Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

368 Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1937 november 10-én, szerdán. tiszteletteljes véleményem, hogy a magyar (köztisztviselői és nyugdíjas társadalom nem lehet ebben az országban egyedüli szenvedő alanya a drágulásnak, mert csak ez a társadalmi réteg az, — és talán még a lateiner társadalmat hasonlíthatjuk a magyar köztisztviselő-társadalomhoz — amely képtelen ivolt a drágulás következtében beállott változásokat áthárítani más társadalmi rétegekre; mondom, a lateiner- és a köztisztviselő-társadalom volt enneik az egész állítólagos konjunktúrának a schwarzer Péterje. Tiszteletteljes felfogásom szerint ez a helyzet tovább így fenn nem tartható. Abban az esetben, ha a kormánynak bevételi feleslegei vannak, a.zokat egyik oldalon a gazdasági élet folyamatát nehezítő pótlékok eltörlésére, a másik oldalon pedig a köztisztviselői fizetések restaurálására kell felhasználnia; de nem úgy, ahogy azt a .kormányzat állítólagos hivatalos nyilatkozatában olvastuk. Ezért mély tisztelettel kérem ia. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék ebben az irányban megnyugtató választ adni. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. • Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr a múlt szerdán előadott interpellációját volt szíves most majdnem szó szerint megismételni. En a múlt szerdán az ő akkori, de a maival azonos interpellációjára elég részletes választ adtam. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Méltóztassanak megengedni, hogy arra a válaszomra utaljak és tkérjem, hogy azt megismételtnek tekinteni és erre az interpellációra adott 'válaszként elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszon válasz joga megilleti. Fábián Béla: T. Ház! Azt hiszem, természetes, hogy a miniszter úr igen szellemes válaszát nem veszem tudomásul, de azt hiszem, ezt a szellemes választ fogcsikorgatva fogja tudomásul venni a magyar köztisztviselőtársadalom is, mert hiszen a miniszter úrnak ez a válasza nem jelent semmi egyebet, mint egy határozott nemet. A miniszter úr nem tudja megindokolni azt, hogy miért nem teljesíti a köztisztviselőtársadalom jogos kívánságát vagy miért teljesíti csak 5% erejéig. A miniszter úr nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy az állami bevételek emelkedése idején, amikor azok már majdnem ott tartanak, ahol tartottak akkor, amikor a szanálás előtt a legmagasabb költségvetési bevételt mutattuk fel, miért nem állítja vissza aránylagosan a köztisztviselők fizetését. Az a válasz, amelyet a miniszter úr szíves volt adni, az is válasz, amellyel nemcsak én vagyok elégedetlen, de meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr háta mögött ülő t, többségi párt tagjai is sokkal szívesebben vettek volna a miniszter úrtól egy még rövidebb választ, olyan választ, amelyben a miniszter úr azt mondotta volna, hogy ismerve a köztisztviselői kar nehéz helyzetét és elismerve az állampénztár és a költségvetés helyzetében beállott változást, annak megfelelően fogja a tisztviselői fizetéseket restaurálni. (Mocsáry Dániel: Megmondta a múltkor is!) Nekem az a felfogásom, hogy van magasabb restauráció is. mint az az 5%, amelyet a minisztertanács után kiadott nyilatkozatban olvastam, amelyben az mondatott, hogy az állami költségvetés helyzetére való tekintettel nagyon szerényen 5% erejéig fogják restaurálni a fizetéseket. Nagyon szeretem a rövid válaszokat, nagyon szeretem akkor, ha a rövid válasz igent és nem nemet jelent. Végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr válaszát, mint tagadó •nyilatkozatot, kénytelen vagyok tudomásul nem venni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Ház! En csak azt kérem az interpelláló képviselő úrtól, Tiogy ha már nem emlékszik, akkor olvassa el múltkor adott válaszomat. Az nem tagadó válasz, hanem olyan válasz volt, amelyet a komolyan gondolkodó magyar társadalom, amint ezt megállapítottam, hogy az adott viszonyok között sajnálatára nem mehet tovább a kormány, belátással fogadott. Ezt a választ az ebben a tárgyban szintén interpelláló másik képviselő úr köszönettel tudomásul vette. Az, hogy a képviselő úr teljesen téves bevételi teóriájára nem térek ki, az nagyon természetes, mert nem foglalkozhatom mindenféle téves elméletek rektifikálásával. Világosan megmondottam válaszomban, amelyet a t. Ház tudomásul vett, hogy mik azok a körülmények, amelyek akkor részletesei] kifejtett állásfoglalásomat indokolják. Ha a képviselő úr — amiről meg vagyok győződve — jó szándékból támogatja itt nálam a köztisztviselőket, amire nincs szükség (Haám Arthur: Nem megbízásból) és maga is jót alkar, akkor kérem, ne hozza ide ezt a nagyon szomorú és mindnyájunk lelkéhez igazán közel álló szomorú melódiát tartalmazó lemezt minden alkalommal. Erre nincs szükség, mert azt, amit ma észszerűen és a magyar társadalom ezen fontos osztálya iránt meleg szívvel meg lehet tenni, megteszi a kormány. Nincs tehát semmi szükség ilyen nógatásokra. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy mi magunktól is megtesszük azt, ami lehetséges. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszon válasz joga. Fábián Béla: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a miniszter úrnak különösen két irányban válaszoljak. A miniszter úr azt mondotta, hogy nem óhajt foglalkozni azokkal a számoszlopokkal és azokkal a téveszmékkel, amelyeket én itt az állami költségvetés bevételi rovatára vonatkozólag előadtam. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter; Nem a számok tévesek, hanem a teória téves, amit a képviselő úr hozzájuk fűz.) Ne méltóztassék rossz néven venni, de a számokat a miniszter úr jelentéséből veszem. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A számok nem tévesek, csak a képviselő úr agyából hozzáfűzött gondolatok azok. — Derültség a jobboldalon.) A számokat a miniszter úrtól veszem, a gondolatokat pedig attól a kormánytól, amelyiknek a miniszter úr is tagia volt. Ez a kormány azt mondotta, hogyha a számok megváltoznak, akkor meg fog változni a tisztviselők fizetése is. A helytelen gondolkozási ! mód tehát abból származik, hogy én azt hittem, hogy a kormányzatot a tisztviselői fizetések leszállításával kapcsolatosan tett nyilatkozatai akkor is kötik, amikor az állami költségvetés bevételi oszlopai megváltoztak. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: De nem a bevétel a döntő, hanem a deficit vagy a sufficit.) Az min-