig állambiztonsági és közgazdasági szempontból megvizsgáltassék és kideríttessék az, (Rupert Rezső: Ezt senki sem kifogásolja!) hogy személy szerint kik és hol vannak, hol tartózkodj nak olyan bűnözők, akik részben mint a valutarendészeti szabályok megrögzött megsértői,, részben pedig mint olyanok lesznek felelősségre vonandók és ártalmatlanná teendők, akik tudatosan és folytatólagosan vétenek a külföldiek ittartózkodására nézve fennálló jogszabályok rendelkezései ellen. (Zaj. — Elnök csenget.) Idevágó példaképpen felemlítem azt, (Rupert Rezső: Kik azok? — Vázsenyi János: Én nem vállaltam megbízást, azon az oldalon vállalták! — Nagy zaj a bal- és a jobboldalon. — Kéthly Anna: A valutabűnözők a Király-utcába mennek albérletbe!) hogy a budapesti királyi ügyészség fizetési eszközökkel elkövetett bűncselekmények osztályának — köznyelven a valutaügyészségnek — hivatalos kimutatása szerint az utóbbi három esztendőben mintegy 50 millió pengőt kitevő szubstrátum körül mozgott eljárások eredményéből megállapítható azj hogy az arany-, valuta- és értékcsempészést üzletszerűen űző egyének mind a Bombach-, Dob-, Paulay-, Király-utca, Nagykörút és Károly király-út részén levő tömeglakásokban tartózkodnak és pedig legtöbbször bejelen tétlenül és az ugyanezen körzetben lakó egyénekkel bonyolítják le a közgazdaság érdekeit veszélyeztető üzelmeiket. Továbbá hivatalos adatok vannak arra, hogy a Magyarországon tartózkodó külföldiek közül mintegy háromezren vannak olyanok, akik a tartózkodási és jelentkezési szabályok tudatos megsértésével törvényellenesen tartózkodnak és bujkálnak az ország területén. (Gr. Festetics Domonkos: Ezeket védik? — Malasits Géza: Csak huszonkilencet tudtak elfogni!) Ezen okból rendeltem el tehát a kérdéses hatósági ellenőrzést, törvényes hatáskörömben (Taps a jobboldalon. — Farkas István: Nagyon roszszul tette!) az idegenrendészeti és belrendészeti hatóságaimnál, melyek azt ta törvényes rendelkezéseimnek megfelelően, teljesen szabályszerűen hajtották tényleg végre. (Helyeslés a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Éljen a rendőrség! — Rupert Rezső: Ahogy a titkos társaságok parancsolják!) Az imént körvonalazott cél érdekében éppen a közelmúltban a közvélemény osztatlan helyeslésével találkozva állítottam fel a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságnak három vidéki kirendetségét is. (Rupert Rezső: Megéri a pénzt!) E rendszer életbeléptetése szükségképpen elmaradhatatlanná tette azt, hogy Budapesten is foganatosíttassak az ellenőrzésnek egy oly aktusa, amely a lehetőség szerint egyedül lehet alkalmas az említett 'bűnözők kilétének, lakhelyének, illetőleg tartózkodási helyének megállapítására. (Rupert Rezső: Mit szól hozzá a pénzügyminiszter úr, meg a külügyminiszter úri) Ezek voltak tehát ia végbement hatósági ellenőrzési eljárás előzményei, indokai és céljai. Az ellenőrzés eredményének adatai, amennyiben ezek — részben — a nyilvánosság elé tartoznak, a sajtó útján már közöltettek, azokra a'beállításokra nézve azonban, amelyek lekicsinylik a kérdéses ellenőrzésig eljárás eredményét, megállapítom azt, hogy én a magam részéről igenis meg vagyok elégedve az eredménnyel. (Felkiáltások a azélsőbaloldalon: Azt elhisszük!) Már pedig ilyen kérdésben elsősorban a szaktényezők véleménye a döntő és az irányadó. Hogy az én megelégedésem