Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
366 Az országgyűlés képviselőházának 250, héz feladatukat. Természetesen lehetnek kilengések és határesetek, de azokat jóindulattal és ráhatással meg fogom előzni, ahol már nem tudom megelőzni, ott utólag lehetőleg el fogom távoztatni a következményeket (Helyeslés.) és ha valahol konok meg nem értés volna, — amit nem hiszek — azt meg fogom torolni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés. Taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Mindenekelőtt hadd jelentsem ki, hogy a miniszter úr válaszát tisztelettel és köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a miniszer úrtól nem azt kértem, hogy ezen a vidéken az adóbehajtást a jövő évi termésig általánosságban függessze fel, hanem csak anynyit, hogy azok érdekében, akikben az adófizetési készség már megnyilvánult, lehetőleg olyan intézkedés történjék, amelynek alapján most már békében hagyják őket. T. Ház! A pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy én előnyös helyzetben vagyok, mert az adatok a kezemben vannak. Erről az előnyös helyzetről én a miniszter úr javára ezennel le fogok mondani (Derültség.) és ezeket az adatokat átadom a miniszter úrnak, külön is kérve, hogy különösen az egyik ügyben méltóztassék ezeket az árveréseket az, üey kivizsgálásáig felfüggeszteni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Meg fog történni!) Az egyetlenegy dolog, amit megemlíthetek a miniszter úr előtt, az, hogy éppen ebben az aszálysujtotta évben forszírozza a pénzügyigazgatóság 5—6 éves illetékek sürgős behajtását ezen a vidéken. Kérem a miniszter urat, hogy ezen . a pénzügyigazgatói értekezleten erre a kérdésre^ méltóztassék kitérni és méltóztassék a pénzügy igazgatóságot utasítani arra, hogy legalább ezeket az illetékbehajtásokat hagyja egy valamivel jobb esztendőre. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Következik^ a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Tildy Zoltán képviselő úrnak a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációi a. (Br. Berg Miksa: Nincs itt a belügyminiszter lír! — Tildy Zoltán szólásra jelentkezik.) Tildy Zoltán képviselő úr kíván szólni. Tildy Zoltán: T. Ház! Tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a következő interpelláció« napon mondhassam el, mivel most a belügyminiszter úr nincs jelen. (Felkiáltások: MegElnök: Méltó ztíatik a kért haliarztáshoz : hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a pénügyiminiisztBr úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »I. Tudja-e a pénzügyminiszter úr, hogy a köztisztviselők és (nyugdíjasok illetményeinek csökkentésié alkalmával ia köztisztviselők és nyugdíjasok olyan ígéretet (kaptak, hogy az állami giaadii!°áigi helyzetének változásával, ipiz állami bevételek elmélkedésével illetményeik visisi/aá 1 Httatnak ? 2. Tudja-e a pénzügyminiszter úr, hogy a ülése 1937 november 10-én, szerdán. közitisztviselők és nyugdíjasok a legnagyobb hősiességgel viselték sorsukat az egész szanálás tartaimia alatt? Hazafias köteless égtél jépítéssel szótlanul tűrték, hogy az állami költségvetés szamálásia jórészt az ő illetményeik terhére tönténjék? 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a köztistzviselők és állami nyugdíjasok illetményeinek olyan rendezésére, hogy a köztisztviselők és nyugdíjasok olyan arányban kapják vissza a szanálás előtti lUetméinyeaket, mint amilyen arányban a szanálás után megszavazott legkisebb bevételi előirányziaitot tartalmazó állaima költségvetéssel szemben az állaimii költségvetés bevételi rovatának végöt~szegiei, illetve a tényleges állami bevételek emelkedtek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Egy héttel ezelőtt a képviselőházlbain két interpellációval is fordultunk a pémzügyminisziteir úrihoz, amelyekben a köztisztviselők és nyugdíjasok illetményeinek felemelése iránt; érdeklődtünk. A pénzüigyimiiniszier úr válasza után a kormánysajtóban egy minisztertanácsi jelenitést olvastunk, amelynek elolvasása után ti Z ELZ érzésünk támadt, mintha itt a iköztiszi'Viselői illetményeik rendezése helyett valami olyan — nem akarok rossz kifejezést használni — kegydíj féléről volna szó. (Baross Endre: Ez bennie voH az ellenzéki lapoíkban is!) Beminie volt az ellenizéki lapokban iis, de csiak mint a korímiámv nyilatkozata. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolat rv^u szükségesnek tamtsami az egész kérdés újból való felvetését. Legelsősorban besiwVprQ kell a köztfsztvineilői tárjad alom helyzetéről. Azért beszélek erről a kérdésiről ma, inert az eilimult héten iazt hittük, hogy nyitott ajtókat döngetünk, hcxgy erről a kérdésről sokat herzélrmnik nem kell, iiriert tulajdo^képpem már az egész ügy a minisztertanács által teljesen befejezett probléma. T. Képviselőház! 25 esztendő óta, a világháború kitörése óta a magyar köztisztviselőtársadalom helyzete napról-nap^a és hétről-h<Hre szomorúbbá válik. A világháború tartama alatt a korona romlásával kapcsolatb*>n a köztisztviselői társadalom anyagi helyzete folytonosan romlott és a világháború után is a köztisztviselői társadalom számára rendezték meg Budanesten a vagyonmentő vásárt, amelyena köztisztviselői társadalom utolsó ingóságait prédálták el. Az infláció alatt a köztisztviselő p á nz helyett jóformán papirost kauott. A szanálás nemcsak a köztisztviselők fizetését csökkentette le, de az előlépéseket is megszüntette. Ha erről a kérdésről beszélünk és azt mondjuk, hogv az egyik oldalon lecsökkentették a tisztviselők fizetését, a másik oldalon az előléptetésekből kizárták őket, akkor ; csak tisztelettel emlékezb etünk meg arról a tényről, hogy a szanálás egész tartama alatt,, de az infláció alatt is, a köztisztviselőtársadalom hősiesen viselte azt a helyzetet, amelybe jutott és a köztisztviselői társadalomról elmondbatiuk hogy továbbra is megmaradt azon az erkölcsi nívón, amelyen mi a köztisztviselői társadalmat tiszteltük. Hogy voltak egyes kisiklások? Az lett volna a csodálatos, ha abban az időben és ilyen anyagi körülmények között kisiklások egyáltalán nem lettek volna. Megmondom egészen őszintén, hogy amikor én ebben a kérdésben interpellálok, nemcsak az
