Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

364 Az országgyűlés képviselőházának 250 van! Ügy van! balfelől.) és hogy ezt elő kell készíteni. Mi nem szűnünk meg egyetlen alkalommal sem hangoztatni ennek szükségességét, mert a magyar ingó és ingatlan, különösen kis ingatlan vagyon — mindenkinek el kell ismernie az országban, bármennyire jelenjenek is meg ezzel ellentétes tendenciájú adóstatisztikák — túlon-túl van adóztatva egyéb érdekeltségekkel szemben. (Patacsi Dénes: A Fellner-féïe statisztikák! — Kun Béla: Ugy van!) El kell mondanom azt, hogy a mostani aszálysujtotta esztendő ellenére a pénzügyigazgatóság kiküldött közegei — nem akarok nagyon kemény szót használni, de legalább is — felületesen végezték a maguk kötelességét az aszálykár megállapítása tekintetében. A miniszterelnök úrhoz, de úgy tudom, a pénzügyminiszter úrhoz is kerületem egyik községe, Füzesgyarmat, többszáz a'áírással ellátott beadványt nyújtott be. Azóta eljárás indult más községekben is. Kiszállt oda a pénzügyigazgató'Ság egyik fiatal tisztviselője, autóval ment oda. Kis eső volt és eső után már nem volt hajlandó kimenni a határba, hogy személyesen győződjék meg a kártételekről, hanem a községházán — amint mondják — az esketési teremben leült a jegyzővel és az esküdtekkel és ott zárt ajtók mögött állapította meg önkényesen, hogy milyen kártételek vannak kinn a határban. Váltig tiltakozott a község vezetője és váltig tiltakoztak az esküdtek az ilyen aszálykár-megállapítás ellen, nem volt hajandó engedni és mindössze egyharmad kárt állapított meg ott, ahol bizony kétharmadnál is nagyobb és súlyosabb károk voltak. (Kun Béla: Emiatt azután ne a főjegyzőnek legyen baja!) Amikor a pénzügyigazgató maga kiszállt Füzesgyarmat községbe, azt a kijelentést tette, hogy az alacsonyabb osztályozású kataszteri tiszta jövedelem már úgyis úgy van megállapítva, hogy itt adóelengedésnek helye nem lehet. (Kun Béla: Ezzel szokás kibújni!) Ez teljesen lehetetlen állapotomért hiszen azok az alacsony kataszteri osztályozású földek szikes földek, amelyek ha aszály jön, méginkább sújtva vannak kárral, mint a valamivel jobb földek. Ezeknél nem kétharmadrész, hanem százszázalékos kárt kellett volna megállapítania az eljáró közegnek. Ameddig a generális adóreform ideje el nem érkezik, nem tehetünk egyebet, mint azt, hogy az adóbehajtás kérdésével foglalkozzunk itt a Házban. Itt őszinte elismeréssel és hálával adózom a pénzügyminiszter úrnak azért a válaszért, amelyet a múlt szerdai napon Gallasz Rudolf képviselőtársam interpellációjára adott. Elmondhatom a miniszter úrnak, hogy ez a válasz is igen nagy megnyugvást jelentett sok tekintetben a vidéken. A miniszter úr válaszának azt hiszem, utolsó mondatában azt mondotta, hogy ő adózási kérdésekben kénytelen sokszor az értelemre hallgatni szíve helyett és mivel így a miniszter úr szíve felől teljes mértékben meg vagyunk nyugtatva, nem is teszek kísérletet, hogy a kapacitáció fegyvereivel ezen a vonalon éljek, hanem tisztán azért soroltam fel ezeket az adatokat és azért sorolom fel még a következőket, hogy rideg racionális eszközökkel tisztán a miniszter úr értelmére appellálva kérjek megfelelő és megnyugtató választ. A továbbiakban, igen t. pénzügyminiszter úr, bátor leszek említeni néhány konkrét esetet, amelyekből kiviláglik az, hogy az adóbehajtás tekintetében milyen a helyzet ezen a vidéken. Megmondom pontosan a neveket, az illető em. ülése 1937 november 10-én, szerdán. berek adózási viszonyait és tisztelettel kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy az első esetben említett embernél legye

n kegyes sürgősen közbelépni, hogy az erre a szegény kisgazdára kitűzött árverést, amely ezen a héten tartatnék meg, elhalasszák. Szabó Gergely vésztői lakosról van szó, akinek évi adója 114 pengő. 1936-ban 132 pengő volt az adója és 1936-ban fizetett 244 pengőt — adókönyveit én magam néztem át, — tehát száz pengővel többet, mint az évi kivetés. Az 1937. évben a kivetett 114 pengővel szemben fizetett 217 pengőt, tehát száz pengővel ismét többet, mint az évi kivetés. Igaz, hogy 1937. elején az aszálysujtotta és fagykár sujotta esztendőben fennállott neki 440 pengő hátraléka és jelenleg fennállhat, ha a kamatokat is számítjuk, körülbelül 300 pengő adóhátraléka. De fizetési készségének tanújelét adta, mert ebben a súlyos és nehéz esztendőben 217 pengőt fizetett le az évi kivetés 114 pengőjével szemben. Ezzel szemben lefoglalták egy tehenét, egy borjúját, négy sertését, egy kocasertését és hat métermázsa búzáját. Ha ettől az embertől ezeket az állatokat most elveszik, exisztenciájában van megtámadva, már pedig nem érdeke sem az államháztartásnak, sem a köznek, hogy az adóalanyok életét módfelett és lehetetlenül megnehezítse. Ezt az ügyet leszek bátor majd a pénzügyminiszter úrnak átadni. Itt van egy másik eset, idősb Puskás Gábor kőröstarcsai lakos esete, .akinek — elismerem — nagy az adóhátraléka, de akivel szemben az elmúlt jobb esztendőben az adóhatóságok követtek el mulasztást, amikor a múlt évben nem szorították őt arra, hogy adóját rendesebben fizesse. Evi kivetése 277 pengő volt és ebben az esztendőiben befizetett erre 199 pengőt. Itt a behajtás módozatait említem fel ég ezek ellen vagyok bátor itt tiltakozni. Lefoglaltak nála egy tehenet, nyolc ártányt, egy darab négyhónapos borjút és bat darab háromhónapos vegyesszőrű sertést. Itt hizlalásra beállított állatokról volt szó, amelyeket félhízott állapotban hajtottak el, köztük egy kocasertést, amely a hajtást nem bírta ki, az országúton le kellett szúrni, hat malacot találtak benne és mint húst értékesítették. Megkérdeztem a főjegyzőt ebben a kérdésben és a főjegyző úr azt a választ adta, amikor igazolta mindazokat az adatokat, amelyeket ez az ember bemondott, hogy azok valóban fennállanak és még azt mondotta, hogy ez^ az ember renitens, izgága és veszekedő., Hát lehet, hogy magánéletében az, én ebben nem kételkedem, de ha így is van, az adóbehajtás semmiképpen sem lehet fegyver, bármilyen néven nevezendő tisztviselő kezében arra, hogy egy vészekédős emberre az adóbehajtás fegyverével üssön vissza. Maga a főjegyző is azt írja nekem, hogy legjobban szeretné most már ezeket az állatokat neki viszszaadni, mert hiszen nem tud mit kezdeni vele. ott vannak a községházán, ott romlanak le. Tisztelettel kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a tíz perc hosszabbítást megadni? (Igen!) A ház a hosszabítást megadta. Tildy Zoltán: Legjobban szeretné tehát visszaadni az állatokat, mert hiszen adóját úgy is befizeti december 31-ig. A felhízott sertéseket elvinni és nem várni meg december