Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. Ma már az a helyzet, igen t. Ház, hogy Hutter és Leverek egyszerűen észbekaptak. Megjegyzem, hogy a szegény öreg Hutter, akinek a cége régi cég Magyarországon, mielőtt a Schichték átvették az érdekeltségeket, sohasem gondolt arra, legrémesebb álmaiba,n sem, hogy ő tojás-, baromfi- és gabonakereskedéssel fog foglalkozni, mint szappangyáros. (Arvátfalvi-Nagy István: Szegény! — Derültség.) De ma az a helyzet, hogy ők viszik az exportot és az export után rekompenzáció fionuájában bonyolítják le a nyersanyagvételt. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja cl.) Megdobbant a szíve ennek a nagy cégnek és egyszerre felcsapott gazdavédőnek, elkezdte védeni a gazdákat és azt mondta, hogy gazdaérdek az, hogy ebből az országból tiltsák ki a halzsírt, a kókuszolajat, szóval mindazokat a zsiradékokat, amelyeket szerintük itt nélkülözni lehet és tessék magyar magvakból préselni olajat és azokat kell szilárdítani és szappanfőzésre felhasználni. Ez így igen szép és hangzatos és — mit tagadjuk — tényleg sikerült is a cégnek keresztülvinnie azt, hogy a Hutter-cég érdeiktársai azt az ajánlatot tették az iparügyi miniszter úrnak, hogy az ország nagy területein lenmagot fognak termelni, abból lenolajat préselnek és mivel az a külföldön jól és könnyen értékesíthető, a lenolajért nyerendő valuták ellenében fogják a kókuszolajhoz szükséges nyersanyagot behozni. Ennek ellenéiben úgy a lemolajgyártáshoz, mint a kókuszolajgyártáshoz szükséges nyersanyag- behozatalára és préselésére a saját 'részükre, valamint esetleges többi érdektársuk részére egyrészt kizárólagosságot, másrészt a ^ zártszám elrendelését kérték. Mint^ méltóztatik látni, ennek a szomorú következménye a következő lett. Az iparügyi minisztéíriuim igen fontos mezőgazdasági érdekre való hivatlkcizáissal megadta ennek a cégnek ezt a nagy koncessziót, ezt a nagy nemzeti ajándékot, úgyhogy ma az a helyzet, hogy ebben az országban senki más nem hozhat be Magyarországra nyersanyagot, mint egyedül és kizárólag ez a cég. En azt kérdezem a miniszter úrtól, mii bírta rá a miniszter urat arra, hogy egy idegen cégnek, egy nem is magyar cégnek — hiszen ez a cég eseih és angol — olyan óriáisi koncessziót, olyan nemzeti ajándékot adjon, aminek alapján — még ezt is meg kell jegyeznem — felemelték a kókuszolaj vámját 18, a kopráét pedig 12 aranykoronára, ami azt jelentette, hogy mit eddig a kincstár kapott, azt most már a Hutter és Lever cég kapja, évente 700.000pengő összegben. (Boczonádi-Szabó Imre: Mindenkit lever!) Igen t. Képviselőház! Az talán nem érdekelné a t. Házat, hogy hogyan kezdtem én ezzel az egész kérdéssel foglalkozni, de olyan súlyosak a körülmények, hogy erre is rá kell mutatnom. Ez a cég ugyanis nemcsak Magyarországon működik, — mert hiszen világcég — hanem megkezdte ténykedéseit a minket környező állaniokban is különösen ott, ahol a cég otthon van, 'tehát különösen Csehszlovákiában,. de ott a minisztérium nem állt ilyen nagyszerűen kötélnek, nem szolgálta ki a céget és nem lett egyszerű filláléja a cégnek. Nálunk ma ugyanis az a helyzet, hogy az a kiskereskedő, aki eljön hozzám, egyszerűen azt mondja, hogy igen t. képviselő úr, én inkább felmegyek Hutter és Leverékfhez és velük próbálok megállapodni, mint az iparügyi minisztériummal, ülése 1937 november 10-én, szerdán. 341 mert amikor beteszem a lábam az iparügyi minisztériumba, úgy érzem magam, mintha Hutter és Leverek expozituráját látogatnám meg. (Derültség a jobboldalon.) Az igen t. államtitkár úr mosolyog ezen, de meg kell jegyeznem, hogy ezt meg is írták egy beadványban a minisztériumnak, a minisztérium azonban csodálatos módon nem reagál rá. (vitéz Bánsághy György: Ez egy kissé erőltetett!) Igen t. Képviselőház! Nézzük meg, mi történt a minket környező országokban. Csehszlovákiában, ahol ez a cég otthon van, a kormány rendelettel szabályozta az ügyet és nem türté, hogy a oég kiirtsa az összes kisiparosokat tisztességtelen verseny formájában. Romániában — az úgynevezett és sokat szidott Balkánon — az iparügyi miniszter felrendelte magához a vezetőket és adott nekik két hónapi határidőt, mondván, hogy vagy rendezik két hónap alatt a dolgot vagy pedig az egész cé"•M kmttmítíák az országból. Nem is kell mondanom, hogy négy hét alatt rend lett. (Jenes .iíiLias: ivxagyarországon is így kellene!) Jugoszláviában — és talán ez a legérdekesebb — a jugoszláv kisszappangyárosok a .magyarországi viszonyokat hozták fel, mint elrettentő példát a jugoszláv kormány előtt és a jugoszláv kormányt a magyarországi viszonyok felemlítésével sikerült meggyőzni a helyzet tarthatatlanságáról és csak ezen az alapon csináltak rendet a Hutter és Lever cég frontján. De ugyanez a helyzet volt Ausztriában is. Ausztriában is rendelettel intézték el ezt a kérdést, mert szintén tarthatatlannak, immorálisnak és megengedhetetlennek látták azt a gesztiót, amelyet ez a gyár minden vonalon gyakorolt. Annak bizonyítására hogy ez a gyár menynyire nem finnyás, az esztétikától és az etikától mennyire idegenlkedik, egy példát kell bemutatnom arra nézve, hogy mit tett ez a gyár, amikor látta, hogy nem boldogul. Időközben ugyanis sikerült az iparügyi minisztériumnál keresztülvinni, 'hogy a pipereszpapangyárosok nyersanyagaikat most már nem a Hutter és Lever-cégtől, illetőleg a Haas-esoporttól veszik, hanem egyenesen a külföldről hozatják be szabadon amennyi a kontingensnek megfelel, úgy és abban az időben, amint az rájuk a legelőnyösebbnek látszik. Mit tett erre ez az igen t. gyár? Bemutatok egy fotókópiát, amelyet bizonyára igen jól ismer az államtitkár úr, a pipereszappangyárosok feljelentését a Hutter és Lever cég ellen a Külkereskedelmi Hivatalnál, amelyben a következőket írják, (Olvassa): »Bizalmas, külföldről eredő híradás nyomán éppen most jutott tudomásunkra, hogy az egyik budapesti zsírnagykereskedő megjelent Kopenhágában az ottani valutahivatalnál« — majd még a valutára rátérünk külön, az egy külön jövedelmi forrás — »a budapesti Hutter és Lever rt. oly értelmű levelével, amely szerint a magyarországi szappangyárosok részéről a Hutter és Lever rt. van megbízva a szükséges kopra, halzsír, faggyíi és egyéb szappangyártási anyagok beszerzésével, amely megbízatást a Hutter és Lever rt. minden vonatkozásban ezen zsiradéknagykereslkedőkre ruházza, hogy a dán-magyar árucsereforgalomban a fenti cikkeket kizárólagossági joggal csakis ezen zsiradéknagykereskedő cég importálhassa. Alulírott szappangyárak ezennel kijelentjük, hogy mi a Hutter és Lever rt.-nak ilyen értelmű megbízást nem adtunlk és