Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. anyagi igazság nevében interpellálok, hanem a magam részéről szeretném azt a nagy jót, amelyet egy országra nézve a köztisztviselői társadalom erkölcsi nívója jelent, a jövőre nézve is biztosítani az országnak. Nagyon nagy szegénységben, nagyon nagy nyomorúságban élt hosszú éveken keresztül a köztisztviselői társadalom és én elhiszem azt, hogy a köztisztviselői társadalom erkölcsi nívója és belső értéke tette lehetővé, hogy ezeket a nehéz időket, az áradásnak ezeket a nehéz időit végigélhette anélkül, hogy erkölcsi integritása megromlott volna. De bármilyen tisztelettel^ és bármilyen hittel vagyok is a köztisztviselői társadalom erkölcsi integritása iránt, az erkölcsi nívó megromlása nélkül ezt sokáig viselni nem lehet. Különösen az egyik oldalon a köztisztviselői illetmények leszállítása, a másik oldalon a drágaságnak napról-napra fokozódó emelkedése, nemcsak az élelmicikkek, de az ipari szükségleti cikkek árának is folytonos emelkedése olyan lehetetlen helyzetet teremtenek az egész magyar köztisztviselői társadalom részére, amelyet sokáig kibírni nem lehet. Mi itt a pénzügyminiszter úrnak hivatalos vagy félhivatalos nyilatkozataiból, nem tudom,, a kormány által hivatalosan sugalmazott, vagy pedig csak a lapok által megírt állítólagos minisztertanácsi határozat után arra lehetünk elkészülve, hogy a tényleges tisztviselők elvett fizetésüknek 5%-át karácsonyra vissza fogják kapni, de a nyugdíjas tisztviselők nem kapnak vissza semmit. Igaz viszont, hogy a másik oldalon nem is vesznek el tőlük semmi többet, holott eddig az vO't a nagy félelem a nyugdíjas-társadalom körében: attól kell tartaniok, hogy még az ő nyomorúságos illetményeikből is megint le fognak egy darabot faragni azért, hogy a ténylegeseket a nyugdíjasok kontójára elégíthessék ki. Amikor a szanálás bekövetkezett, amikor a magyar tisztviselői kar fizetéséből először vettek el és amikor másodszor vettek el és amikor harmadszor vettek el, akkor kijelentéseket tett mindig az akkor uralmon levő kormány a nemzet felé és a köztisztviselői kar felé, mondván, hogy az a pénz, amelyet a közti sztvise 7 őktől elveszünk, a nemzet rossz anyagi helyzetének javítására szolgál, de ígérjük, hogy mihelyt a nemzet gazdasági helyzete változik, mihelyt a költségvetés bevételi rovata megint fel fog emelkedni, a köztisztviselők fizetését arányosan helyre fogjuk állítani. Az én egyszerű felfogásom szerint ez azt jelentette, hogyha az 1930'31. év bevételi számoszlopai térnek vissza a magyar állam költségvetésébe,, akkor a köztisztviselők ugyanazt a fizetést fogják ismét kapni, amit az 1930—31. évben kaptak, mert hiszen ez logikus is: az állami köHségvetés számoszlopai leszanáltattak és leszanáltattak ennek megfelelően a tisztviselői fizetések is; leszanáltattak azért, mert azt mondták, hogy az államnak nincs miből fizetnie a köztisztviselőket. Ha az állami költségvetés bevételi számoszlopai felemelkednek, akkor amilyen arányban felemelkednek, olyan arányban kell a tisztviselők fizetését visszaállítani, mert hiszen természetes, hogy amit a tisztviselőktől elvettek, azt olyan arányban kell visszaadni nekik, amilyen arányban visszaállítottuk az állami költségvetés 1930—31-es bevételi rovatait. Hiszen az indokolás az volt akkor és későbben is a kormányzatok részéről, hogy azért történt a tisztviselői fizetések lefaragása, mert a költségvetés bevételi rovatának számoszlopai légiese 1937 november 10-én, szerdán. 367 csökkentek. Ha tehát 50%-kal felemelkednek a bevételi rovat számoszlopai, akkor az elvett fizetést 50%-kal kell visszaállítani. (Uzonyi György: Az adópótlékokról ne tessék megfeledkezni!) Arról sem fogok megfeledkezni. Ha pedig 100%-kai emelkedtek ,a bevételi rovat számoszlopai, aükor annyival kell visszaállítani a tisztviselői fizetéseket. T. képviselőtársam, ami az adópétiékokat illeti, természetes doiog, hogy ennek a két kérdésnek egymással parallel kell futnia, de ha sem az adópótlékokat el nem törlik, sem a tisztviselői fizetéseket nem restaurálják, akkor tisztelettel kérdem, mi történik 'a pénzzel? El méltóztatnak helyezni a Nemzeti Bankban, a trezorokban, amikor arra volna szükség» hogy ezzel a pénzzel a magyar gazdasági élet még jobban megélénkíttessékl Mert mindenki láthatja, aki a költségvetést megnézi és figyelemmel kíséri, hogy a magyar állam bevételei két esztendő óta komoly feleslegeket mutatnak fel. Az elmúlt esztendőben is volt 80 millió pengő feleslegünk és ebben az esztendőben is lesz ennyi. (Szily Marion: A Nemzeti Bánkban van?) Kernelem; nálam nincs. (Derültség.) Valahol csak van az a pénz. Meg vagyok győződve arról, hogy csak jó helyen helyezte el a pénzügyminiszter úr. Meggyőződésem, hogy amint az államnak megvan az erkölcsi jogosultsága arra, hogy polgáraitól követelheti a vele szemben fennálló kötelezettségek teljesítését, éppen úgy a polgári társadalom és a köztisztviselők is, megkövetelhetik a kormánvzattól. hogv a. ko^^ány nekik tett ígéretét teljesítse. Az egyik oldalon is van erkölcsi .alap és a másik oldalon is. A köztisztviselők — bocsánatot kérek, hogy ezt az egyszerű kifejezést használom — mindaddig egy szót sem szóltak, ameddig az ország gazdasági helyzete nem javult. De amikor egyrészt a termények ára» a textiláruk és általában az iparcikkek ára emelkedik, amikor a költségvetés számos7l^-nai eme^ednek. a?, élet naprólnapra drágább lesz és egyáltalában minden emelkedik, akkor elég baj, hogy a leszállított köztisztviselői illetmények ugyanazon a színvonalon maradnak. En ismerem a magvar köztisztviselői társadalmat és mes: vagyok gvőződve arról, hogv a masrvar köztisztviselői társadalom még talán tudta volna topább tíírni szomorú an vagi helyzetét, ha azt látta volna, hogv a költségvetés számoszlopai váltó?* 1+ 1 an ok maradnak, s ugyanolvanok. mint 1933-ban, 1934-bpTi és 1935-ben vo^ak. De az, hogv a költségvetési bevételek emelkednek, hogv komoly bevételi feleslegek mutatkoznak az egyik oldalon, a másik oldalon nediír a köztisztviselőkkel szemben a kormányzat ígéretének nem tett eleget, mindenesetre olvan következménveket vált ki. mi^t ami 1 éneket most látunk minden közti«ztviselői gyűlésen. Nagyon csendesek, mondhatnám, nagyon hangtalanok azok a megnyilatkozások, amelyeket legutóbb a jegyzngyííiésen, a Kan«z, frvűlé c én é« minden tanítósrvi'Uéspn haMottnnk. Naeynn halkak, nagyon szerények ezrlk a r»pgn^üatko7,ások. de ez ne tévessze meg a t. többségi pártot és a t. pénzü^vmini^zter urat. Ezelk az emberek nagyon ildomosán mondják el a inaink kívánságait és v^p^rov ildomosán szeretnék a kormány tudomására hozni, hoprv a magnk részéről kérik a kormány által nekik tett ígéretek beváltását. Nekem az a
