Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. personam intézem a kérdést a t. (belügyminiszter úrhoz: nem tudom, ha olyan szerencsétlen helyzetben volna, hogy egy gyenge kisebbséghez tartoznék, amelyet divat ütni és bemennének a t. 'belügyminiszter úrhoz, felkeltenék, elvinnék, a hozzátartozói nem esnének-e kétségbe? (Or. Festetics Domonkos: Igazolná magát! — Vázsonyi János: Nem tudom, tudná-e magát mindenki igazolni!) Vájjon nem esnék-e a 'belügyminiszter úrnak fájdalmasam, ha látná a hozzátartozóit bántani, (Megay Meissner Károly: De ki hántotta őket?) vagy a hozzátartozóinak nem fájna-e, ha a belügyminiszter urat hántanák, ilyen embertelen bánásmódban részesítenék? Magunk testén is éreztük ezt 1919-ben, tudjuk, mit jelent, hát nem akarjuk, hogy most is bárkivel így cselekedjenek. (Fábián Béla: így van!) Annakidején magunknak és gyermekeinknek is nagy szenvedésébe, szörnyű fájdalmába került. Azért mondom én, hogy tessék mindig mindenben embernek maradni, mert csak ha embernek maradunk, akkor tudjuk ezt az országot megmenteni és érdekeit előmozdítani. Ez különösképpen kötelessége annak a hatalomnak, amelynek kezére egy inép becsülete, hírneve rábízva^ van. T. Képviselőház! Elvehettek tőlünk 'mindent, (Gr. Festetics Domonkos: Csak a galiciaikat nem!) itt maradhattunk a csonka országban, de egy megmaradt: megmaradt az erkölcsi integritásunk, a kultúráink, a hírünk, a multunk becsülete (Uzonyi György: Azt akarjuk megmenteni!) és ezt nem szabad senkinek eltékozolnia, elgazdálkodnia. Már pedig, ha itt^ nem érvényesülnek a humanizmusnak az egész művelt világon érvényes törvényei, ha ezekkel szembeszegülünk, akkor ennek a hazának erkölcsi integritása ellen támadunk. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Ejnye! Ejnye! — Egy hang jobb felől: Est akarjuk megmenteni!) T. Képviselőház! Mi nem tartozunk senkinek a világon. Mind az egész világ nekünk tartozik elismieirésisiel, tmert aniniaik idején is becsülettel megálltuk a helyünket. Mi senkitől semmit el nem vettünk, die tőlünk a világon mindenki elvett valamit. (Gr. Festetics Domonkos: Osak a galíciaiak nem kellettek senkinek!) A nagy hatalmak annál inkább szegy élhetik, amit velünk imiég ők is cselekedték, de éppem ezért, hia mi maradunk régi, nagy erkölcsi integritásunkban, a világinak leizit előbbutóbb észre kell vennie, — ahogy látjuk is, hogy észrevette Anglia éa Franciaország — s restelkedésből is kell, hogy végre igazságot szolgáltassanak nekünk. Egyetlen egy nép sem emelheti fel olyan büszkén a fejét a világ felé, imimt Imii, De ha ilyeni eanberfcelenség»ek történnek, (Gr. Festetics Domonkos: Nem történt embertelenség!) ha ilyen törvénytelenségek történnek, amelyeket elítél az egész világ. (Ellenmondások jobbfelől.) iez igenis veszélyezteti a mi kultúrhírnevünket s a felénk hajolni kezdő rokonszenvvel az egész világon. (Hajniss Ferenc: Hatvan évvel ezelőtt kellett volna megkezdeni!) Akkor ön inam' jutott volna oda, hogy a zisidó sajtónak felajánlja szolgálatait! (Rajniss Ferenc: Ez szemtelenség, képviselő úr!) Elnök: Rajniiss képviselő urat rendreutasítom. Rupert Rezső: Én, t. képviselőtársam nem vitatkozom önnel, egy ilyen• renetgáittfcal, aki anKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. Uése 1937 november 10-én, szerdán. 377 inak idején a legnagyobb ambícióval szolgálta ki a zsidó sajtót. (Rajniss Ferenc: A képviselő úrral majd beszélek külön!) JEppen imindaimiatt tölt el engem aggodalommal a belügyminiszter úr nyilatkozatának az a része, amelyben azt mondja, hogy ezentúl is elrendelnek ilyen biztonsági razziákat, házak és háztömbök ellen. (Felkiáltások a jobboldalon és r a középen: Pedig igen helyes! — Malasits Géza: Csak a korrupció növelik vele! — Farkas István: Evvel teremtük aneg a korrupciót!) En a belügyminiszter úr részéről vagy nyelvbotlásnak tartom az elmondottakat, vagy azt hiszem, hogy iá nyilatkozatot felvevő hírlapíró esetleg tévesen adja vissza a szavait. Miután ezt feiemlítettem', azt hiszeimi, a bdügyminiszter úr e tekintetben megfelelő, kielégítő 1 , 'megnyugtató korrekcióval fog élni. Fel kell emilítemeim a imjinis'zter úr nyilatkozatának leigy másik részét is — és talán ez az utolsó pont, amelyben niem értek vele egyet, — amikor anra hivatkozik, hogy ez a nagy tömegtámadás (Derültség és mozgás a jobboldalon.) megérte, mert adatai jelentős eredményre vezették, (Zaj. — Vázsonyi János: Halljuk! Halljuk!) Az eredmények ismeretesek. Tízezer embert molesztáltak, apró, kis leánykákat és fiúcskákaít is megijesztették, bevittek, (Gr. Festetics Domonkos: Szegények!) elaggott öregeket szintén és tömegeket kétségbeejtettek — tudjuk, hogy a razzia folyamán egy szívbajos öreg ember ijedtében meg is halt — (Gr. Festetics Domonkos: Már meg volt halva, amikor odaértek!) és hány apró kis gyermek szenvedett, hány öreg ember, hány öreg asszony is élt át hajnaltól estig nagy szenvedéseket, miközben ott kellett szoronganiok a toloncház helyiségeiben ! (Mozgás a középen.) Tíz-tizenkétezer ember átvizsgálásának, néhány ház törvényellenes házkutatásának eredménye pedig micsoda? Az, hogy 503 emberből mindössze 29-et tudtak viszszatartani. (Malasits Géza: Ezért nem szabad ilyet csinálni! — Vázsonyi János: A hivatalos jelentés 29-et mond!) akik ellen további eljárás szükséges, akikkel az ügyészségnek is dolga van és akikről állítólag meg lehet állapítani, hogy káros elemek. Dehát hogy néz ki ez a 29 ember is? Bátor vagyok egy-két adatot felemlíteni e tekintetben. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A 29 ember között van például egy Rottmann Mór nevű iparművész, (Mozgás a jobboldalon.) a jeles Sputz Sándcr-féle kézimunkakereskedés tervezőművésze, (Farkas István: Ki kell utasítani! Minek ide ilyen ember?) amely cég nagy exportot bonyolít le és pedig a legértékesebb, a leghasznosabb exportot, mert a magyar munkát viszi ki, ami különben kárba veszne. Ez az iparművész, aki a Sputz Sándor-cégnél hat esztendeje dolgozik teljes megelégedésre — megjegyzem magyar állampolgár — egyike annak a 29 embernek, akit a jelentés szerint súlyosabb cselekmény miatt kellett visszatartani. A másik egy Kepecs Lőrinc nevű paksi fiatalember, aki gyógykezelésre jött fel, felmutatta a szegénységi és az erkölcsi bizonyítványát. A bátyja katonai iratait magam láttam, most is részt vett a hadgyakorlatokon, utána leszerelt. Ha tehát az katona volt, s ennélfogva magyar •állampolgár, természetes, hogy öccse sem lehet más, mint magyar állampolgár. (Felkiáltások jobbfelől: Nem biztos! — vitéz Csicsery-Rónay 56
