Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

340 Az országgyűlés képviselőházának 2t teiket a konkurrenciától teljesen függetlenül szerezhessek be? Hajlandó-e a miniszter úr azonnal intéz­kedni, hogy az iparban dolgozók egyforma fel­tételek mellett, tehát vagy valamilyen behoza­tali vám mellett, vagy pedig valamennyien vámmentesen hozhassák be az árat, illetve nyersanyagot? Végül felvilágosítást kérek arra vonatko­zólag, mi bírta rá a miniszter urat arra, hogy olyan intézkedést tegyen, amely kizárólag a Hutter és Lever Rt., valamint két gyárostársa érdekét szolgálja csak, ugyanakkor ezzel a ren­delettel miért szolgáltatta ki a közép- és kis­gyárosokat ennek a három nagy magánérde­keltségnek? Andaházi-Kasnya Béla.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó­Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem a Képviselőházat, legyen ke­gyes az anyag nagy voltára való tekintettel beszédidőmet tizenöt perccel meghosszabbí­tani? Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbí­tást megadta. Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! En egy olyan közérdekű és közérdeklődésre igényt tartó ügyet szeretnék a t. Ház elé hozni, amely a régi cébrendszerből kinőtt szap­panfőzők és szappangyárak helyzetére vonat­kozik. Ezek ősei tíz generáción, tehát évszáza­dokon keresztül élteik ebben az országban és így nem vitás, hogy utódaiknak minden joguk megvan ahhoz, hogy a szerzett előjogok alap­ján kenyerüket folytatólagosan megkereshes­sék. A szappangyárak és a szappanfőzdék igen kitűnően funkcionáltak 1934-ig, amikor is egy­szerre csak megjelent egy nagy érdekeltség, amely elkezdett vásárolni s, elkezdte az ország­ban hatékony ténykedését kiterjeszteni a kis­gyárosokra. Mi leit ennek a következményei Az, hogy míg azelőtt a szappanpiac és szap­panipar terén igen egészséges helyzet volt a-: országban, most ez a helyzet egy szép napon egyszerre 'megváltozott. A kisiparosok termé­szetesen más rezsivel dolgoztak, mint a közép ­ipárosok és más rezsivel dolgoztak a nagy­iparosok is, érthető tehát, hogy a kisiparosok árnivelláló hatást gyakoroltak a Iközépipar és a. nagyipar eladására ta. Nem akaróim számokkal untatni a t. Há­zat, mert akkor elveszne a» egész kérdés a szá­mok komplexumában, csak rá akarok mutatni arra, mi volt a helyzet 1934 előtt. 1934 előtt a szappant a kisiparosság körülbelül 10 százalé­kos haszonnal hozta forgalomba, a középipa­rosság körülbelül 6, illetőleg majdnem 8 szá­zalékkal drágábban, — ez természetes is, mert nagyobb volt a. rezsije — míg a nagy gyárak 40 százalékkal drágábban hozták forgalomba» a szappant. Ez az ellentét csak látszólagos, mert tekintetbe kell venni azt, hogy a nagy gyáraknak reklámköltségük is van és úgyne­vezett márkás cikkeket gyártanak, tehát körül­belül 30 százalékot tesz ki a hirdetések folytán a. márkázott szappan renoméja, vagy mond­juk: reputációja. Ennek ellenére a gyárak nem csináltak egymásnak konkurrenciát, mert a közönség szívesen vásárolta a márkás cik­keket, tehát majdnem azt mondhatnók telje­sen egyforma volt a helyzet az eladás és a be­szerzés terén. Ez, mondom, azelőtt így volt és nagyon szép volt. '). ülése 1937 november 10-én, szerdán. T. Ház! Begyszer azonban csak megjelent a piacon egy gyár, — a Hutter- és Lever­gyár — s ekkor a kezdet-kezdetén az iparosok egy rossz szójátékot csináltak, azt, hogy »Hut­ter és Lever mindenkit lever«, de,, sajnos, ez igaz lett, és ezért kell ma itt foglalkoznom ez­zel a kérdéssel. Ma ugyanis kétféle bűnözést ismerünk, a közönséges bűnözést és az. úgy­nevezett intellektuális bűnözést, ha azonban megnézzük ennek a gyárnak a ténykedését,, ak­kor rá kell jönnünk arra, hogy van egy har­madik fajta bűnözés is: az iparügyi, illetve kereskedelemügyi bűnözés. Az a ténykedés ugyanis, amelyet ez a gyár ebben az országban a minisztérium asszisztenciája mellett keresz­tül tudott vinni, nem más,, mint az irányított gazdálkodás és a szabad gazdálkodás megütkö­zéséből keletkezett rések tisztességtelen kihasz­nálása. Bocsánatot kérek, hogy ilyen erős szót voltam kénytelen használni, de azt hiszem, adatokkal meg fogom tudni győzni a t. Házat arról» hogy ez a kitétel tényleg csak igen sze­rény meghatározása a tényeknek. Az a szomorú helyzet állott ugyanis elő. hogy ezekből a nagy szappangyárakból három Összeállt. Természetesen valamennyit össze akarták hozni, — mert tulajdonképpen öt nagy szappangyár volt — de két nagy szappangyár nem ment bele az összeállásba, három gyár el­lenben egyesült. Jól tudjuk, hogy mi lett ennek a másik két nagy szappangyárra nézve a kö­vetkezménye,, mert a Meister-szappangyár ez­időszerint fizetésképtelen, Flóra-gyár pedig eladta az egész érdekeltségét, mert annak igen kitűnő vezetője felmérte a helyzetet és látta, hogy nem tud megküzdeni azzal a rettenetes előnnyel, amelyet az igen t. minisztérium biz­tosított a Hutter és Lever cégnek,, a inkább veszteséggel hagyta tehát ott a piacot és el­menekült. Hogy mennyire igaza volt, (bizo­nyítja az, hogy a piacról való távozása után bekövetkezett a másik nagy gyár bukása is. Igen t. Képviselőház! Mielőtt a harc meg­indult volna, körülbelül úgy oszlott meg a szappantermelés az országban, hogy 1500 vágón szappant — mosószappanról beszélek — ter­meltek a szappanfőzők. Ennek felét a nagy­ipari gyárak látták el, másik felét pedig a közép- és kisipari gyárak. Mi történik ma? Ma már az a helyzet, hogy ennek a mennyi­ségnek egynegyedét sem látják már el a kö­zép- és kisipari gyárak és háromnegyedét lát­ják el a nagyipari gyárak, természetesen min­dig az igen t. minisztérium legnagyobb és erős asszisztenciája mellett. Es miután a szappan­gyártás egész kérdése tulajdonképpen ma a nyersanyagbeszerzés körül dől el, ez a nagy szappangyár tehát egyszerűen rátette a kezét erre, s elkezdett vásárolni olajtörőket és olaj­gyárakat. Ma ciZ cl helyzet,, hogy egyetlenegy olajtörlőgyárat kivéve, a Hutter és Lever Kon­szern érdekeltségébe tartozik valamennyi olaj­törőgyár, mert Hutter és Leverek részben megvásárolták és megszüntették az olajgyá­rakat, részben pedig^fizettek az olajgyáraknak azért, hogy ne működjenek, részben pedig olyan megáll ápolásokat kötöttek, hogy a gyá­rak csak a Hutter- és Lever-féle úgynevezett H. A. Sz. konszernek dolgozhatnak. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy ezáltal a nyersanyagokat annyira magukhoz kaparintották, hogy ma senki sem tud ebben az országban szappant gyártani,, csak az, aki­nek Hutter és Leverek engedélyt adnak.

Next

/
Thumbnails
Contents