Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

352 Az országgyűlés képviselőházának 2i semminemű lehetősége nincs arra, hogy ezeket a kérdéseket megoldhassa. Kecskemét az egész idő alatt sohasem fordult a nagy nyilvánossághoz, 50 esztendő alatt sohasem jött ezzel a keserű panaszával az országgyűléshez sem és ha ma idejön, ezt nem azért teszi, mintha épipen a mai kormánytól várná legkevésbbé sérelmeinek az orvoslását. Éppen azért jöttünk ma ide, ímert meg vagyunk győződve arról, hogy a nagy nyilvánosság tudja már, mit jelent Kecskemét az országnak és mert tapasztaltuk, hogy ez a kormány tudja, hogy Kecskemét közgazdaságáért áldozatokat hozni nem helyi érdek kielégítése, hanem az országos érdek szolgálata. Az, hogy az utóbbi esztendőkben hűtőházat, borközraktárt és sok egyéb intézményt keltett életre Kecskeméten, világosan mutatja, hogy a kormány tisztában van Kecskemét közgazdasági jelentőségével és hogy jóindulatot várhatunk tőle. Méltóztassanak megengedni annak megállapítását is, hogy 1920 óta szintén történtek lépések. Minden egyes esetben magam voltam bátor — nem a nagy nyilvánosság előtt — a jelenlegi és előző kormányoknál szorgalmazni ezt a kérdést. Állapítsuk meg, hogy most mi akadályozza meg a kérdés megoldását. Megakadályozza először az, hogy a kormány az utóbbi esztendőkben a régi terveket elővenni nem volt hajlandó. Elismerem,, hogy nem lehet ugyanazokról a tervekről 'beszélni, amely terveket meg tudott volna valósítani NagyMagyarországnak minden egyéb gazdasági erővel is felszerelt kereskedelmi kormánya — ezt teljes mértékben elismerem —viszont Kecskemét városától sem lehet ma nagyobb áldozatokat kívánni a további hozzájárulás tekintetéhen, mint amennyit kívántak valamikor NagyMagyarországon egy sakkal nagyobb és tökéletesebb pályaudvar-átalakítási terv érdekében. Most találkoztunk részlettervekkel, amelyeket a város nem tekinthetett át abból a szempontból, hogy vájjon valóban az egész pályaudvari probléma megoldásába beleilliszkedve történik-e az első munkálat,, és találkoztunk a részlettervek mellett minden helyes méltányosságot meghaladó anyagi hozzájárulási követelésekkel. Ezért nem tudott az állam és a város megegyezésre jutni az. immár halaszthatatlan vasúti problémák megoldása tárgyában. Ha figyelembe vesszük, hogy Kecskemét a. békevilágban 5 (millió koronás városrendezési tervet hajtott végre, amiből több mint másfélmilliós kiadás feltétlenül magával a, pályáiul var átrendezésével függ össze, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy egészen jogosan kívánhatjuk, hogy a kormány készítse el a pályaudvar modern karba való helyezésére vonatkozó egész, tervét. Tudomásom szerint ilyen modern és olcsó tervvel rendelkezik is. Állítson fel egy munkaprogrammot, amelynek végrehajtását a legsürgősebb vonatkozásokban megkezdi, és lássunk egy időhatárt, amelyen belül az egész pályaudvar át fog alakulni. Addig ne méltóztassék a várostól áldozatokat kívánni, am|g abban a hiszemben lehet a város» hogy talán a felvételi épületet némi vakolással, színváltoztatással, toldozással-foldozással kijavítják, ellenben az elsősorban sürgős teherpályaudvari kérdésekkel bizonytalan időben fognak foglalkozni, a Szolnoki-úti aluljáró kérdése pedig ismét pénzkérdés címén halasztást szenved. Mi a helyzet? Az, hogy a pályaudvar, mint együttes személy- és teherpályaudvar épült 0. ülése 1937 november 10-én, szerdán. meg. A személypályaudvar felvételi épülete 80 esztendő óta apró tatarozásokon, apró toldozás-foldozásokon kívül semmiféle felújításban nem részesült; elmondhatjuk, hogy az ország negyedik legnagyobb városa személypályaudvarának felvételi épülete az ország legrégibb, legelhanyagoltabb, legosúnyább épülete. Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Igyekezni fogok rövid lenni! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Zsitvay Tibor: T. Ház! A személypályaudvaron bonyolódik le nem csupán a budapest— szegedi vonal forgalma, hanem több szárnyvonalé is, így a Tiszaugra, Fülöpszállásra és Lajosmizsére menő, azonkívül a Lajosmizséről elágazó kerekegyházi vonal forgalma. A t. Ház tudomással bír arról is, hogy eredménnyel járt az a kecskeméti kezdeményezés, amelynek annakidején magam voltam az egyik szószólója; megépült az idők folyamán a dunaföldvári és a tiszaugi híd, azzal az elgondolással, hogy a Tiszántúlról a Dunántúlra vezető nagy transzverzális vasútvonal itt fog áthaladni és Kecskeméten metszi az észak-déli vonalat. Ezen a téren már az Államvasutak és a kereskedelmi kormányzat folyamatba tették és a közeljövőben be is fejezik a kecskeméti—fülöpszállási helyiérdekű vonal elsőrangúsítását s ezt nyomon fogja követni a tiszaugi vonal elsőrangúsítása. Kecskemét tehát egyike lesz az ország leghatalmasabb vasúti csomópontjainak. Erre is ideje gondolnunk, hogy akkor egy modern és nem közveszélyes berendezésű pályaudvar legyen Kecskeméten. Ugyanis a személypályaudvar első vágánya szolgál a gyümölcsrakodó teherpályaudvar részére bejárati vágányul. Méltóztatnak ismerni azt az óriási forgalmat, amelyet Kecskemét a gyümölcs, különösen a barackszezón idejében lebonyolít és hogy a nagy személyforgalom idején ott állandóan ki és be kell húzni az első számú vágányon a gyümölcsrakodásra kiállított és onnan kihúzott vagonokat, vagy meg kell velük állni és várni, míg a személyforgalom lebonyolódik. Nagyon jól tudjuk valamennyien, hogy a gyümölcsleszállításnál semmi sem fontosabb, mint a gyorsaság. Nagy távolságokra, különböző nyugati, tengeri végpontokra, sőt Angliába is szállítunk gyümölcsöt. A MÁV. igen szépen gondoskodik gördülő anyagról, hűtőkocsikról, az egész szállítási rendszerről, amellyel zárt vonatokban külföldi címekre viszi el Kecskemét és vidéke termését. Csak arról nem tudunk gondoskodni, hogy magán Kecskeméten ne késsen a rakodóforgalom fél, egy, másfél, két órákig és így megtörténik az. hogy rövidebb idő alatt sikerül Kecskemétről a vámhatáron kívülre juttatni az árut, mint Kecskeméten berakodni az árut. (Czirják Antal: Ez történik egy agrár országban! — Mozgás.) Ott van a teherpályaudvarral kapcsolatban az a szempont is, amely abszolúte nem közömbös, hogy a teherpályaudvarhoz való hozzáfé! rés rendkívül komplikált. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsitvay Tibor: Nem fogom a, részletekbe menői eg elmondani, hogy mik a komplikációk, sőt inkább elismerem, hogy a múlt év folyamán az államvasutak eggyel szaporította a gyümölcs felvevő vágányok számát (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nagyon sokat segített!) ami rend-