Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. soványodni, nyomorogni és elpusztulni. Arra kérem tehát a kormányt, sürgősen tegyen intézkedéseket a tekintetben, hogy vagy általános béremeléssel emelje a bérszínvonalat olyan magasra, hogy a munkásság meg tudja venni a megdrágult élelmiszereket és tüzelőszereket, vagy, ha ez nem lehetséges, gondoskodjék arról, hogy amai bérviszonyoknak megfelelő árú élelmiszer álljon a nép rendelkezésére. (Helyeslés a s'zélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter úr kíván válaszolni! Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! A Malasits Géza képviselő úr interpellációjában felvetett kérdésekre a kormány írásban fog választ adni. (Helyeslés a jobboldalojt,.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. Következik Tildy Zoltán képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy Békés vármegye északi részén és különösen a szeghalmi járás községeiben ez évben is a súlyos aszálykárok következtében siralmas volt a termés, s hogy ennek ellenére az adóbehajtás még ma is túlzott szigorúsággal folyik? Hajlandó-e a jniniszter úr a gyulai -m. kir. pénzügyigiazgatóságot olyan _ értelemben utasítani, hogy ezen az aszály sújtotta vidéken, különösen a fizetési készséget tanúsító adózókkal szemben, kíméletet tanúsítson és a további adóbehajtást a következő esztendő termésének betakarításáig függőben hagyja 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Kisembereknek egészen kicsiny dolgait hozom ide most a t. Ház elé, de abban a tudatban és abban a meggyőződésben, hogy ezek a látszólag kicsiny dolgok odakünn százezrek számára magát az életet, az exisztenciát jelentik. Főleg a magam vármegyéjének adatait hozom ide a képviselőház elé adóbehajtási szempontból. de ezeknek az adatoknak jórésze Tiszántúl egyéb vidékeire is vonatkozik. Hogy a kérdést megalapozhassam és a pénzügyminiszter úr előtt megindokoljam azt, miért kérek ennek a vidéknek számára több kíméletet a pénzügyi adminisztráció részéről az adóbehajtás tekintetében, legyen szabad elmondanom azt, hogy maga az egész Tiszántúl gazdaságilag, sajnos, nehezebb helyzetben van, mint az ország többi vidékei. (Ügy van! a jobboldalon.) A Tiszántúl még ma is érzi a román megszállás rablásainak immenzis kár; tételeit és annak következményeit mind e mai napig nem tudta kiheverni. Ezek a kártételek okozták egyrészt azt is, hogy a tiszántúli vármegyék az eladósodás tekintetében vezetnek az ország többi részéhez képest, (Felkiáltások a jobboldalon: Sajnos!) a magam vármegyéje, Békés vármegye pedig az ország legeladósodcttabb vármegyéje. Csak néhány számadatot olvasok fel itt a Ház előtt, amelyből ez nyilvánvalóvá válik. A, Pénzintézeti Központ 1933. évi kimutatását tudtam hirtelen előteremteni és abból megállapítom azt, hogy míg Békés vármegyét ülése 1937 november 10-én, szerdán. 363 pénzintézeti bekebelezett teherben 105 millió pengő adósság terheli, ugyanakkor a körülbelül hasonló nagyságú Baranya vármegyét mindössze 53 millió pengő, a népességben és területben nagyobb Zala vármegyét 55 millió, Vas vármegyét pedig csak 44 millió pengő bekebelezett pénzintézeti teher terheli. Igen t. Ház! A Tiszántúlon, különösen annak a határoik felé eső részein, sokkal nehezebb az értékesítés, mint az értékesítési centrumokhoz közelebb eső területeken. Csak címszavaikat sorolok fel, kimutatandó azt, hogy ez az országrész valóban és tényleg sokkalta nehezebb viszonyok között él, mint az ország egyes többi vidékei és emellett adózási kérdésekben is hátrányosabb helyzetben van a Tiszántúlnak ez a része. Nem szükséges egyebet említenem, minthogy a kataszteri tiszta jövedelem országos átlaga 8'5 aranykorona, a Tiszántúl átlaga 9-52 aranykorona, a békésmegyei átlag 14-2 aranykoron í, a 150 holdon aluli vidékeknél 16 aranykorona, 50-től 100 holdig terjedő birtokoknál pedig 151 aranykorona. Ez mutatja, igen t. Ház, hogy adózási kérdésekben generálisan is sokkalta nehezebb helyzetben van ez a vidék az ország többi vidékeinél. Amellett ezt a területet sújtja az ártéri járulékoknak országos viszonylatban körülbelül 80 százaléka. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Az ártéri járulékok tudvalevőleg elérik körülbelül a földadó mértékét, vagy annál esetleg magasabbak is. (Kun Béla: Kétszerháromszor annyi sokhelyütt!) Ezek az adatok mutatják, hogy indokolt az a kérés, amelyet én a pénzügyminiszter úrhoz terjeszteni bátor leszek, hogy tudniillik ez a vidék több kíméletet érdemel az adóadminisztráció részéről. Ha hozzáveszem ehhez, még azt, hogy a tiszántúli vidéket általában, de Békés megyét különösen és a sárréti vidéket még ebben az évben is rendkívüli természeti csapások sújtották s ennek folytán az utóbbi hat esztendőből csak két évnek termése volt viszonylag valamilyen, — az 1933-as esztendőé, amikor viszont a búza ára mindössze nyolc pengő volt és az elmúlt 1936-os esztendőé, ekkor azonban ez a vidék és az én községeim is adózás tekintetében anynyira eleget tettek a maguk kötelezettségének, hogy községenként 110—130 százaléka folyt be az evi kivetésnek (Kun Béla: így volt Biharban is!) — akkor indokoltnak méltóztatik találni kérésemet. Igen t. Ház! A szeghalmi járás minden egyes községében az idén is pusztított az aszálykár. Nem tudom, hogy a gyulai pénzügyigazgatóság milyen jelentést terjesztett fel Békés vármegyéből, lehet, hogy a vármegyei átlag azt mutatta, hogy normális volt a termés, mert voltak járások, ahol elérte a 8—10 métermázsa« átlagot, ellenben a szeghalmi járás községeiben, ezeknek kemény és nehéz, szikes földjén, ahol nemcsak a talajjal, de az időjárással is kell küszködnie az ott letelepedett színmagyar őslakosságnak, ebben az esztendőben is 2—2 Vi mázsás átlagok voltak. Természetes, hogy ilyen átlagok mellett az ottani lakosság nem felelhet meg minden tekintetben adófizetési kötelezettségének úgy, amennvire azt a pénzügyi kormányzat átlagban megkívánná. A pénzügyminiszter maga is többször kifejezést adott annak a meggvőződésének, hogy ebben az országban felmerült a szükségessége egy komoly és generális adóreformnak. (Ügy 54*
