Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1937 november 10-én, szerdán. 347 sági árnívó-emelkedés folytán amelyet a németországi szerződés biztosít a magyar mezőgazdaság számára, úgy látszik, nem volt már rentábilis,, ezek a növénytermelési, lenmagtermelési sízerződések nem váltak be, a gazdák nem tudtak annyit termelni, mint amennyi ezeknek a szükségleteknek fedezésére szolgált volna, s így következett be az a helyzet, hogy ez a Hasz,.-csoport, amely egyébként szerződési kötelezettségének megfelelt, tehát az összes termelt és felajánlott lenmagnak a megállapított feltételek mellett való átvételét végrehajtotta, nem tudott annyi lenmagot vásárolni, mert egyszerűen nem volt, amiből a kopra-kompenzációt lebonyolíthatta volna, elég nagy kárára a magyar közgazdaságnak, mert az ilymódon lenmaggal, lenolajjal nem fedezett kopráért nemes devizát kellett adni. A másik társaság, amely nem termelési szerződést, hanem a növénytermelési bizottsággal átvételi szerződést kötött, az átvételi szerződés minden kikötésének minden tekintetben eleget tett, tehát a lenmag-kopra-kompenzáció nem az ő hibájából maradt el. Azt mondja a képviselő úr a továbbiakban, hogy ezért ez a társaság monopóliumot kapott és nyersanyagszükségletének, tehát a koprának behozatalára vámmentességet szerzett és az ebből a nyersanyagból készült magasabb produkcióra vámemelést harcolt ki, ahogyan méltóztatott ezzel a kifejezéssel élni. Ez tökéletesen nem áll, mert a kopra behozatala azelőtt és azután is mindig vámmentes volt, a kókuszolaj vámja pedig azelőtt is és azután is ugyanolyan mértékben volt megállapítva, tehát a lenolaj- es koprakompenzáeió ezeket a vámokat egyáltalán nem érintette. Tehát teljes mértékben helytelen a képviselő úrnak az az állítása is, hogy ezzel kapcsolatban a vámpozíciókban valami változás jött volna létre. Ami pedig a monopóliumot illeti, meg kell jegyeznem, hogy ez a monopólium éppen azért, mert nem termeltetett elég nyersanyag, amit a kompenzációra felhasználhattunk volna, nem jött létre s amikor a pipereszappangyárak a kopra érdekében a lépéseket megtették, miként a képviselő úr tudja, ők közvetlenül _ behozatali engedélyben részesültek. Monopólium tehát nincs, monopólium megvonására szükség nincs, hanem az a szappangyár,, amelynek közvetlen behozatalra van szüksége, megkapja az engedélyt; így egy egyszerű szappangyár, a Pestvidéki Szappangyár is, amely kifejezésre juttatta., hogy közvetlen koprabehozatalban akar részesülni, megkapta a közvetlen behozatali engedélyt. Amennyiben a kisipar részéről ugyanez a kívánság merül fel,... (AndaháziKasnya Béla: Csakhogy kinek a közbenjárásával?) — arra majd vissza fogok térni az első interpellációval kapcsolatosan — ... nem zárkózom el, hogy a kopräbehozatalt a kisipar részére közvetlenül is biztosítsam. (Helyeslés jobb felől.) A képviselő úr első interpellációjában foglalkozott a szappanipar mai helyzetével és ahogyan értesülve vagyok, meglehetősen drámai színekkel ecsetelte azt a küzdelmet, amely a kisipari és a nagyipari szappanüzemek között az utóbbi időben lefolyt. Elsősorban méltóztassék megengedni, hogy személyes megjegyzést tegyek a képviselő úr interpellációjára. Az első az, hogy visszautasítom a képviselő úrnak azt az állítását, mintha az iparügyi minisztérium vagy annak bármely szerve vagy osztálya ebben a kérdésben nem a közérdeket tartaná szem előtt, hanem egyesegyedül — amint a képviselő úr mondja — a nagyipari üzemeik érdekét. Sohasem szoktam letagadni valamit és teljes mértékben tudatában vagyok annak, — és azt hiszem, a képviselő úr is — hogy a nagyipari üzemek is a nemzet gazdasági struktúrájának integráns alkotó részei. Azért, mert valamelyik üzem nagyipari üzem, őt sem a nyersanyagellátásból, sem a gazdasági életben való megfelelő szerepétől eltiltani nem lehet és nem is fogjuk. Másik megjegyzésem ez: a képviselő úr azt mondja, hogy amikor miniszterré kineveztek, — legalább is az első időben — kartelellenes magatartást tanúsítottam. Ki kell jelentenem egészen nyíltan és férfiasan a képviselő úrnak és az ország színe előtt is, hogy én nem kartelellenes magatartást tanúsítottam. Beszédeimben mindig megmondtam azt, hogy a gazdasági életben a kartelszervezkedésnek is megvan a létjogosultsága és akár akarjuk, akár nem akarjuk, a gazdasági élet bizonyos integrálódás felé halad. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az államnak, a közületnek feladata az, hogy őrködjék e természetes folyamat fölött (Ügy van! jobbfelől.) és minden egyes alikalommal hallassa tiltakozó szavát, ha az ilyenfajta gazdasági szervezkedések ki akarják használni helyzetüket. (Zaj balfelŐU Méltóztassék tudomásul venni, hogy mint technikus, a gazdasági élet törvényszerűségeit ismerő ember, más álláspontra nem helyezkedhetem és nem is fogok helyezkedni és azért méltóztassék ezt talán felvilágosításul elfogadni. (Horváth Zoltán: Mit szól hozzá DózsiH! — Gr. Festetics Domonkos: Helyeslem! — Derültség balfelől. — Egy hang a baloldalon: Az ellenkezőjét is?) Mélyen t. Képviselőház! Engem ebben a kijelentésemben nem az vezetett, hogy kinek tetszik és kinek nem tetszik. Ez a meggyőződésem, ennek mindig nyíltan adtam kifejezést. A képviselő úr első interpellációjában azt kérdi, hogy van-e tudomásom arról, hogy a Hutter és Lever rt. és érdektársai monopolisztikus helyzetük kihasználásával folytatott árpolitikájukkal a Ikisgyárak helyzetét lehetetlenné tették. Itt megint vissza kell nyúlnom vagy kéthárom évvel ezelőttre. Két vagy három évvel ezelőtt a nagyipari és a kisipari szappanüzemek között kétségtelenül áldatlan árharc folyt. Azt, hogy ki kezdte az árharcot, most már nagyon nehéz megállapítani, (Andaházi-Kasnya Béla: Egészen könnyű!) mert a nagyobb üzemek azt mondták, — és, nagyon sok bizonyítékot tudtak felhozni e mellett — hogy a kisüzemek megrontották a szappan minőségét, hogy lejjebb tudjanak menni az árral. A nagyüzemek erre utánuk .mentek és- a végén a szappanpiacon olyan katasztrofális áresés következett be, amelyről nagyon helyesen jegyezte meg a képviselő úr, hogy nem volt racionális árcsökkenés, tehát nagyon drága »olcsó« árak voltak érvényben, aminek következménye az volt, hogy a szappanüzemek túlnyomó nagy része igen súlyos anyagi helyzetbe került. Ekkor a kisipar több alkalommal volt nálam és amikor kívánságait tolmácsolta, tényleg azt kifogásolta, hogy azok a gyáraik, amelyek vertikálisan vannak megszervezve, tehá* amelyek olajgyárakkal és szappangyárakknl rendelkeznek, azok a keményített olajnak árát, amelyik az alapanyaga u szappangyártásnak. 52*