Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. felkerülnek majd a levert cím er táblák, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mi nem. veszítettük el a szeretetünket azok iránt, akifc ma a kisebbségek panaszos, kenyeret eszik és tűrnek, mert hisznek a magyar feltámadásban. Es hogy ez így van, azt jellemzi az a körülmény, hogy nines Európában még egy nemzet, amelyben az irredenta szellem anynyira ki lenne fejlődve, mint a mi nemzetünkben^ nincs egy nemzet, melynek lelkében a feltámadás gondolata, olyan mély gyökeret vert volna, mint a magyar nemzet lelkében. A határokon belül éa a határokon túl egy gondolat tölti el minden magyarnak a lelkét; az, hogy a régi Magyarországot a maga teljes egészében ismét visszaállítsuk. (Ügy van! a jobboldalon.) íme, t- Ház, ez a javaslat ennek a feltámadásnak az útját egyengeti azáltal,, hogy gondoskodik azokról, akik a haza jólétéért és dicsőségéért küzdöttek annak idején. Éppen ezért hangsúlyozom, hogy a legokosabb befektetés nemzeti szempontból, mert hiszen impulzust ad a mai nemzedéknek nemcsak arra, hogy ezeket a tűzharcosokat megbecsülje, hanem arra is, hogy ha arra szükség lesz, az ő tetteiket kövesse is. Ilyen értelemben mondottam, hogy ia legbölcsebb hazafiúi szeretetet je' lenti ennek a javaslatnak az idehozása. (Ügy van! a jobboldalon.) 1 De végül ez a javaslat a mi nemzeti jövőnk nagyságának is záloga. Ha a történelem lapjait forgatjuk, akkor ráeszmélünk arra, hogy minden nemzetet az tett naggyá, ha hőseit mindig kellően megbecsülte. Nézzük az ókori Spárta és Athén történetét: ott a hősök tisztelete majdnem imádattá vált. Vagy nézzük a mai korban az olaszok és japánok; hőseinek tiszteletét. Ez a legnagyobb mértékű elismerésre kéisztet s ennek köszönhetik azt a nagy nemzeti felbuzdulást és öntudatot, amely mindkét országban megvan. Amelyik nemzet csak felejteni tud, de ünnepelni nem tud, az előbbutóbb elsorvad, elpusztul, abból a nemzetből hiányzik az az erőforrás, amely háború idején a gyávából bátrat, a polgárból hőst tud csinálni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ilyen erőforrásra van szüksége minden nemzetnek, de különösen nekünlk, hogy majd ha a nagy idő elkövetkezik, a mai nemzedék abból merítve, hősként meg tudja állni a helyét. Minthogy ez a javaslat erővel és energiával telíti azt a nagy nemzeti rezervoárt, amelyből valamennyiünknek merítenünk kell, ha hősök akarunk lenni, azért hangsúlyozom, hogy ez a javaslat a nemzeti jövő nagyságának legbiztosabb záloga is. T. Ház! Mindezeket összefoglalva Csoór képviselőtársammal ellenkezően hangsúlyozom, hogy a miniszter úr történelmi szolgálatot tett a nemzetnek azáltal, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház, plénuma elé hozta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami már most ,a 'törvényjavaslat részleteit illeti, legyen szabad röviden megjegyeznem a következőket. A törvényjavaslat bizonyos áldozatokat involvál, részben a társadalom, részben pedig az állam részéről. Bár a törvényjavaslat hangsúlyozza, hogy az állam nagyobb áldozatokra a mai gazdasági viszonyok között nem volt képes, mégis remélem, hogy ez a tűzharcos-kérdés megoldására nem az utolsó lépés Á mihelyt az állam gazdasági ereje megengedi, elsősorban ismét a tűzharcosok anyagi megsegítése felé fordul a kormány figyelme. ülése 1937 november 10-én, szerdán. 337 En szükségesnek tartanám ennek az egész tűzharcos-javaslatnak bizonyos pénzügyi megalapozását. (Horváth Zoltán: Ez a legfontosabb!) Valamilyen alapot kellene létesíteni, amelynek célja az volna, hogy az önhibájukon kívül nyomorúságba süllyedt tűzharcosokat segélyezze s esetleg rokkant-otthonokat létesítsen részükre. Meg kell jegyeznem, hogy a háborúnak nemcsak hivatalos rokkantjai vannak: a hadirokkantak, hanem vannak nemhivatalos rokkantjai is. (vitéz Martsekényi Imre: A háborús betegek!) Akik a frontokat megjárták és ott sziklaüregekben, mocsarakban töltötték napjaikat, azok fölszedték a különböző betegségek miazmáit, amelyek momentán nem mutatkoztak, hanem csak most, 20 év múlva. Ezeknek az embereknek az arca sárgult, a hátuk görbedt és idejekorán rokkanttá váltak. Nem a háború hivatalos rokkantjaivá, hanem a háború által a mai élet szomorú rokkantjaivá. Ezeket már nem lehet hadirokkantaknak minősíteni, de elismeréssel kell lennünk helyzetük iránt o T yan értelemben, hogy ők is a háború következtében rokkantak meg, tehát a kormányzatnak éppen úgy bizonyos gondoskodást kell tanúsítania irántuk, mint amilyen gondoskodást tanúsít a hivatalos hadirokkantak iránt. En hivatásomnál fogva nemcsak keresztelek, hanem temetek is és az a megfigyelésem, hogy azok az emberek, akik sok időt töltöttek a fronton vagy hadifogságban, nem élnek addig, ameddig a természet rendje szerint élniök kellene. Aki a hadifogságban a skorbuton, a tífuszon, az éhségen és a különböző nyomorúságon átesett, az rendszerint nem jött haza egészségesen. Ha éppen férfikorának delén nem is mutatkoztak nála a betegség jelei, de most, amikor belépett az élet harmadik harmadába, mutatkoznak rajta a rokkantság jelei. Ezekről tehát valamiképpen gondoskodni kell s ha máskép nem lehet, az általam említett alap megteremtése által, amelynél, remélem, majd a társadalom is megteszi a maga kötelességét, főleg azok, akik a háborús konjunktúrában nagy vagyonokat szereztek. T. Ház! Ezekre nézve hiába van munkaalkalom, mert ezeknek mukaereje annyria megcsökkent, hogy a munkaadó egyszerűen nem tudja őket alkalmazni. Ezeknek hiába adják meg azokat a kedvezményeket, amelyeket a többi emberekkel egyenlő munkaerejű tűzharcosoknak megad a törvény; ezek nem tudnak ebben a kedvezményben részesülni éppen egészségi leromlásuk, rokkantságuk folytán. Méltányosnak tartom tehát a róluk való gondoskodást és pedig úgy is, hogy ha már ők nem részesülhetnek ebben a kedvezményben, akkor gyermekeik, esetleg családtagjaik részesüljenek ebben. T. Ház! A törvényjavaslat intézkedik az iránt, hogy az üzemekben és a földbirtokokon legalább 10%-ban alkalmaztassanalk tűzharcosok, illetőleg váltakozó rendszerű felvétel legyen. En ezt keveslem. Olaszországban az állam a frontharcosok 50%-át alkalmazta. Maga az állam nálunk a tűzharcosok 33%-át alkalmazza. Miért nem lehetett volna felállítani a magángazdaság terhére is ilyen arányt, 33%-otl Hiszen, ha egyenlő munkaerővel rendelkezik az a frontharcos, akkor minden körülmények közt elsősorban ő érdemli meg, hogy abban a gazdaságban alkalmaztassék s ebben a tekintetben nem 10, de ha a szükség úgy hozza magával. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. 51
