Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. zett nacionalizmusnak is csak a föld lehet a legbiztosabb alapja. Akinek a feje felett egy piroscserepes tetejű ház. lába alatt pedig egy darab megélhetést adó föld van. az mindig nemzeti érzésű lesz, abból kommunista soha nem lesz. (Ügy van! Ügy <van! a baloldalon. — Patacsi Dénes: De nem jut mindenkinek! — Egy hang a baloldalon: Csak neked juthat?!) A pénzügyminiszter úr éppen az előbb beszélt itt a nyomorgócpontokról. Ha megnézzük. azt látjuk, hogy ezek ott vannak, ahol nincs kielégítve a népnek a föld iránti szeretete és azt látjuk, hogy ahol a földbirtok megoszlása helyes, ott nincsenek ilyen kérdések. (Patacsi Dénes: Ez igaz!) Igen t. Ház! Az igazságügyminiszter úr a múltkor Matolesy barátomnak adott válaszában az 1918-as hangokról beszélt. Mi ezt a leghatározottabban visszautasítottuk, ellenben igenis láttuk itt vagy látunk itt éhben az országban — ha egyáltalán szólni lehet 1918-as dolgokról — bizonyos jelenségeket, amelyek arra emlékeztetnek: a társadalom szétbomlása, a szociális kérdések rendezetlensége, sőt — megmondom őszintén — sokszor a kormányzat tehetetlensége is ilyenek. (Ügy van! a bal- és a szélfinbaloldnlnn — vifó^ f!s;ics#-v_Rón a y István: Ezt nem lehet mondani! — Zaj.) Ez a tehetetlenség éppen a földkérdésben mutatkozik. Csak egy példát akarok mondani sine ira et studio. Az én kerületem sz éVHeW^ a 'sopronvármegyei Kapuvár község. Ennek van 18 000 holdas határa. Ebből 4000 hold a 10000 főnyi lakosságú községé, 14.000 hold pedig hereeeri hitbizoKiány. (tfqy hang a középen: Ott kellene kezdeni! — Zaj.) Ott kell kezdeni, helves! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő úr beszédideje lejárt. Rakovszky Tibor: öt perc meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások a jobboldalon.- Megadjuk!) Elnök: A meghosszabbítást a Ház megadja. Rakovszky Tibor: Éhben a községben kinnjárt a múltkor a földmívelésügyi minisztériumból egy bizottság, amely teleoítési kérdésben tárgyalt a községgel. A 14 000 katasztrális hold hercegi nagybirtokból 500 holdat akarnak telepítés céljaira felhasználni. (Farkas István: Ezt nevelik telepítésnek!) ]yr; p >>PÍy 7P tf A helyzet az, hogy ma egy kishold föld után nyolc mázsa ,búza-bért fizetnek az én nyomorult parasztjaim. (Ellenmondó sok a jobboldalon. — Németby Vilmos: Földuzsora!) Én magam láttam. (Farkas István: Borzalmas! így teszik tönkre a magyarságot idegen mágnásokért!) Kint a határban — nem a községben — egy négyszögöl föld ára három pengő, de ez is csak virtuális érték, mert nincs eladó föld egv talpalatnyi sem m amikor mi kérünk, — mert nem követelünk, hanem kérünk, kunyerálunk — hogy adjatok egy kis bérletet, kereken elutasítanak bennünket. Én így értelmeztem azt. hegy ezekben a kérdésekben kormányzati tehetetlenség mutatkozik. Szomszédomban egy másik birtokon 2000 hold került egy nem magyar érdekeltségű cukorgyár bérletébe, ahelyett, hogy magyar parasztembereik kapnák, akikből jó katonák és jó adófizetők lesznek. (Taps jobbfelől. — Egy hana a jobboldalon; Ezt meg kell akadályozni! — Némethy Vilmos: Nem tapsolni, hanem csiülése 1937 november 10-én, szerdán. 371 nálni kell! — Vázsonyi János: Sorsdöntő kérdés!) Igen t. Ház! Az igazságügy miniszter úr a múltkor meglobogtatta előttünk az Adevernl egy számát. Engedje meg az igen t. Ház, hogy nekem erre egy megjegyzésem legyen, ö bizo nyítani akart vele valamit, nem tudom mit és nem tudom, ki ellen, talán a falukutatók ellen; én azonban úgy látom, az igen t. miniszter úr következetlen volt, mert nekem az a meggyőződésem, hogy olyasvalamivel bizonyítani, aminek bizonyító voltát más vonatkozásban — nagyon helyesen — a leghatározottabban elutasítja, nem okos dolog. (Ügy van! balfelöl.) Nekem az a felfogásom, hogy az Adeverul-t és más hasonló sajtóorgánumokat sem ebben, sem más kérdésben nem szabad bizonyságul felhoznunk. (Tildy Zoltán: Ez csak igaz?! — Rupert Rezső: Ahol nekik jó, elfogadják! — Kölcsey István: Nem szabad okol, adni arra, hogy ilyeneket írhassanak az Adeverul-ban.) Legyünk azzal is tisztában, hogy nem ezek az írók denunciálnak kifelé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A tények kiabálnak úgy, hogy át kell hallani szavukat a trianoni határon. (Farkas István: Mindenütt odaadták, amit leszakítottak, csak itt nem!) Interpellációmat a belügyminiszter úrhoz címeztem; meg akartam kérdezni, melyek voltak azok a nagy kormányzati indokok és célok, amelyek miatt ezt a kérést el kellett utasítani. Az igen t. vallásr és közoktatásügyi miniszter urat pedig arra akartam kérni, hogy mint a magyar szellemi kultúrának őre — ő talán másképpen gondolkodik ebben a kérdésben — szóljon néhány jó szót a belügyminiszter úrnak, hogy ezeket a fiatalembereket engedjék oda a magyar néphez, mert ha nem ezek mennek oda, jönnek mások. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Farkas István: Törvényszékre küldik őket! — Zaj a bal- és a jobboldalon.) Méltóztassék tudomásul venni, — ha nem is kapok most semmiféle választ, vagy ha majd leveleznek velem és írásban karácsonyra vagy talán húsvétra kapok ajándékul valami választ — hogy nagyon komoly dolgok ezek és meg kell szívlelni Széchenyi Istvánnak Szekfű Gyula halhatatlan munkáján, a »Három nemzedék«-en végighúzódó, márványba kívánkozó és ma különösen elevenen élő igazságát, hogy: »Bajainkon kisebb kezdemény nem, csak belső átalakulás segíthet.« (Felkiáltások balfelől: Ügy van!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásés közoktatásügyi és a belügyminiszter uraknak. (Malasits Géza: Jó helyre!) Következik a 15. számú interpellée: Matolesy Mátyás képviselő úr interpe 1 lációia a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Ké! rem a jegvző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Csikvándi Ernő jegvző (olvassa): »Interpelláció a magvar kiráhn kultuszminiszter úrhoz az egyetemi gyakornokok javadalmazása tárgvában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, ho<rv az eery et«™ ekem g^.lrnrnoki minőségben •alkalmazott diplomás fi^talsá«- hosszú «veken keresztül semmiféle fizetésben nem részesül és an vagi jrondjaik következtében tudományos munkásságuk csorbát szenved? Hajlandó-e a miniszter úr intézményesen ön*
