Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

354 Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1937 november 10-én, szerdán. már 50 esztendős és annyiszor szükségesnek bizonyult pályaudvarrekonstrukciós-terveit. Nem kérünk olyan megoldást, amelyet a mai viszonyok között nem lehetne pénzügyileg tel­jes mértékben indokolni. Azt kérjük csak: ne kívánja a miniszter úr, hogy a váró« olyan ál­dozatokat hozzon, amelyek nem volnának arányban azzal a lehetőséggel, amely most mu­tatkozik és vegye figyelembe azt, hogy ez a város valamikor óriási befektetéseket eszközölt helyrehozhatatlanul és visszaszívhatatlanul, azért, mert a kereskedelemügyi minisztérium a város egész képét az államvasutak kedve szerint kívánta átalakítani. Méltóztassék elővétetni a szolnoki útátjáró terveit is. Szerény meggyőződésem az, hogy ez kellő jóakarattal már a közel jövőben megvaló­sítható. S ha a személypályaudvar átépítése és az útátjáró megépítése tekintetében a pénzügy­miniszter úr beruházási programjában tud fe­dezetet találni — amint hogy meg vagyok győ­ződve arról, hogy fog tudni fedezetet találni, — legyen ezúttal résen és ne méltóztassék hozzá­járulni ahhoz, hogy megint az a tréfás helyzet álljon elő, hogy a legjobb szándékkal Kecske­métre tervezett objektumokat végül megint va­lahol másutt építsék meg. Ebben a pillanatban ezt csak tréfásan mondom azért, mert hiszem, hogy a kereskedelmi miniszter úr nemcsak ne­kem fog ebben a pillanatban megnyugtató nyi­latkozatot tenni, azzal, hogy ő ezt a kérdést már tavaly is elővette, hanem remélem, hogy megnyugtatja Kecskemét városát is, amely soha nem türelmetlenkedett, mert bízott abban, hogy annyira igaza van, hogy ennek az igaz­ságnak magától is érvényesülnie kell. Erre kér elsősorban választ Kecskemét vá­rosa s végül arra kér megnyugtatást, hogy azok a sűrűn lakott telepek, amelyek a város pálya­udvara körül vannak és ma csak a pályaudvar melletti vasúttesten tilos úton való átkelések­kel tudnak egymással érintkezni, átjárókat kap­nak, vagy legalább is olyan könnyítéseket, mint a r balatonmelléki telepek, hiszen Kecskemét népe is van olyan intelligens, hogy szintén át lehet engedni a vasúti pályatesten. Meg kell gondolni, hogy^ a nagyforgalmú országutakon is nyugodtan járunk, pedig ott nincsenek so­rompók. Beszédidőm letelt. Ezeket voltam bátor elő­terjeszteni abban a hi szemben, hogy a mélyen t. Képviselőház annakidején szívesen fogja megszavazni azt a beruházást, amely Kecske­mét pályaudvarának újjáépítésére vonatkozik {Általános helyeslés. — Farkas István: Minden munkaalkalmat megszavazunk!) és abban a re­ményben, hogy a kereskedelmi miniszter úr ilyen értelmű előterjesztésekkel fog jönni és mindezeket tényleg Kecskeméten fogja megépí­teni, (blénk helyeslés, ~ Felkiáltások a bal­oldalon: Megszavazzuk!) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza kereskedelem- és közleke­désügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A Magyar királyi Államvasutak igazgatósága Kecskemét város nagy fontossá­gára ós állomásának ig*en tekintélyes forgal­mára való tekintettel, — amint a képviselő úr interpellációjában előadta — tényleg már évti­zedekkel ezelőtt részletes tervet készített az egész állomás átépítésére. (Fábián Béla: De most mi lesz?) En két évvel ezelőtt a képviselő úr intervenciójára foglalkoztam a kérdéssel és akkor meg kellett állapítanom azt, hogy, saj­nos, úgy, amint a múltban is hiányoztak a gaz­dasági előfeltételek a gyökeres tervek megvaló­sítására, ezek az előfeltételek, sajnos, még ma is hiányzanak és éppen ezért kénytelenek voltunk egy kisebb megoldással beérni. Min­denesetre közölhetem a t. képviselő úrral, hogy a tervek tanulmányozása során az Állam­vasutaknak sikerült olyan átalakítási tervet kidolgoznia a felvételi épületre vonatkozólag, amely szerint a renoválás és átfestés elő­irányzati költsége 280.000 pengő lesz, ami vé­leményem szerint a felvételi épülettel szem­iben támasztott igényeket korszerű megoldás­sal fogja végleges nyugvópontra hozni. (Czir­ják Antal: De mikor?) Ezt a 280.000 pengőt a jövő évi költségelőirányzatba felvesszük és amenyiben a t. Képviselőház is megszavazza. (Elénk felkiáltások: Megszavazzuk! Minden beruházást megszavazunk! — Czirják Antal: Tavaly is megígérték! — Horváth Zoltán: A szomszéd város, Eélegvháza, megszavazza! — Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Ami most már az állomások további át­alakítását illeti, azt hiszem, a t. képviselő ur is koncedálja, hogy a tavalyi építkezés a ;gyu­mölesrakodóvágányokkal kapcsolatban lénye­gesen javított a forgalmi viszonyokon es ez megállapítható volt éppen a tavalyi csúcs­forgalom ideje alatt, 1936-ban, — amikor a legnagyobb forgalom volt. azt hiszem, évekre visszamenőleg a kecskeméti pályaudvaron hogy ezt a forgalmat a pálvaudvar személy­zete és bieireindekezdése tökéletesen el tudta látni; úgyhogy a pályaudvar további fejlesztési ^er­veit esrvelőre kénytelenek vagyunk elodázni. Ami a Szolnotki-úti aluljáró kérdését illeti, meg kell állapítanom, hogy a pályaudvar igen nagy forgalma ennél az átjárónál egé­szen lehetetlen közlekedési viszonyokat terem­tett ott, mert hiszen 6 vagy 8 vágány keresz­tezi a pályaszintben az átjárót (Zsitvay Tibor: Hat és most lesz még három!) és ea a vágány­»at az átjárónál még a toiatási határon belül van, tehát a nagy gyümölcászállítás idején kétségtelenül állandóan igénybe vannak^ véve a vágányok ezen a részen, vagyis az átjáró tulajdonképpen el van zárva. Kétségtelen, hogy korszerű megoldást csak az aluljáró, vagy a felüljáró jelenthet. Errevonaitikozólag is tervet dolgozott ki az Államvasút, (minthogy azonban elsősorban a város közlekedési szempontjai kí­vánják ennek az aluljárónak a megépítését, azt hiszem, indokolt, ha ennek költségeihez à város is (bizonyos összeggel hozzá járul. A pá­lyaudvar átalakításához nem kívánunk hozzá­járulást, de az aluljárónál ragaszkodnék bizo­nyos hozzájáruláshoz, már a precedensekre való tekintettel is és amennyiben a város haj­landó lesz a hozzájárulásra, akkor kifejezem azt a készségemet, hogy a jövő évi heruházási hitelekből a hozzájárulási összegnek megfelelő részösszeget az aluljáró megépítése céljára felveszek. Ami a 'személy át járót illeti, azt hiszem, ezt rendkívül egyszerű módon meg tudjuk való­sítani, úgyhogy talán majd a képviselő úrral közvetlen érintkezésbe lépek ebben a kérdésben és, azt hiszem, azt a pályaszintet keresztező átjárót a lakosság igényeinek megfelelő mó­don minden további nélkül meg fogjuk csi­nálni. Mégegyszer Összegezive: a pályaudvari felvételi épület költségelőirányzatát a jövő

Next

/
Thumbnails
Contents