Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. szappangyár as ok a kész szappant árulják az or­szágban. Papinon is ki lehet számítani, — nem kell .ahhoz zseninek lenni — hogy pontcisian ina­kor fog összeomlani valamennyi szappangyár, ki lehet számítani, hogy mennyi az élettarta­muk, mert ebben a versenyben természetszerű­leg fel kell, hogy őrlődjenek. De nem is olyan finnyásak. Mert nézzük: meg, hogy azonkívül, hogy a nyersanyagot ténylegesem magasabb áron adják a gyárosoknak, mint ahogyan azok a színszappant forgalomba hozzák, még imit csi­nálnak? Egyszerűen leveleket írnak a külön­böző cégeknek és felszólítják őket következő­képpen: Tekintetes N. N. úrnak, Budapest. Régi előjegyzésének • lehívása .alapján a isaappant 77 fillérért adju'k önaiek. Előjegyeztünk önnek: 300 miéterimázsát, amelyet ennyi és ennyi idő alatt lehívhat. Ez imiagyarul a legkirívóbb tisz­tességtelen verseny, mert annak ellenére, hogy az áralemiz© bizottság közbelépett, (megállapí­totta az árakat, ez a külföldi vállalat a régi elő­jegyzés alapján, mintha kötelezettsége állna fenn a megelőző cégekkel szemben, 77 fillérért szállít nekik, holott nagyon jól tudjuk, hogy olyanoknak írt levelet, akik soha életükben ve­vői nem voltak, és akiknek címe éppen az úgy­nevezett kartelszerződés alapján jutott birto­kába. Ez utóbbiaktól ezeket a bizonyos kontin­genseket egyszerűen elrabolták. Azt kell kérdeznem az igen t. jelenlevő államtitkár úrtól, mint a miniszter úr képvi­selőjétől, mi bírhatta erre a rettenetes nagy passzivitásra az igen t, miniszter urat. Na­gyon jól tudóim, hogy mi vadásznemzet va­gyunk és ezért nálunk a szarvas-szappan bor­zasztó nagy örömnek és szeretetnek örvend. Azonban felhívom a miniszter úr szíves figyel­mét arra, hogy az osztrák kulcs-szappannál figyelmeztették az illetőket, hogy a kulcs nem­csak a helyzet kulcsát, de a zárt is, a helység kulcsát is jelenti. Ezért ott minden r rendben van. Nálunlk ellenben szarvas-trófeákra igen sokan vadásznak. Meg kell jegyeznem, hogy igen egyszerű lenne a kérdés megoldása akkor, ha a miniszter úr veszi magának a fáradságot és átnézi a könyveket. A könyvekben ugyanis szerepel egy vadász-számla, amelyen nem a szarvas-védjegyet döfik le, hanem mindazokat, akik a szarvas-szappan ellen próbálnak vala­mit tenni. Az igen t. kormány figyelmébe kell ajánlanom, nézze meg ezt a vadász-szám­lát, mert ezen a vadász-számlán szerepelnek bizonyos már nem is szappanozások, de ola­jozások, miután olajgyárakkal is rendelkeznek. Ha <a vadász-számlát meg fogja nézni, egy­szerre világosság fog derengeni előtte» hogyan volt lehetséges az, hogy Magyarországon egy külföldi cég még ma is így garázdálkodhatiik. Azt kell (kérdenem az igen t. iparügyi minisz­ter úrtól, vájjon nem látta, hogy olyan nagy és kitűnő hatalmi tényezőknek, mint Chori­néknak, hogyan kellett formálisan kimenekül­niük Csehországból, hogyan tudták a csehek a maguk nemzeti érdekeinek címén megvédeni a maguk iparát, ugyanakkor pedig nálunk egy külföldi érdekeltség olyan monopolisztikus helyzetet tud magának biztosítani a magyar gyárak és termelők rovására, amilyenhez ha­sonlót külföldi cég sehol a világon nem tudott biztosítani. Meg kell kérdeznem a r miniszter urat, kik azok, akik ezt a dolgot idáig tudták vinni és érvényt tudtak akaratuknak szerezni? (Br. Berg Miksa: Kik azok? — Egy hang a középen: Milyen cég azf — Zaj.) Cseh. Van azonban ennek egy sokkal érdekesebb ülése 1937 november 10-én, szerdán. 343 része is. Ugyanis amikor ezek a miniszter úr­hoz fordultak, hogy a miniszter adja meg ne­kik az önellátás jogát, a minisztériumtól azt a választ kapták, hogy nem a,dják meg, mert olyan nagy az összhang a szappangyárosok különböző frakciói, illetőleg érdekeltségei kö­zött, hogy ezt az összhangot megbontani nem akarja. (Farkas István: A rebach szent!) Mi történt? Két teljes évig hitegették a miniszter urat, hogy ez a kartel létre fog jönni. A mi­nisztérium két teljes évig tűrte a garázdálko­dásukat és mikor a miniszter úr azt mondotta nekik, hogy ha pedig 14 napon belül rendet nem teremtenek, kénytelen lesz ő is erősebb esz­közöket igénybe venni, akkor előállottak egy új formulával és azt mondották: rendben van, ha kar tel nem megy, megcsináljuk az árkon­venciót, illetőleg áregyezményt fogunk kötni. Hogyan jött létre ez az ár egyezmény? Ez külön érdekesség. Az áregyezményt a 105 szap­pangyáros közül aláírták tizenkilencen, azon­ban a tizenkilenc aláíró között vannak olyanok, akiknek van ugyan szappangyártási engedé­lyük, de szappanfőzéssel rég nem foglalkoznak, mert kénytelenek voltak jobb vizekre evezni a kartel szörnyű garázdálkodása miatt. Mi tör­tént? Az aláírók között szereplő tizenkilenc cég között olyanok is vannak, akik soha nem írták. alá az egyezményt és ezt az áregyezményt is csupán ^tizenkilenc aláírással mutatták be a minisztériumnak, mint most már a, kartelszer­ződéssel egyenjogú megállapodást. Erre a szap­pangyárosok közül többen tiltakoztak, hogy ők nem írtak alá. Hogy miképpen történtek az .aláírások, ho­gyan^ milyen körülmények között születtek ezek az aláírások, erről is külön kell megemlékez­nem. Ezt az áregyezményt az érdekelteknek csak egy igen kis töredéke írta, alá azért, hogy most már szent a béke, nem bántják egymást, (Folytonos zaj.) Meghoisíszabbítást kérek. (Felkiáltások a bal­oldalon: Meghosszabbítjuk!) Elnök: A képviselő úr már kapott egyszer meghosszabbítást. Méltóztassék befejezni be­szédét. (Gr. Festetics Domonkos: Szappanozzon csak tovább! — Farkas István: Halljuk ezt a szappanpanamát! — Zaj. — Elnök csenget.) Andaházi-Kasnya Béla: Csak azt akarom még megjegyezni, hogy szemben azokkal az alá­írásokkal, amelyeket a miniszter úrhoz eljut­tattak, adatok vannak a kezeim között arra­nézve, hogy az aláírók közül, egyesek tagadják, hogy aláírták volna az egyezményt, illetőleg van olyan, aki csak feltételesen írta alá, mond­ván, hogy ha a többi szappangyárosok is alá­írják, akkor érvényes az aláírásuk, de végered­ményben nem írták alá és így az egész áregyez­mény hamis. Hogy mennyire így van, bizo­nyítja, hogy egyetlenegy fillér úgynevezett kar­telilletéket nem fizettek még be a minisztérium­hoz és az egészen kis cégek helyett a Hutter és Lever rt. fizette be. (Zajos felkiáltások a bal­oldalon: Hol a miniszter úrt) Elnök: Méltóztassék befejezni! Andaházi-Kasnya Béla: Arra kérem a mi­niszter urat, hogy ezt a tarthatatlan, tűrhetet­len és tisztességtelen állapotot végre szüntesse meg- (Elénk helyeslés a baloldalon. — Felkiál­tások a baloldalon: Hol a miniszt erf) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadj Si ttZ iparügyi miniszter úrnak. Következik Andaházi-Kasnya Béla képvi­selő úr második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents