Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

346 Az országgyűlés képviselőházának 25 érthetetlen és egészen indokolatlan módon biztosított ebben az országban, minden körülmények; között kiterjesszék. Meggyőződésem az, hogy ha a, miniszter úr nem fog erős kézzel belenyúlni ebbe a kérdésbe és nem fog odahatni, hogy tényleg egyforma mértékkel és az igazságosság szellemében intéztessék el ez a kérdés, akkor nem következhet be más, mint 150 kis- és középiparos fokozatos anyagi romlása és cégük teljes megszűnése. Az előbb közbeszólás formájában valaki azt mondotta, hogy: »igen ám, de a fogyasztók most olcsóbban jutnak szappanhoz«. Hát ez a legdrágább olcsó szappan, ami létezik, mert olcsó szappanhoz csak addig jutnak,^ amíg ki nem irtották a többi céget, hiszen attól a pillanattól kezdve, amikor sikerült a többi céget kiirtani, akkor nem hétről-hétre, mint most történt, hanem szinte óráról-órára módjukban lesz kiszorítani a, konkurrenciát. (Görgey István: Ott van az Árelemző Bizottság!) Áz Árelemző Bizottságról már voltam bátor megemlékezni. Képviselőtársam nagyon jól ismeri a benzinkérdést, tehát nagyon jól tudja, hogy az Árelemző Bizottságnál hogyan zongoráznak azon a külföldi klaviatúrán, hiszen a bizottság előtt az a nagy nemzetközi cég úgy állítja be a külföldi nyersanyag árát, amint az neki f a magyarországi ármegállapítás szempontjából kívánatos. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ne tessék ilyen naivnak elképzelni az Árelemző Bizottságot, hogy ezt elfogadja.) Hajlandó vagyok elhinni a miniszter úrnak, hogy naiv vagyok, de viszont nem értem azt, hogy a miniszter úr,, aki nem naiv, hogyan egyezhetik bele abba, hogy a nagy gyárosok fizethessék az. Árelemző Bizottságban a kisgyárosok képviselőit. Ezt naivsággal nem tudom megmagyarázni. Igen t. Képviselőház! Végeredményben egy dologra kell a miniszter úr figyelmét felhívnom. Méltóztassék utasítani a minisztériumot arra, hogy egyforma eljárást alkalmazzanak, mert amikor például a nagy gyárak érdeke megkívánta a szappanárak emelését, akkor megtörtént az», hogy összehívták a nagy vevőket, az úgynevezett engros-istákat és az áruházak tulajdonosait s méltóztatnak tudni, ki elnökölt ott, ki ivitte a főszerepeti Az igen t. miniszter úr egyik ügyosztályának a vezetője, aki az ő kellő presztizsével odahatott,, hogy elfogadták az ármegállapítást. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért mentek ebbe bele, azt mondották: »Mi ki vagyunk szolgáltatva a szállítások, az import és az export révén a miniszter úrnak, sí ezért nem tehetjük meg azt, hogy ne fogadjuk el az ármegállapítást, még ha árdrágítást is jelent.« Lehetetlen az, hogy egyes emberek az engedélyeiket kizárólag aszerint kapjálk meg, hogy egy bizonyos cégnek az érdekében áll-e, vagy sem. Hogy ez mennyire így van, erre nézve méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy amikor Budapest székesfőváros szappangyára és egy másik nagyobb gyár nem tudott nyersanyagot kapni, annak ellenére, hogy az nagy mennyiségben állt a Hutter és^Lever cég, rendelkezésére, akkor a minisztérium igen erélyes közbelépése folytán sikerült csak a nyersanyagot beszerezni. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ez az állapot megszűnjék, méltóztassék végre kiküszöbölni a tisztességtelen versenyt. Ez a legsürgősebb dolog, mert a mai állapot már tarthatatlan. Elnök: Méltóztassék befejezni. 0. ülése 1937 november 10-én, szerdán. Andaházi-Kasnya Béla: Azonnal befejezem. Végeredményben arra kérem tehát az igen t. miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy egyforma feltételek mellett, egyforma körülmények között szerezhessék be a nyersanyagot az összes közép- és kisgyárosok. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban a mélyen t. Képviselőház szíves elnézését kérem, amiért az interpelláció kezdeténél hivatalos elfoglaltságom miatt nem lehettem jelen. Méltóztassék azért megengedni, hogy a képviselő úr mostani interpellációjára adandó válaszom után, az első interpellációjára is megadhassam a választ. őszintén szólva rendkívül sajnálom azt, hogy a képviselő úr ezt a témát, amelynek a hátterében tulajdonképpen két nagy ipari érdekcsoport veszekedése húzódik meg,, közérdek címén a képviselőház plénuma elé hozta. (Andaházi-Kasnya Béla: Melyik az a két nagyipari csoport?) A Hasz.-csoport az egyik, de a képviselő úr is igen jól tudja ezt, legalább olyan jól mint én — (Andaházi-Kasnya Béla: Én tudom, csak arra voltam kíváncsi, hogy a miniszter úr kit véd!) — a másik a Mauthner-csoport, amely már évek óta igyekszik a szappannyersanyagellátásba bekapcsolódni és ezt teszi a kisipar érdekeinek köntöse alatt, azonban nem vagyok meggyőződve teljes mértékben arról, hogy az ő akciója tényleg a kisipar érdekeit szolgálja-e. Ha a képviselő úr kíváncsi, hogy milyen adatok birtokában vagyok, e tekintetben majd megmutatom a képviselő úrnak ezeket az adatokat. Most méltóztassék megengedni, hogy szigorúan az interpellációban felvetett kérdésekre válaszoljak. A képviselő úr azt kérdi tőlem, van-e tudomásom arról, hogy Hutter és társai a számukra monopolisztikus helyzetet biztosítottak, a lenmagszerződést nem tartották be és mégis nyersanyagszükségletüknek behozatalára — valószínűleg a koprára méltóztatik gondolni — vámmentességet szereztek és monopóliumuk biztosítására a többiek rovására vámemelést 'harcoltak ki. (AndaháziKasnya Béla: Ez a második interpellációm!) Azért válaszolok előbb erre, mert ezt hallottam, az első interpellációra pedig majd az értesülésem alapján fogok a képviselő úrnak megfelelő választ adni. Ami a lenmagszerződést illeti, elsősorban meg kell állapítanom azt, hogy ez a csoport nem köteleate magát lenmagtermelésre, hanem arra kötelezte magát, hogy a földmívelésügyi minisztérium irányítása alatt álló ipari és növénytermelési bizottság által kötött lenmagszerződés alapján a termelt lenmagot át fogja venni. Ez a szerződés 1934 őszén jött létre az 1935, illetőleg azután az 1936-os termelési évre. Ez az érdekcsoport arra kötelezte magát, hogy a hazai lenmagszükséglet fedezetén felül,, ami körülbelül 670 vagonnak felelt meg akkor, a kopra-kompenzációhoz szükséges további 600 vágón lenmagot fel fogja vásárolni. Itt tudniillik a kormányt az az elgondolás vezette, hogy a nemes devizáért beszerezhető kopra szükségletünket len olaj -exporttal fedezze, ezenkívül ez a növénytermelési bizottság ugyanilyen időben szerződést kötött Németországgal további 1200 vágón lenmag szállítására. Miután azonban az időközben bekövetkezett mezőgazda-