Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
360 Az országgyűlés képviselőházának 21 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Talán kevésbbé romantikus dolgot fogok előadni, mint az előttem szólott képviselő úr (Peyer Károly: Hordák! — Farkas István: Beszéljen a gróf úr a birtokain lévő 30 filléres napszámbérekről! — Peyer Károly: Mi van a hordákkal! — Zaj.) de tény az, hogy a liszt, a tűzifa és még sok más egyéb, a háztartásban •nélkülözhetetlen szükségleti cikk ára katasztrofálisan emelkedik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A család összszükséglete 20%-kai több pénzt követel ma, mint egy évvel ezelőtt, holott a fizetések és a bérek alig emelkedtek, sőt «az ipari munkások kereseteinél visszaesés is mutatkozik. Annak ellenére, hogy a világpiaci árak esnek és a legtöbb cikk ára, sőt még a termények lefelé menő irányzatot mutat, nálunk a drágulási folyamat nem állott meg, sőt a kormány beavatkozása egyes cikkeknél, mint például a burgonyinál, újabb drágasági hullámot zúdított az enélkül is nehezen élni tudó közönség nyakába. Hogy az élelmiszerek •'•és:-' a szükségleti cikkek drágasága 'milyen mértéket öltött és hogy ennek milyen végzetes hatása vam a^ dolgozó néprütegekre, azt leszek bátor egy pár számmal igazolni. Az újságból olvashatjuk, hogy míg a tiszavidéki búza ára 1933-ban 7 pengő 90 fillér volt, 1937-ben már 21 pengő 10 fillérre szökött, vagyis 170%-kal emelkedett. A rozs ára 1933inal szemben 330%-os emelkedést mutat, a zab 140, a kukorica 80, a mák 120, a bah 125, a borsó 70, a lencse pedig 40%-kai emelkedett. Az állatáraknál hasonló emelkedés mutatkozik. A sertés kilogrammonkinti ára 35—40%kal emelkedett 1933 óta. A marhahús áremelkedése 150—200%. A marhahús átlagára egy évvel ezelőtt 1.40. ma 2.80 pengő. A sertéscomb ára 1933-ban 1.68, ma 2—2.20 pengő. A zsír ma 1.84 pengő, holott a múlt évben még 25%kal olcsóbb volt. A zsírszalonnánál ugyanez a helyzet. T. Ház! A hús- és zsírárak drágulása kizárólag annak a .kiviteli politikának az eredménye, amely nincs tekintettel a belső fogyasztásra, mert míg a magyar közönségnek egy kilogramm sertéshúsért 2.20-at, ia zsírért 1.80—1.84 pengőt kell fizetnie, addig ezer vagonszámra szállítjuk ki 1.40 pengőért a nehéz zsírszalonnát s ezt Németországban — magyar pénzben átszámítva — 3 pengőért adják. Németországot tehát féláron látjuk el zsírral, ugyanakkor, amikor a mi közönségünk nem jut zsírhoz, vagy ha jut, olyan drágán, hogy nem kénes azt megfizetni. A legszebb, de nem is annyira szép, mint inkább jellemző a mai kormányzati rendszerre t. Ház az, ami a burgonya körül történik. A nemrég lezárult bureronyaszüret végső eredményeképpen az idén 27 millió métermázsa burgonya termett. A termelők kétségbe vannak esve, nem tudják, mi lesz. mert burgonyájukat képtelennek értékesíteni. Vannak különféle elgondolások, hogy a szeszgyárak vegyenek át burgonyát, hogy több keményítőt és csirizt kell csinálni a burgonyából stb. Mindenre van a kormánynak elgondolása, csak arra nincs, ami természetes vo ] na, hogy tudniillik valamiképpen megakadályozza a burgonyafogyasztásban mutatkozó visszaesést, hogy növelje a bur. ülése 1937 november 10-én, szerdán. gonyafogyasztást azáltal, hogy a lakosságot olcsóbban lássa el burgonyával. Ehelyett mi történt! A kormány makacsul ragaszkodik a minimális termelői árakhoz. A termelők szempontjából ez érthető és én nem is veszem rossz néven a kormánytól, hogy azon buzgólkodik, hogy a termelőket megmentse. De engedelmet kérek, amikor a termelőket meg akarja menteni a pusztulástól, akkor újabb kétpengős terhet ró, tehát külön adót vet ki a burgonyára. Métermázsánkint ugyanis egy pengőt kell fizetni azért, hogy a Növény vizsgáló Bizottság megállapítsa, nem beteg-e az a burgonya, s egy pengőt kell letenni a Magyar Államvasutaknál annak biztosításául, hogy aki a burgonyát vásárolta, a minimális árat fogja fizetni. (Felkiáltások jobboldalon és a középen: Nem így van!) De igen, 200 pengőt kell letenni vagónonkint. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De ez visszatérül!) Igaz, meg van írva, hogy ez visszaterül, de abban a rendeletben, amely elrendelte az 1+1 pengő lefizetését, egy betű sincs arról, hogy ki fogja és hol fogják azt visszatéríteni? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ahová befizették. — Peyer Károly: Valaha is visszafizetett valamit az állami) Mindenesetre rejtélyes célokra szedett adó ez a 2 pengő, amelylyel a burgonya kétségtelenül megdrágult. T. Ház! Ennek a burgonyadrágulásnak két igen rossz hatása van. Az egyik, hogy az anélkül is lesüllyedt burgonyafogyasztás még jobban csökkeni fog, mert a városi lakosság képtelen a drága burgonyát megvásárolni abból a fizetésből, amely ma rendelkezésére álL a második pedig az, hogy el fogják pusztítani a burgonyakereskedelmet, mert hiszen a kiskereskedő is kénytelen vagónonkint 200 pengőt áldozni azért, hogy burgonyát hozzon be, Szabolcsból, ugyanakkor, amikor Budapest környékén a termelők kocsiszámra hozzák be burgonyájukat és jóval a minimális áron alul adják azt el a piacokon. A burgonyafronton tehát a kormánynak rendet kellene teremtenie, mert lehetetlen állapot az, hogy ez a legfontosabb és a legszegényebb néprétegek táplálkozására szolgáló termény ilyen labdázásnak legyen kitéve, mint amilyen labdázás a burgonya körül történik. Már voltam bátor említeni, hogy a búzaár emelkedett. Jó egynéhány^ esztendeje már annak, amikor a búzaárak úgyszólván a földdel egyszinten voltak. Akkor bevezette a kormány a bolettát, amely azóta átalakult lisztforgalmiadóváltsággá. Noha azóta a búzaár emelkedett, még pedig igen szép karriert futott be — 7 pengőről 21 pengőre ment fel, — a lisztforgalmi adóváltság továbbra is megmaradt és terheli a lakosságnak, a legszegényebb embereknek a táplálékát. A Stud, a közelmúltban egy statisztikai felvételt eszközölt Budapesten és a környéken, hogy megállapítsa, hogy a budapesti és környékbeli munkásoknak milyen az életszínvonaluk, milyenek az életkörülményeik. Ez a terjedelmes és igen gondosan készített tanulmány megállapította, hogy Budapesten és az azt környező kisebb falvakban a munkások átlagos heti keresete 25 pengő s ebből a 25 pengőből csak a táplálékra 18*70 pengő szükséges. Nehezen tudnának nekem még egy államot mutatni Európában, amelyben a munkás keresetének ily óriási hányadát kénytelen élelmezésre költeni. Mert ha egy munkásnak 2 gyermeke van, akkor 9—10 kilogramm kenyér kell egy héten, kell azonkívül 4 kilogramm liszt, úgyhogy az
