Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. csonka hazát. (Andaházi-Kasnya Béla: Azóta összevesztek! — Peyer Károly: Előzőleg a gróf kitenyésztette őket! — Br. Berg Miksa: Egy kormányban ültek! — Zaj. — Elnök csenget.) Mi voltunk az elsők, akik őszintén és nyíltan szembe mertünk szállni a bolsevizmus veszedelmeivel és akik felhívtuk a világ népeinek figyelmét azokra a veszedelmekre, amelyek a bolsevizmusból a kultúra vívmányaira nézve folynak. (Zaj à szélsőbaloldalon. — Br. Berg Miksa: Átadták a 'kommunistáknak az országot! — Zaj.) Mi figyelmeztettük először a világ népeit arra, hogy a kommunizmus különböző álarcok alatt is megjelenhet. (Vázsonyi János: Ez igaz! — Derültség és zaj.) Utánunk jöttek csak a többi népek, (Malasits Géza: Aki a földbirtokostól földet kér, az bolsevista!) az olaszok... Amikor a képviselő úr beszél, én. mindig meghallgatom és ezért kérem, hogy ön is hallgasson meg. (Peyer Károly: A legtöbb esetben nincs itt, tehát könnyen hallgathat!) Valószínűleg okosan teszem, hogy nem vagyok olyankor itt. (Derültség és taps jobbfelöl.) Utánunk jöttek a többi népek, az olaszok és a németek, (Peyer Károly: Hallgatta maga Pogányt eleget. Miért hallgasson okos embert?) az ő népi reneszánszukkal. Igaz, hogy időrendben mögöttünk jöttek, de ezzel szemben el kell ismerni azt, hogy sokkal következetesebben ragaszkodtak az új eszmékhez és nem kötöttek azokkal, úgy mint mi, egy Ianus-arcú kompromisszumot. Következetesen továbbhaladtak az egyszer megkezdett úton és azon eljutottak a népek történelmi nagyságának példátlanul tündöklő színvonalára. (Malasits Géza: Várjuk meg a végét!) Amikor azután kitört a spanyol forradalom és a kommunista hordák végigsöpörték majdnem az egész ibériai félszigetet és Franco megindította hősies csapataival a felszabadító hadjáratot (Éljenzés jobbfelől. — Peyer Károly: De ez rosszul sikerült!), akkor ezek a népek, az olaszok és a németek megint következetesek maradtak elveikhez és siettek törvényesen elismerni Franco spanyol nemzeti kormányának létét és jogait. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak mi késlekedtünk és késlekedünk még ma is, mi, akik először szálltunk nyíltan szembe a kommunizmussal és akik saját bőrünkön tapasztaltuk legelőször a kommunizmus minden szörnyííségét és kegyetlenségét. (Peyer Károly: Ügy kellett levakarni a székről, különben még Kun Bélát is kiszolgálta volna! — Farkas István közbeszól. — Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gr. Festetics Sándor: Mi elfelejtettük a fehérhegyi csatát és az utána bekövetkezett kegyetlenkedéseket; elfelejtettük II. József császár erőszakos, a magyarságot elnyomó uralmát; elfelejtettük a 13 aradi vértanút, (Egy hang a jobboldalon: A gajdeszt is! — Farkas István: A magyar munkásokat!) s nem lehet csodálkozni, hogy elfelejtettük azt, hogy mi történt itt ennek a Háznak a pincéjében 's a Batthyány-palotában a Körúton ; (Zaj. — Farkas István: Ön volt az előkészítője. — Peyer Károly: Sok része van önnek abban, hegy a dolgok így történtek. Ön volt a szálláscsináló. — Haám Arthur: Ki ült akkor az elnöki székben? — Zaj.) Elnck: Peyer Károly képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Peyer Károly: Több része van önnek abban, mint azoknak, akik itt ülnek! — Farkas István: Hozzám jöttek titkárságra!) ülése 1937 november 10-én, szerdán. 359 Gr. Festetics Sándor: Mérsékelje magát képviselő úr, mert különben megint pórul fog járni. (Zaj. — Elnök csenget. — Andaházi-Kasnya Béla: De nem felejtettük el Pogányt, az ön államtitkárját! — Br. Berg Miksa: Erre válaszoljon!) Amikor én küzdelemben voltam Pogánnyal, hol voltak önök? (Br. Berg Miksa: Szegyeitük volna magunkat! — Andaházi-Kasnya Béla: Itt voltunk a pincében! A Batthyánypalotában voltam, véresre vertek!) Elnök: Andaházi-Kasnya képviselő urat kérem, maradjon csendben. — (Br. Berg Miksa: "En eltűntem volna a politikai életből, ha úgy viselkedtem volna, mint ön Pogánnyal együtt!) Báró Berg Miksa képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gr. Festetics Sándor: Valóban a magyar társadalom közvéleménye egészen tanácstalanul áll e rejtélyes jelenség előtt és nem tudja megmagyarázni magának, vájjon mi lehet az az ok. amely problematikussá teszi nálunk a Franco-kormány elismerését. (Némethy Vilmos: Bethlen István gróf úr tegnap már megelőzte önt ebben a kérdésben!) En nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit kérdezett a bizottságban a lipótvárosi közvélemény, én a keresztény közvélemény nevében beszélek. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Némethy Vilmos: Eddig azt hittem, hogy Bethlen István gróf Kanizsa képviselője, most tudom csak, hogy a Lipótvárosé!) Holtig tanul az ember. (Derültség és zaj.) Ezért kérem a t. kormányt, hogy először világosítsa fel a magyar nép széles rétegeit arról, mi az oka annak, hogy mostanáig sincs még törvényesen elismerve nálunk a spanyol nemzeti kormány; másodszor pedig arról, mi az oka annak, hogy a magyar kormány határozott és világos állásfoglalás helyett olyan magatartást tanúsít ebben a kérdésben, amely könnyen azt a félreértést eredményezheti, mintha a magyar kormánynak egyáltalán gondolkozni kellene afelett, hogy hogyan viselkedjék, milyen álláspontot foglaljon el a vörös spanyol hordák vezetőségével szemben. (Farkas István: A feudális kizsákmányolással szemben!) Itt van az egyik oldalon a német és az olasz kormány, sőt még a Vatikán határozott állásfoglalása, a másik oldalon pedig a mi késlekedésünk. (Peyer Károly: Mi van a hordával?) Nyugtassa meg a t. kormány a magyar közvéleményt, hogy minden ellenkező feltevés téliesen helytelen és hogy a magyar kormány haladéktalanul meg fog tenni minden lépést arra vonatkozólag, hogy a spanvol nemzeti kormány mielőbb törvényesen elismertessék és azonkívül haladéktalanul kifejezi Franco tábornoknak és diadalmas csapatainak a magyar nép osztatlan rokonszenvét, elismerését és csodálatát. (Elénk hehieslés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen a spanyol köztársaság!) Elnök: Az interpelláció kíadatik .a miniszterelnök és a külügyminiszter uraknak. .Következik Malasits Géza interpellációja a kormányhoz a drágaság tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy^ a drágaság katasztrofálisan nő és már veszélyezteti a dolgozó rétegek megélhetését? Mit szándékozik a kormánv tenni a drágaság enyhítésére? Malasits Géza s. k.«
