Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1937 november 10-én, szerdán. akár 100%-ig- is elmennék. Ha arról van szó, hogy valakinek kenyér jusson, akkor elsősorban a frontharcosnak kell kenyeret adni. Rendkívül fontosnak tartanám azt is, ha a honvédelmi miniszter úr a pénzügyminiszter úrnál odahatna, hogy a hadmentességi adó újból behozassák. (Helyeslés.) Annakidején, amikor az általános védkötelezettséget megszüntették, ezt a hadmentességi adót eltörölték. Hála Istennek, remény van arra, hogy a mai idők nek egyik legnagyobb igazságtalansága megszűnik s a 'fegyverkezés szempontjából minket is más államokkal egyenjogúnak nyilvánítanak. De ha ezt elérjük, akkor ismét előáll az a jogos igény, hogy tessék a hadmentességi adót behozni és az így befolyt összeget a tűzharcosok anyagi megsegítésére fordítani. T. Ház! Azt is nagyon fontosnak tartanám, hogy a nyugdíjasoknak teljes egészében meghagynák a hadipótlékukat. Ha jól emlékszem, a törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy a nyugdíjas közalkalmazottak a hadipótléknak csak 50%-át kapják. Nem tartom ezt igazságosnak, mert azáltal, hogy valaki nyugdíjba ment, nem lettek kisebbek azok az érdemei, amelyeket a harctéren szerzett. A nyugdíjbamenés nem érinti mindazokat a nagy áldozatokat, amelyeket a tűzharcosok a harctéren hoztak s ezeket illenék respektálni akkor is, amikor az illető már nyugdíjban van. Arra kérem tehát a honvédelmi miniszter urat, hogy ha majd az ország teljesítőképessége megengedi, elsősorban erre a szempontra méltóztassék figyelemmel lenni. T. Ház! Legyen • szabad megemlékeznem még a Frontharcos Szövetség munkájáról. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a javaslatot a honvédelmi miniszter úr tudásán és jóakaratán kívül a Frontharcos Szövetség agilitása hozta ide a parlament elé. Különösen meg kell emlékeznem a Frontharcos Szövetség elnökéről, gróf Takách-Tolvay képviselőtársamról, (Éljenzés a jobboldalon és a középen-) aki minden idejét és egész tehetségét a frontharcosok ügyének szentelte. (Űg?/ van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A Frontharcos Szövetség elnökét és vezetőségét érdem; és elismerés illeti meg azért a nagy munkáért, amelyet saját bajtársaik, de ezeken túl a háború egyéb szerencsétlenjei érdekében is kifejtettek. Legyen szabad azonban felhívnom; valamire a t. Ház figyelmét. A Frontharcos Szövetség tagjai között nemcsak azok foglalnak helyet, akik a Károly-csapatkereszttel vannak kitüntetve, hanem a kardokkal ékesített tiszti kitüntetések tulajdonosai, ezenkívül a vitézségi érmesek, sőt a frontszolgálat alkalmával fogságba jutott katonák is. (Br. Berg Miksa: Nagyon helyes!) Ezek most másodrangú tagjai lesznek a Frontharcos Szövetségnek, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyanis nem ad lehetőséget arra, hogy ők is részesüljenek a törvényjavaslat nyújtotta kedvezményekben. (Br„ Berg Miksa: Voltak olyanok, akik 1918 októberében mentek ki a frontra, tehát nem is lehettek 12 hónapig künn!) Vagy voltak olyanok, akik két és fél hónap után jutottak fogságba s bár a harctéréül vitézül harcoltak. íme most még sem lehetnek tűzharcosok. Vagy aki az első héten megsebesült, (Ügy van! Ügy van!) hazajött, meggyógyult, újra kiment és ismét megsebesült, mivel egyfolytában nem töltött három hónapot a fronton, nem kapta meg a Károlycsapatkeresztet. Meg kell állapítanunk, hogy ezek között az emberek között voltak olyanok, akik a fronton éppen úgy rászolgáltak a tűzharcos érdemekre, mint — és ezzel nem akarom sérteni senki érzékenységét — a Frontharcos Szövetség többi tagjai. (Malasits Géza: Sok azok között a puccer! Van olyan vitéz, aki 42 hónap alatt a puskát sem sütötte el! és tele van a melle kitüntetéssel! — Dulin Jenő: Esetleg éppen akkor volt a fronton 3 hónapig, amikor nem volt harc! — vitéz Martsekényi ïmre: Elkapta a vitézséget! Ez járvány volt ükkor! — Dulin Jenő: Ez megkapta a Károlycsapatkeresztet, a imásik meg nem!) Elnök: Kérem képviselő urakat, tessék hagyni beszélni a szónokot! Csík József: T. Ház! A honvédelmi miniszter úr e javaslat által lehetőséget ad egy új crevízióra,, amennyiben a javaslat törvényerőre emelkedésének időpontjától számítva féléves határidőt tűz ki arra, hogy akinek jogos igénye van a tűzharcosa mi voltra, az kellő igazolás után ezt megkaphassa. (Br. Berg Miksa: Ma 'már ez nagyon nehéz! — Dulin Jenő: Meg kell reformálni!) En arra kérem a t. honvédelmi miniszter urat, legyen olyan kegyes és adjon lehetőséget ezeknek a vitézségi érmeseknek, hadifoglyoknak és kitüntetésekkel rendelkező tiszteknek is arra,, hogy amennyiben igazolják a harctéren szerzett érdemeiket, Ők is — hogy úgy mondjam — elsőosztályu tagjai lehessenek a Frontharcos Szövetségnek (Br. Berg Miksa: Nagyon helyes!) és ennek a törvényjavaslatnak a kedvezményeiben ők is részesüljenek. (Dulin Jenő: Mindenki tűzharcos, aki a fronton volt és ott tisztességesen viselkedett! — Br. Berg Miksa: A manipulánsok nem! — vitéz Martsekényi Imre: Csak aki a tűzben volt!) Ha Anglia lehetővé teszi, hogy azt is tűzharcosként kezeljék, aki csak 'hét napot is töltött a fronton,, akkor az általam említett kedvezményt nálunk is meg lehet adni. (Dulin Jenő: Bombától, repülőgéptől is lehetett hősi halált halni! — Malasits Géza: Az orosz ágyúk két kilométerrel továbbvittek mint a mieink, tehát ez nagyon könnyen megtörténhetett. — Dulin Jenő: Aki elvesztette a fél ^lábát, az tagadhatatlanul tűzharcos. — vitéz Martsekényi Imre: Ezt nem is vitatjuk! — Elnök csenget. — Malasits Géza: A szegény przemysliek honnan vegyék elő a Károlycsapatkeresztet? — vitéz Martsekényi Imre: Mind kaptak! — Dulin Jenő: De nincs igazolványuk, nem tudják igazolni. — Gr. vitéz Takách-Tolvay József: Vagy az a fiatal katona, aki a háború utolsó napjaiban ment ki a frontra s megkapta a nagy aranyat, de nincs Károly-csapatkeresztje. — Br. Berg Miksa: Az csak eléggé tűzharcos! — Gr. vitéz Takách-Tolvay József: En magáin is ezt mondom! — Br. Berg Miksa: Akkor ebben egyetértünk. — vitéz Bánsághy György: Halljuk a szónokot.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Csik József: T. Ház! Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben nem lehet teljes igazságot teremteni, de iparkodjunk legalább megközelíteni az igazságot és törekedjünk arra, hogy afcifk hazaszeretettel eltelve, a harctérre mentek, sőt még vitézségi érmet is kaptak, vagy pedig a balszerencse folytán hadifogságba jutottak, szintén részesülhessenek azokban a kedvezményekben,, amelyeket ez a törvényjavaslat a tűzharcosoknak megad. T. Ház! Ezeket voltam bátor megjegyezni a törvényjavaslat részleteire vonatkozólag. Nem akarom, az időt tovább húzni, (Halljuk!
