Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

344 Az országgyűlés képviselőházának 25 Esztergályos János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi- és iparügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Hutter és Lever r. t. és érdektársaival kötött lenmagszerződést a szerződő felek nem tartották be, ugyanakkor ezen szerződés alapján maguknak önkompenzáeiós lehetőséget biztosítottak, nyersanyagszükségletüknek behozatalára vámmentességet szereztek és a kizárólagosság biztosítására — a többiek rovására — a nyersanyagbehozatalra vámemelést harcoltak ki? Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy a szappangyári érdekeltségek előnytelen helyzete az így szerzett monopólium megvonásával megszüntessék,, mintán az eredeti szerződésben vállalt kötelezettségüknek eleget* nem tettek 1 Indokolatlan tehát, hogy amikor a lenmagtermelésre vállalt kötelezettségüket be nem tartják és az azóta megváltoztatott megállapodás nem szolgálja az eredeti célokat, — ugyanakkor a nagy kedvezményeket biztosító előnyöket élvezhessék.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Ház! A szappangyáraknál a legfontosabb cikkek az olaj gyártással összekötött anyagok, tehát a keményített zsiradékok, amelyeknek gyártása, illetve merevítése — mint tudjuk — egyetlenegy céget kivéve, teljesen a Hutter és Lever Konoern érdekkörébe tartozik. Már az előbb mondtam, hogy ez a nagy szappangyári érdekeltség, amikor megkapta az önellátás! kedvezményt, a mezőgazdasági érdekeik szem előtt tartásával azt vállalta, hogy saját devizát fog szerezni, lenmagot fog termelni, és a szükséges nyersanyagokat az ezzel szerzett devizával fogja beszerezni, szóval az egyik oldalon fel fogja menteni a Nemzeti Bankot egy nehéz teher alól, a másik oldalon pedig a mezőgazdákat fogja igen előnyös helyzetbe hozni, mert ezt a magyarországi olajmagvakat sokkal kitűnőbb körülmények között fogja tudni értékesíteni. Az történt, hogy ez a cég ajánlata alapján, meg is kapta ezt a koncessziót. Kötelezte azonban magát, hogy annyi lenmagot fog termelni, hogy a feleslegből Németországnak is tud küldeni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Szándékosan mondom, hogy termelni, bocsánat, majd meglátjuk, hogy melyikünk van jobban informálva, tudniillik a «miniszter urat a minisztérium informálta és így nem lehet informálva, mert a minisztériumot a cég informálta. A tárgyalások azzal indultak meg, hogy ők fognak termelni, a termelést úgy értve, hogy őlk fognak vetőmagot behozni, ki fogják osztani és ilyen módon termeltetni, de végeredményben ők fogják az egészet kezükiben tartani, végeredményben ők fogják magukat ellátni. Kötelezték magukat arra, hogy körülbelül 600 vagonnal fogják fedezni a német szükségletet is, ez volt a tárgyalás házi sa. A végén azonban az történt, hogy annyi lenmagot sem. termeltettek, amennyi egy kanári madárnak elég. Saját évi jelentésükben elismeriik, hogy ennek a vállalt kötelezettségüknek nem voltak képesek eleget tenni. Ugyanakkor azonban, amikor az egyik oldalon vállalt kötelezettségűiknek nem tettek eleget, a másik oldalon a teljes, koncesszió birtokában voltak. Szóval, ami a koncesszióból előnyt je?. ülése 1937 november 10-én, szerdán. lentett számukra, azt élvezték, ami azonban hátrányt, vagy kötelezettséget, attól szabadultak. Kérdezem a miniszter urat, hogyan lehetséges ezl Miikor a koncessziót megkapták, kötelezték magukat az önellátásra, hogy a szükséges devizát meg fogják szerezni. Most pedig ugyanúgy igényelnek devizát a nyersanyag vásárlásra, mint eddig, ugyanúgy meg is kapják azt a Nemzeti Banktól, miután bebizonyosodott, hogy a lenmagtermelésre irányuló elgondolás nem fedi a valóságot és nem érte el a eélt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Nagyon jól tudom, hogy a miniszter úr mit gondol, azt, hogy változott ez a kérdés, mert azóta ez a bizonyos H asz.-konszern vállalkozott arra, hogy ezer vágón napraforgómagot vesz át, ennyire kötelezettséget is vállalt, azt tulajdonképpen át is veszi s ezzel nagyon jó szolgálatot tesz. Ki kell azonban jelentenem, t. Ház, hogy ez teljesen félreismerése a helyzetnek. Mert a szappangyárak élni akarnak. Ha a miniszter úr egyszerűen megtiltja a nemkeményített halzsírnak a behozatalát, akkor automatikusan kényszerítve vannak arra, hogy olyan olajmagvakat vásároljanak, amelyekből ütött olajjal a zsírt merevíteni lehet és amelyek szappanfőzésre alkalmasak. Ha tehát a miniszter úr egyetlen vonással megtiltotta volna, hogy ilyen halzsírt behozzanak, akkor nem lévén más lehetőség, automatikusan megindult volna a magvak felvásárlása, elkezdték, volna vásárolni a napraforgómagot. E helyett a,z történik, hogy kötelezték magukat minimális ezer vágón mag átvételére, meg is van állapítva, hogy milyen ár mellett veszik át, át is veszik. Ki kell azonban jelentenem a miniszter úrnak, hogy ez a feltétel nem valami nagy kedvezményt jelent, mert az az ezer vágón nem elegendő, ha azt vesszük, hogy ebből igen jó körülmények között is csak egynegyed résznyi olaj jön ki, ha tehát 250 vágón, zsírkeményítésre alkalmas anyagot tudnak kapni, akkor is legalább 500 vágón az a minimum, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a szappangyárosokat alimentálja. Ez tehát semmiesetre sem elegendő, mert ezzel a mennyiséggel a szükségletet fedezni nem lehet, annyival is inkább nem, mert itt rengeteg sok elfolyás is van. Azonkívül ha nem 2000 vágón, hanem jelentékenyen több, nagyobb mennyiségnek az átvételérő] volna szó, ebben az esetben sem volna, indokolt ennek az óriási mennyiségű koncessziónak a megadása. (Zaj a középen.) Nagyon jól tudom, hogy a gyárak mindig mezőgazdasági érdekkel szeretnek takarózni. Sokkal jobban szeretem és becsületesebb dolognak tartom, ha egy ipari gyár iparig érdekekre hivatkozik és nem fedezi magát mezőgazdasági érdekekkel, mert az egyik oldalon kiszolgáltatni a. mezőgazdaságot, a másik oldalon pedig olyan óriási koncesszió birtokába jutni, amilyent iaz olajszerződésenésazárt vámon keresztül, ezek a cégek biztosítani tudtak maguknak, ezt nem tartom megengedhetőnek, tisztességesnek és nem tartom különösen az egyforma alapon alimentálándó kisipar szempontjából igazságosnak; nem hiszem ugyanis, hogy a miniszter úrnak az volna a célja, hogy a nagy gyárosoknak előnyöket biztosítson a kisiparosokkal szembeD. Amikor ezeket a dolgokat he kell mutatnom a miniszter úrnak, egyúttal azt hiszem. hogy a. miniszter úr bizonyára jól tudja, hogy miként jött létre a kartelszerzodés és az árkonvenció. A miniszter úr tudja, hogy ezek