Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

362 Az országgyűlés képviselőházának 2b jet. Ezt bizonyítja az, hogy abban az iskolában, amelyben tejet adnak, a gyerekek törik magukat a tej után, a tej azonban olyan drága, hogy nem tudják megvenni. Helyesebben, nem a tej a drága, — el kell ismernem, hogy a tej nem drága, mert hiszen végeredményben a gazdának nem sok jut belőle — ellenben a fizetések és a keresetek olyan alacsonyak, hogy a tejet a lakosság túlnyomó többsége képtelen megfi2ietni. Innen származik azután az, hogy kenyérben, lisztben, tehát tésztában, húsban, zsiradékban, tejben, cukorban a magyar nép lényegesen kevesebbet fogyaszt, mint amenynyit tudományos megállapítás szerint fogyasztania kellene. T. Ház! Ennél a témánál akarom felhívni az igen t. kormány figyelmét a falusi lakosságra. Bizonyos hangzatos frázisok repkednek a magyar társadalomban ezen a téren — ezt azután mindenki készpénznek fogadja el, — hogy tudniillik falun nincs élelmezési probléma, mert ott mindenkinek megvan a magáé, mindenkinek van egy kis kertje, egy harmad földje, azután meg 9-en—10-en aratnak a családból stb. Ezek a közkeletű frázisok azt bizonyítanák, ha igazak lennének, hogy a falun nincs élelmezési probléma. Aki azonban elmegy a faluba és megnézi a való helyzetet, az kénytelen megállapítani, hogy a falusi lakosságnak tekintélyes része boltból vásárolja az élelmiszert, mert amit egész évben összehord, az a három őszi hónapban elfogy és kilenc hónapon át a boltból vásárol. Azután, ha megnézzük, hogy miből és mit vásárol, akkor elborzadunk. A miniszterelnök úr, ha nem tévedek, az idén tavasszal Szegeden mondott egyik beszédében felhívta a gazdatársadalom figyelmét az alacsony munkabérekre. Azt mondta, hogy ne használják ki a lehetőségeket s igyekezzenek magasabb munkabéreket fizetni, figyelemmel kísértem idén a dolgokat és megállapítottam, hogy ott, anol átmeneti munkáshiány volt, emelkedtek a munkabérek, ahol azonban volt a munkásokban válogatás, ott ugyanazokat a nyomorult 1—1-20 pengős napibéreket fizetik főkép a nagybirtokosok, mint amennyit fizettek azelőtt. A legjobb eset egy mezőgazdasági munkásnál, ha 200 napon át keres 1-20 pengőt, de még ebből is teljes lehetetlenség megélni, pláne, ha feleséges és gyermekei vannak. November beálltával tehát a falusi lakosság tápláléka a sült tök és a sült burgonya és csak véletlenül, ha kisegítő munkát végez, egy pár deka szalonna. Ilyen táplálkozás mellett nem csoda, ha a lakosság elpusztul, elsorvad, s mindazok a frázisok és ábrándok, amelyekkel az emberek egymást bolondítják, a magyar nemzet nagy jövőjéről, a magyar nép kitartó erejéről, a magyar feltámadásról, ezek mind semmivé válnak akkor, ha a legértékesebb dolgozóréteg, a munkásnép a drágaság következtében az alacsony munkabérek eredményekép nem tud tisztességesen táplálkozni. A nemzeti jólét, a nemzeti feltámadás alapja egy erős, bátor, jól táplált nép. Nyomorult néppel, koldus néppel, rachitiszes gyermekekkel és ezek utódaival semmiféle nemzetet feltámasztani nem lehet; nemzetet lehet elpusztítani, de feltámasztani nyomorult, hiányosan táplált, agyondolgoztatott, koravén emberekkel nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) A háború előtt furcsa lett volna ez az interpelláció, mert hiszen akkor, abban a korszakban, amelyet az urak átkosnak szoktak mondani, a kormány egyáltalán nem avatkozott bele a dolgokba. Az árakat a kereslet és a 0. ülése 1937 november 10-én, szerdán. • kínálat állapította meg és ha valamely országrészben rossz volt a termés és ott inség mutatkozott, akkor a kormány legfeljebb taritális : intézkedésekkel segített azon a környéken. Emlékezhetünk arra, hogy a háború elötc is voltak burgonyainséges esztendők s akkor a kormány azzal segített, hogy olcsó tarifával onnan hozatott burgonyát, ahol bőségesen volt. A kormányt akkor nem lehetett a drágaságért felelőssé tenni, mert azt mondta, hogy ő nem avatkozik bele a dologba. Más a helyzet ma. Az árak alakulására a kormány hatalmi politikáj jának döntő befolyása van. E tekintetben utalok csak a lisztre, kenyérre, cukorra, burgonyára, tüzelőszerre, a szénforgalmi adóval kapcsolatban a szénre, amelyet annak idején olyan édesen tudtak becsomagolni at. Háznak, hogy nein engedik áthárítani a fogyasztókra. Ez a frázis még el sem hangzott, már beszámították a szénbányák a széníergalmi adót a szénárakba és most a szenet a szénforgalmi adóval együtt kell a lakosságnak megfizetnie. A kormány intézkedése következtében tehát minden drágult. A drágulás oka pedig az, hogy a kivitelt erőltetik, hogy minél több valutát szedjenek össze a külföldi adósságok fizetésére. A törekvés nagyon helyes, de ennek a kivitelnek nem szabad a belső fogyasztás rovására történnie. Nem szabad Magyarország dolgozó népét kiéheztetni csak azért, hogy minél több valutát szedjenek össze. Nem szabad Magyarország dolgozó népével 2 pengőt fizettetni a zsírért, amikor a németek a nehéz zsírért 1.40 pengőt adnak. Talán a szegény magyaroknál, a magyar népnél kellene inkább biztosítani a belbékét az alacsony árakkal, nem pedig kint Németországba, ahová ilyen olcsó áron megy ki a magyar zsír. Itt biztosítsák az urak a belbékét Magyarországon, a magyar nép közelebb legyen a szívükhöz, mint a német nép, -mert a német nép tud majd magán sgeíteni. A kormány nap-nap után jobban beleavatkozik a gazdasági élet működésébe, irányítja és lefölözi a kivitelt, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem fölözi leO tehát felelős az árak alakulásáért. Ma, amikor a kormány keze irányítja a gazdasági viszonyok alakulását, nem lehet a kormánynak a felelősség alól kibújnia, nem lehet itt a képviselőházban nyilvános kézmosást rendezni, hogy ártatlanok vagyunk ezeknek a szegény embereknek a szenvedésében. Nem! Vagy talán a kormány egyetlen egy tagja sem ártatlan abban, hogy ekkora drágaság van Magyarországon, mint amekkora van s a kormány egyetlen egy tagja sem ártatlan abban, hogy a kivitelt, igenis yerőltetik s nem tekintik azt, hogy a belső piacra jut-e vagy nem, csak minél többet ki! Igenis, a kormány minden egyes tagja felelős a magyar nép romlásáért és felelős azért, hogy a magyar nép idő előtt pusztul, felelős azért, mert a legszükségesebb élelmiszereket nem tudja magának megvásárolni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Arra kérem az igen t. kormány jelenlévő tagját, szíveskedjék^ a legközelebbi minisztertanácson •minisztertársait figyelmeztetni arra, hogy mindennek van kezdete és mindennek van vége és ennek a végtelennek tetsző drágaságnak is véget kell vetni és nem lehet a magyar népet ilyen módon kizsákmányolni, ilyen módon koplalásra fogni, mint ahogy a kormány ezt most teszi. A magyar nép élni akar és nem akar az erőltetett export miatt