Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

26 Az országgyűlés képviselőházának 23 7. ülése 1937 június 24-én, csütörtökön. kijátszásának megakadályozására, akkor a munkást nem lehet többé kijátszani.. Erős szankciókat kell létesíteni, és én éppen ezért üdvözlöm örömmel azt az intézkedést, mely elzaras&al sújtja azt a munkaadót, aki munkásainak nem adja meg- a törvényben biztosított jogokat. A minket környező államok már évek előtt bevezették a 8 órai munkaidőt. Ezt nekünk is meg kell tennünk, hiszen elsőrendű nemzeti érdek is követeli ezt. Nálunk ma még az 1884. év törvény rendelkezése van hatályban. Ez a törvény megengedi, hogy a munkaadók napi 14—16 órán át vegyék igénybe a munkások munkáját. Eddig tehát ez ellen nem is (tiltakozhattunk, legfeljebb csak a munkaadók emberi érzésére appellalhattunk, amikor a munkaidő leszállítását kívántuk, mert hiszen a munkaadó nyugodtan mondhatta, hogy a ma érvényes törvény megengedi ezt neki. Ismerjük a tőke kapzsiságát, amellyel mindent-mindent meg akar ragadni. A tőkés tehát törvényesen tudta 14 órán át foglalkoztatni a munkásait. Ezentúl már nem lesz módjában, ezentúl 8 óránál tovább nem foglalkoztathatja a munkásait, ha pedig tovább kívánja foglalkoztatni, akkor külön meg kell majd fizetnie. Az is lehetetlen állapot, hogy a tisztviselők -eldugott, sötét irodahelyiségekben dolgoznak, amelyekbe a nap fénye soha ,be nem szűrődik, ahol levegőt csak akkor éreznek, ha a ventillátort megindítják és ez egy kis szelet csap. En magam gyakran tapasztaltam a fővárosi magánüzemekben, az üzletekben, a nagykereskedelem irodahelyiségeiben, hogy a tisztviselők hogyan robotolnak sötét helyiségekben, állandó villanyfény mellett, reggeltől estig, heti 60—70 órán át. Nagyon érdekes a javaslat indokolásában az a statisztikai kimutatás, amely arra vonatkozik, hogy milyen nálunk a munkások munkaideje. De kimutatás van itt a többi országokról is. így például meg tudjuk ebből a kimutatásból, hegy Németországban egy munkás átlagos heti munkaideje 1934-ben 44*58 óra, az Egyesült Államokban csak 37"7, Lengyelországban 41'8, nálunk pedig 52-64 óra volt "az ipari munkások átlagos munkaideje, mert a statisztika csak a gyári munkásokról szól. Ha a többi munkást is bevesszük, akkor még szomorúbbá válik a statisztika. Ebből látjuk, hogy Magyarországon a munkásság 46'6%-a 48 óránál többet dolgozik. A munkaidő és a legkisebb munkabér megállapításának egyidejűleg kell történnie és úgy, ahogyan az indokolás mondja, hogy az alkalmazott keresete ne csökkenjen ezáltal. Termé

: szetesen figyelembe kell venni a megélhetési viszonyokat és a munkaórákkal mindig meg kell szorozni a minimális munkabért, hogy^ a munkás minimális munkabér és maximáls munkadő mellett is meg tudja keresni a tisztességes, becsületes megélhetéshez szükéges munkabért. De vannak kivételes dolgok is. Nem tudom, hogyan fogja majd a miniszter úr megoldani a kérdést néhány ipari ágban (Propper Sándor: Köszönjük, rosszul!), például a borbélyoknál és fodrászoknál. T. miniszter úr, a borbélyok és a fodrászok ma napi 12 órát dolgoznak. Reggel 7-tŐl este 7-ig dolgoznak és az a szokás, hogy nem is mennek el az üzletből, hanem ott ebédelnek, vagyis a 12 órát egyfolytában ledolgozzák. Nem tudom, hogyan fogja majd a miniszter úr ezt a problémát megoldani, mert a borbélymesterek viszont azt mondják, hogy ezek a segédek 12 óra alatt maximálisan legfeljebb 4 órát dolgoznak, a többi időt várakozással töltik el. Ha erre az álláspontra helyezkednek, akkor a kereskedelmi alkalmazottaknál is azt mondhatják a főnökök, hogy a segéd nem mindig szolgál ki, hanem sokszor csak a pult mellett áll, stb. Ez teljesen mindegy, mert hiszen végeredményben ez is igénybe veszi a munkavállaló idejét. Nemcsak azt az időt kell tehát fizetni, amelyet kizárólag munkával töltenek el, hanem általában a munkavállaló igénybevett idejét. A javaslat lehetőséget biztosít ugyan arra is, hogy a 8 órás munkaidőt meghaladva is. végezhessenek munkát. Azt gondolom, hogy a miniszter úr ezt majd a végrehajtási utasításban fogja precizírozni. Nagyon helyes, hogy a túlmunkának a rendes munkabérnél legalább 25 százalékkal magasabb díjazását teszi kötelezővé a javaslat, A bizottságban azt javasoltam, — és ehhez a miniszter úr is hozzájárult — hogy a későbbi órákban 30 százalékig, sőt 50 százalékig is emelkedjenek ezek a magasabb díjazások, különösen olyankor, amikor a nappali munkást éjjel is dolgoztatják. Itt feltétlenül be kellene venni a javaslat rendelkezései közé az 50 százalékos magasabb díjazást. De ugyanezt kellene a vasárnap végzett munkákra vonatkozólag is előírni. Az indokolás rámutat arra, hogy a minimális munkabért másfél évvel ezelőtt vezették be és ez alatt az idő alatt a minisztérium semmi hátrányosabb dolgot nem tapasztalt. Ez is megnyugtathatja a parlament minden egyes tagját, úgyhogy ezt a törvényjavaslatot nyugodt lelkiismerettel szavazhatja meg. Azt is mondja az indokolás, hogy a munkabérek szabad megállapításának elve továbbra is fennmarad. Ez természetes is és csak a minimális munkabérre vonatkozik. Abban az esetben, ha valaki kiváló szakember, jobb munkás, többet tud, magától értetődik, hogy munkabérének megállapítása szabad egyesség tárgya lehet a jövőben is. A javaslat csak a legalacsonyabb határt szabja meg; ennél többet természetesen lehet fizetni és azt hiszem, többet is fognak fizetniT. Ház! Az indokolás azt mondja (olvassa): »Elemi követelmény, hogy mindem munka (megfelelő ellenértékben részesüljön. Ez az egészséges gazdasági 'életnek, 'az egészséges versenyviszonyoknak alapja.« A rendes munkabérnek;, a tisztességes munkabérnek a megfizetése nem csak a munkavállalónak érdeke, hanem érdeke azoknak a munkaadóknak is, akik becsületes, tisztességes munkabért fizetnek iá munkásoknak, mert .amíg az egyik megfizeti a becsületes munkabért, a másik pedig kiuzsorázza a munkását, addig az az utóbbi sokkal könnyebben tud versenyezni a 'másikkal és egy idő múlva •azt a tmiásik munkaadót is, aki rendes munkabért fizet, arra kényszeríti, hogy az is alacsonyabb munkabért fizessen. Már ebből a szempontból is fontos, hogy legalább a (munkabérek legalsó határa biztosítva és rögzítve legyen. T. Ház! Nagy öröuumel üdvözlöm a {megfelelő és szükséges ííizetéses szabadság kötelezővétételét is. Hiszen a jó Ist?n parancsolatában is elrendeteitett, hogy minden hetedik nap a pihenésre való, de ha valaki az egész évben dolgozik, akár fizikai munkát, akár szellemi