Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

342 Az országgyűlés képviselőházának 250 tiltakozunk az ellen, hogy nevünkben és meghallgatásunk nélkül nyersanyagbeszerzés, céljából bárki akár Dániában, akár máshol tárgyalásokat folytasson, annál inkább, mert nyers anyagellátásiunkról magunk kívánunk gondoskodni és nem tűrhetjük a konkurrens szappangyártó oég illetéktelen beavatkozását. Kérjük méltóságod stb.« Ezt a bejelentést a Külkeresikedelmi Hivatalnak ^küldöttek. A Külkereskedelmi Hivatal be is látta, hogy itt mi történt, mert hiszen itt tulajdonképpen az történt, hogy miután a minisztérium megadta a másik résznek, tehát a pipereszappangyárosoknak a behozatal jogát, itt vélték elfűrészelhetni a dolgot mert ha ők a kontingenst kimerítik a másik, oldalon, rekompenzációs alapon és ezzel mások számára meg tudják akadályozni a nyersanyagbeszerzést, abban a pillanatban annak ellenére, hogy a minisztérium megadta az engedélyt a pipereszappangyárosoknak, hogy maguk szerezhessék be külföldön nyersanyagukat, nem tudj.áík beszerezni és újból kénytelenek lesznek a Haascsoporthoz, illetőleg a Hutter és Lever részvénytársasághoz folyamodni azért, hogy nyersanyagukat megkapják, ami számukra teljes kiszolgáltatottságot jelent. Ez csak eígy, kis mozaik, de méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak itt arra, hogyan történhetik mindez és hogy ez az egész dolog a minisztérium asszisztenciájával folyik. Az igen t. iparügyi miniszter úr annakidején bemutatkozásánál kijelentette, hogy kartelelienes. A Hutter és Lever cég kedveskedni akarván a miniszter úrnak, azt mondotta, hogy ő jobban ismeri a miniszter urat, mint mi és proponálni fog egy kartelt, mert a miniszter úr előtt az a legkedvesebb dolog, ha egy kérdés kartel útján oldódik meg. így történt, A oég az első pillanattól kezdve, amikor a karteltárgyalásokat megindították, tisztában volt azzal, hogy ő pedig soha ezekkel a, kiskereske dőkkel kartelbeiépni nem akar. Neki az egész karteltárgyalás arra kellett, hogy időt nyerjen az ő kis magánmachinációinak elvégzésére, aminek illusztrálására csak meg kell mondanom, hogy egy nem kevesebb, mint 80 oldalból álló kartelszerződést készítettek. Ez jogászilag remek munka, mert szerintem egy kalodát nem lehet jobban bekötni a modern tudomány szerint. (Rakovszky Tibor: Szegény fogyasztóközönség!) De nézzük, milyen ez a kartel, ahol egyszerű kis emberek érdekeiről volt szó és milyen szerződések születtek itt meg ennél a kartelnél, amelyből természetesen sohasem lett kartel. (Rakovszky Tibor: Ki csinálta ezt a szerződést?— Némethy Vilmos: Azért került nyilvánosságra, mert nem lett feelőle kartel! — Felkiáltások a jobboldalon; Ki icsinálta? Na, ki?) Csak mellesleg 'említem meg együk pontját ennek a kartelszerződésnek. A szerződés a legszebb jogászi munka, ezt kénytelen vagyok elismerni. (Rajniss Ferenc: Hát eszük, az van! — Rakovszky Tibor: Van, de rosszra használják! —- Derültség.) Ennek a kartelszerződésnek, ennek az abszolúte komplikált jogászi munkának az egyik paragrafusa így kezdődik. (Olvassa): »A választott bíróság előtt folyó ügyekben, — tehát bármilyen kartelügyben, amelyekben kereskedők, vagy pedig termelők megütköznének — ügyvédi képviseletnek helye nincs.« (Némethy Vilmos: Na, ügyvédek?! — Zaj.) Ezt csak úgy mellesleg jegyeztem meg. Méltóztassanak elképzelni ezt a tökéletes jogászi munkát, amely kizárja^ ezeknek az egyszerű kisembereknek az ügyében az . ülése 1937 november 10-én, szerdán. ügyvédi képviseletet. (Gr. Festetics Domonkos: Melyik ügyvéd csinálta? — Br. Berff Miksa: Biztosan nem ügyvéd csinálta! — Boczonádi Szabó Imre: Egy szappanos csinálta! — Derültség.) De nézzük, mi történt. A Hutter és Levercég, illetőleg a Haas-konszern, — mert hiszen ez tulajdonképpen azonos a Hutter és Le vérrel — miután megkapta a 'behozatali engedélyt, kizárólagosságot kapott, most már a konkurrenciát is ő látja el nyersanyaggal. Hogy hogyan, azt nem is kell mondanom. Csak egy példát mondok: akinek 40 vágón nyersanyagra lett volna szüksége, az kapott egy vagont. (Haám Arthur: A Hangyát is ő látja el?) Nem, ez elég erős volt. De„ hogy bebizonyítsam, milyen szörnyű hatalom ez a cég, megemlítem, hogy például Budapest székesfőváros szappangyárának nem adtak nyersanyagot, egyszerűen megtagadták, pedig Hutter és Leveréknél száz vagonszámra ott állott a nyersanyag. Miért tették ezt? Egyszerűen azért nem adtak nyersanyagot, mert — bár későbben részletekben adtak — először ők maguk látták el a szappanpiacot nyersanyaggal. ' Bemutatom még, hogy milyen erkölcs vezeti ezt a céget. Megállapodtak egy kartelszerződésben. Ennek egyik pontja szerint egy háromtagú bizottság fogja végigjárni a cégeket, amely megállapítja mindenkinek a kontingensét, illetőleg a kartelben való részvételének arányszámát. Es mi történt? Megállapodtak,, hogy ez a bizottság három, teljesen érdektelen személyből fog állni, mert üzleti titokról van szó, mivel különböző közép- és kisr gyárak könyveibe kell betekinteniük. Mit méltóztatnak gondolni, kikből állt ez a három tagú bizottság? (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Na kikből?) Ennek a háromtagú bizottságnak a Hutter és Lever cég eladási osztályának főnöke volt a vezetője, másik két tagja pedig a céggel igen közeli üzleti nexusban álló egyén volt. Három ilyen személy vizsgálta tehát ezeket az intern titkokat. Ennek alapján egyik napon a Hutter és a Lever cég és a Hasz-csoporthoz tartozó cég azoknak a közép- és kisgy áros oknak, akik eddig különböző cégeknek szállítottak, árajánlatokat tettetik, ameyekhez az adatokat az ő könyaveifcből tudták meg. A nagy cégek, tehát mint ' mondottam, ajánlatokat tettek és egyszerűen — hogy az igen t. miniszter úr szavaival éljek — »rablott kontingens« birtokába jutottak. Ezt a »rablott kontingens« kifejezést nem én használom először, ezt az igen t. miniszter úr mondotta, mert a miniszter úrnak is az volt az álláspontja, hogy feltétlenül abban az arányban kell ezeket a kívánságokat tekintetbe venni, ahogyan az az 1934-es állapotokat megelőzően történt. De nézzük, milyen árharcot indított ez a cég és mi történt a nyersanyag körül? Miután megkapta a cég a kizárólagosságot a behozatalra, a kész szappan, a színszappan árát leengedte és amikor leengedte, ugyanakkor elkezdte emelni a nyersanyag árát, amelyet tőle kénytelenek bevásárolni, szóval, almát veszített a kész árun, azt a nyersanyagon igyekezett megkeresni a gyáros-okon keresztül. Hovatovább az a helyzet állott elő, — é® mindez az igien t. minisztérium holes asiszisztálásával, hiszen látniuk kellett, mert ezek a gyárak folyton panas ziszaí fordultak a minisztériumhoz — hogy r a nyersanyag tényleges, ára jelentékenyen túlhaladta azt az összeget, amely áron a nagy