Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

372 Az országgyűlés képviselőházának 25 intézkedni arra nézve, hogy a tudományos továbbképzés és a tudomány művelése érdekében a díjtalan egyetemi gyakornokok javadalmazását rendezzék?« (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: Az interpelláló Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy a kultuszminiszter úr beteg, de viszont nagyon örvendetes tényt veszek tudomásul abban, hogy az elnök úr, Kornis ő nagyméltósága szintén professzor és így interpellációmnak, amely tulajdonképpen ;az egyetem érdekében, az egyetemi tanítás, a tudomány művelése érdekében hangzik most el, legalább ebben a kérdésben nagyon is kompetens hallgatója lesz. (Felkiáltások jobbfelől: Bravó!) T. Ház! Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas professzor, (Zajos éljenzés és taps.) a magyar tudományos élet ragyogó csillaga dicső pályafutásának ragyogása fényével igyekszem rávilágítani tudományos életünk olyan homályban lévő területeire, amelyek meggyőződésem és tapasztalásom szerint a magyar tudományos élet fejlődését nem elősegítik, hanem hátráltatják. T. Ház! Közhely az, hogy az egyetemeknek kettős hivatásuk van: tanítani és nevelni és tudományt művelni, tudományos búvárkodást folytatni. Mai felszólalásomnak tárgya ez az utóbbi, mert meggyőződésem, hogy az egyetem csak akkor kulturális értéke és nagy nemzeti értéke egy országnak, ha annak falai között nemcsak tanítás, hanem komoly, mélyenjáró tudományos búvárkodás is folyik. Kérdezem azonban a miniszter úrtól: lehetséges-e tudományos elmélyedésről, komoly, tudományos munkáról szó ott, ahol az alkalmazott tudományos személyzet száma oly kicsiny, hogy mellettük óriási számban szerepelnek — mondhatjuk nyugodtan — exisztencia nélküli, a bizonytalanságba tekintő fiatal diplomások, akik semmi módon nem találhatják meg a lehetőségét annak, hogy komoly, elmélyedő munkába kezdhessenek. Vagyok bátor bemutatni egy, a Pázmány Péter Tudományegyetem r orvosi karának dékáni hivatala által kiállított hivatalos írást, amely arról szóL hoçy a budapesti egyet-m orvosi karán az óriási munkakomplexumot 522 kinevezett ember látja el a 24 professzor mellett és az 522 ember közül mindössze 128-nak, nem egészen 25%-nak van fizetése és 394 fiatalembernek, adjunktusnak, tanársegédnek és gyakornoknak semmiféle fizetése nincsen, ezeknek a helyzete rendezve nincsen. Most ne arra gondoljunk, hogy ezek egyikét éven belül valami nagy sikert érnek el, hanem arra., hogy 7—8—9 évig kell dolgozniok és mégis a teljes kilátástalanság az osztályrészük. (Farkas István: Elég szomorú! — Rako^szky Tibor: Ez, a kultúrfölény!) Ezért sajnál om, hogy a kultuszminiszter úr nincs itt személyesen, mert utalhatnék egy 'Személyes impressziójára: ő maga meggyőződött arról és csodálkozott azon, hogy az őt ápoló emberek között hányan vannak, akik már 8—10 éve teljesítenek szolgálatot és fizetés és exisztencia szempontjából semmiféle rendezett helyzetben nincsenek. De ezek a számok, amelyeket itt felemlítettem, talán igen nagy általánosságban mu'. ülése 1937 november 10-én, szerdán, tatják be a képet és ezért egy kicsit közelebbről fogok a dologra rávilágítani. Például az egyik nagy belgyógyászati klinikán Összesen nyolc kinevezett fizetéses ember mellett még 50 fizetéstelen gyakornok és díjnok jár be, hogy ellássák annak az óriási apparátusnak a munkáját. Kérdezem a miniszter úrtól: van-e mód arra, hogy ez az óriási gárda komoly munkában, komoly, tudományos elmélyedésben vehessen részt, amikor saját kosztjának, villanyvilágításának és fűtésének költségei is őt terhelik, ha éppen véletlenül szobát vagy lakást kap azon a klinikán. Ez világosan mutatja, hogy ebben az országban ez a kérdés nincs kellően elintézve. De nehogy az egyoldalú beállítás vádja érjen, felemlítem azt is, hogy nemcsalk ezekben .a klinikai intézetekben, hanem a szigorúan vett tudományos intézetekben is szó szerint ugyanez a helyzet, Egy nagyon előkelő, volt vidéki orvosprofesszorral beszéltem, aki a következőket mondta el a saját intézetéről: Az intézetben öt fizetett tanársegéd és gyatkornok dolgozik, az évi boncolások száma 3500 ember és e mellett van egyetlenegy fizetett technikai személyzet. Ugyanő mondta, hogy ia> freiburgi egyetemen, a világhírű Aschov professzornál tíz fiatal asszisztensre és tíz technikai személyzetre egy évben mindössze 300 boncolás esett. Ez világosan mutatja azt, hogy Magyarországon az egyetemi személyzet túlterhelve, megvonva a lehetőségektől, képtelen a tudományos munkában úgy elmélyedni, ahogy arra, szük> ség van. Meggyőződésünk és a tapasztalás is •azt mutatja, hogy a magyar tudományos világnak vannak kitűnő búvárai, de ezek közül nem egy anyagi okok miatt fel kel a laboratórium asztalától, igyekszik kenyérkereső pályára és így vesznek el óriási tudományos értelkek. Nem kétséges, hogy ennek megváltoztatására az egyedüli lehetőség az, ha egy olyan helyes kultuszbudget-poíitikát inaugurálnak, — mert .a jelenlegit kénytelen vagyok helytelennek deklarálni — amely lehetővé teszi azt, hogy nagyobbszámú, exisztenciájában megalapozott fiatal tudósgárda számára legyen meg a munka lehetősége, — s interpellációmnak ez az egyedüli célja — mert meggyőződésem, hogy ez a magyar egyetemeknek is a komoly hivatása, nemcsak a produkció, a diplomások túltermelése. Van azonban egy másik szempont is, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet, éspedig az, hogy éppen emiatt az utánpótlás kérdése sincs biztosítva^ Magyarországon, mert hiszen egy-egy tanszék betöltésénél igen sokszor a legnagyobb zavar áll elő a megfelelő utód kiválasztása kérdésében. Hogy ennek mi az oka, arra rendkívül egyszerű rámutatnom, csak fel kell olvasnom azokat az adatokat, amelyek a négv tndománvegvetern professzorainak és a mellettük fizetéssel alkalmazott személyzetnek, az adjunktusoknak, a tanársegédeknek és a gyakornokoknak létszámára vonatkoznak. Budapesten 43 professzor mellett 35 adjunktus, tanársegéd és gyakornok dolgozik ia bölcsészettudományi karon, Szegeden 20 mellett 25, Debrecenben 12 mellett 6, Pécsett pedig 11 professzor mellett 1. A négy egyetemen tehát összesen 86 professzor mellett 67 adjunktus, tanársegéd és gyakornok dolgozik fizetéssel a bölcsészettudományi karon. E két