Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. dig attól függ, .• hogy ki a pénzügyminiszter. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem!) Ha a pénzügyminiszter olyan költségvetést akar csinálni, mint amilyent 1930/1931-ben csináltak és elsőrendű szükségletnek tartja a költségvetés bevételi oldala lehetőségei után azt, hogy az állam tisztviselői olyan fizetést kapjanak, hogy megélhessenek, ebben az esetben az állami tisztviselők kívánságait lehet teljesíteni. (Haám Arthur: Elhagyjuk a beruházásokat. — Zaj.) Könnyű a képviselő uraknak innen beszélni, majd tessék kimenni és a szanált köztisztviselőknek méltóztassék ugyanezt a lemezt elmondani. (Haám Arthur: De ki bízta meg a képviselő urat ezzel az interpellációval?) Egyrészt engem tizenkilencezer választóm bízott meg, akik titkosan szavaztak rám, (Zaj.) de másrészt, ha a t. képviselő úr kíváncsi arra, hogy ki bízott meg, olvassa el a jegyzőgyűlés határozatát, a Kansz. határozatát és mindazt, amiket én itt a képviselőházban elmondottam, ezekben a határozatokban is meg méltóztatik találni. (Haám Arthur: Nem olvastuk, hogy Fábián képviselő urat bízták volna meg.) T. képviselőtársam, én boldog volnék és a köztisztviselők is boldogok volnának ha ön interpellálna ebben ,az ügyben, de ha ön hallgat, akkor másnak a kötelessége azt a kötelességet teljesíteni, amelyet ön nem teljesít. (Haám Arthur: Ismerjük kötelességünket, a pénzügyminiszter is tudja, hogy mi a kötelessége! — Gr. Festetics Domonkos: Menjen a disznókereskedőkhöz, vagy a Dob-utcába! — Zaj.) Kérem sem a disznókeresikedőkhöz nem megyek, sem a Dob-utcába. (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Ha pedig a t. miniszter úrnak felfogása, hogy ez a lemez szomorú lemez és ha a miniszter úr azt akarja, hogy mi az ellenzéki oldalról ezt a szomorú lemezt ne mondjuk el minden egyes alkalommal, akkor teljesítse a kérésünket. A miniszter úrnak, úgy látszik, sok, hogy erről a kérdésről, amely Magyarországon négyszázezer családot érdekel, már a második alkalommal beszélünk. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ugyanaz a beszéd szószerinti) Fogunk erről a kérdésről, t. miniszter úr, beszélni minden héten, mert ezt a kérdést mi olyan fontosnak tartjuk, hogy ezzel a kérdéssel minden héten egyik vagy másik képviselőtársunk ide fog jönni. Ha pedig a miniszter úr azt akarja, hogy ez a lemez ne legyen ilyen szomorú, _ mint amilyen szomorú tényleg, akkor egy tiszteletteljes kérésem van a miniszter úrhoz. Vegye elő a köztisztviselői szívét és hagyja otthon — nem az állam érdeke ellen kérem ezt — a finánc-szívét és abban az esetben a miniszter úr is, ha megkérdezi saját minisztériumának vagy pedig más minisztériumoknak tisztviselőit, látni fogja, hogy az az élet, amelyet ma a köztisztviselői társadalom Magyarországon él, tovább fenn nem tartható. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Némethy Vilmo

s képviselő úr interpellációja. A képviselő úr halasztást kért és kapott. Következik Horváth Ferenc képviselő űr interpe^ációja. A képviselő úr szintén halasztást kért és kapott. Következik Rakovszky Tibor képviselő úr KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 november 10-én, szerdán. 369 interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasniSzeder Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a Berettyóújfalun tartani szándékolt írói kongresszus betiltása tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a fiatal magyar értelmiség egyes képviselői Berettyóújfalun egynapos találkozást akartak rendezni, amit a helyi hatóságok nem engedélyeztek? 2. Hajlandó-e a miniszter úr olyértelmű intézkedést tenni, hogy az ilyen és hasonló talá'íkozaso'k, megbeszélések, kongresszusok minden további nélkül megtarthatók legyenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy az érdekelt belügyminiszter úr nincs jelen, mert egy olyan komoly problémáról szerettem volna itt beszélni, amely a belügyminiszter urat elsősorban érdekelte volna. Másrészt örülök annak» hogy itt látom a beteg kultuszminiszter úr helyettesét, az államtitkár urat és kérem őt, hogy ebben a kérdésben keljen a mi védelmünkre a belügyminiszter úrnál és kopogtasson be oda a belügybe azon az elzáró üvegablakon, hogy érjen fel a szó ő általa az Országház-utcába is. Igen t Ház! A magyar intelligencia gyakran részesült és részesül még ma is abban a szemrehányásban, hogy nem foglalkozik eléggé a falu népével és a munkássággal. Unos-untalan hallottuk azt* hogy az 1918-as események sem következtek volna be, ha a magyar intelligencia a háború előtt ezirányú kötelességét teljesítette volna, ha foglalkozott volna a falu népével s a magyar munkássággal és magáévá tette volna 'azokat a célkitűzéseket, amelyek a magyar falu népét és a magyar munkásságot közelről érintik. Ez így van, t- Ház, és ezt cs;.ik az vonhatja kétségbe, aki még ma is görcsösen ragaszkodik a mai gazdasági és szociális rendszer kinövéseihez. Elméletileg tehát teljesen igaz, ebben mindnyájan egyetértünk, kormánypárton,, ellenzéken egyaránt, azonban a kérdés a gyakorlatban egészen máskép áll. (Egy hang a baloldalon: Ez a szomorú!) Epp egy ilyen konkrét esettel szeretnék foglalkozni. A fiatal magyar intelligenciának egy elitcsapata, fiatal egyetemi hallgatók és fiatal közírók Berettyóújfaluban egy találkozást akartak rendezni a parasztit júság szintén elitgárdájával. (Egy hang a jobboldalon: Biharban?) Igen, Biharban, hogy ott megbeszéljék egymásközt azokat a problémákat, amelyek a magyar intelligens ifi júságot és a parasztifjúságot közösen érdeklik 1 és kölcsönösen keressék azokat a kapcsolatokat, I amelyeknek tudatában azokat a célokat és azoI kat az utakat meg is találhatják egy tisztességesebb, egy becsületesebb jövő Magyarországa érdekében. Azonban jószándékú emberek terveznek és a bihari közigazgatás végez. JTildy j Zoltán: I. Lajos uralkodása alatt! — Klein Antal: Szilágyi Lajos nincs is ott már! — Zaj.) Ezt a szellemi síkon mozgó találkozást az elsőfokú hatóság azzsad a mondvacsinált ürügygyei tiltotta be, hogy a megjelölt helyipég niem megfelelő. 30—40 fiatalember akart találkozni ogy szobában, mindegy, laikárhol, a szoba azonban eime irmagas böloseség szerint nem volt I megfelelő. Amikor a határozatot megfellebbez55