Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-250

Az országgyűlés képviselőházának ÈÙO. ülése 1937 november lö-en, szerdán. 331 letők a Károly-csapatkereszt igazolványát megkapnák, éppen úgy, mint azok, akik három hónapot töltöttek a fronton. (Felkiáltások jobbfelől: Megkapja! — vitéz Kenyeres János előadó: Meg is kapja, aki rokkant lett vagy megsebesült! — Patacsi Dénes: Sebesülés, hadifogság el van ismerve!,) De a törvényjavaslatból hiányzik. Nem arról" van szó, hogy ez nem kielégítő, mert ha módosítják ezt a rendelkezést, akkor tisztelettel és köszönettel vesszük. A 4. § a virilisták névjegyzékének összeállításával kapcsolatban a közadók kétszeres beszámításáról intézkedik. Ez szerintem helyes és ez igazi erkölcsi megbecsülés, csak az a baj, hogy egy-egy községben csak néhány emberről lehet szó, aki ezt az előnyt igénybe veheti.. Mindenesetre ez is számít valamit. (Ügy van! jobbfelől.) A 6. § az igazolvánnyal ellátott továbbszolgáló katonák elsőbbségben való részesítésére tartalmaz intézkedéseket. A 6. § negyedik pontjának második bekezdése kimondja, hogy az igazolványosok a köztisztviselői és közalkalmazotti állások egyharmadát elnyerhetik s azután jönnek egyharmaddal a tűzharcosok, a hadirokkantak, a háborúban résztvett egyének. Tehát azok jönnek a sorrendben elől, akik továbbszolgálók voltak: az igazolványos altisztek, akik a háború után hat évet szolgáltak. T. Képviselőház! Szerintem elsősorban a tűzharcos, vagy a hadirokkant jöhet és csak utána a továbbszolgáló, már csak azért is, mert a tűzharcosok jóval idősebbek és így aző idejük hamarább is letelik, kiöregszenek. Különben is a továbbszolgálók a háború utáni időkben, mint katonák, mindenesetre nyugodt helyen töltötték el idejüket, így tehát semmiesetre sem hozhatók egyenlőségbe, vagy éppen elsőségbe a tűzharcosokkal szemben. Éppen ezért tisztelettel kérném a szakasznak oly értelemben való megváltoztatását, hogy elsősorban a tűzharcosok jöjjenek és csak másodsorban jöhessenek az igazolványosok, a továbbszolgálók. (vitéz Kenyeres János előadó: Nem jönnek elsősorban az igazolványosok! Egyformán, egymás mellett jut egyharmad ezeknek, egyharmad azoknak, de nem előzik meg a tűzharcosokat!) Mélyen t. előadó úr, általános tapasztalat és én is többször tapasztaltam, — mert hiszen nekünk, képviselőknek elég sok dolgunk van ilyen ügyekkel —, hogy a vasútnál és a postánál is leginkább a továbbszolgálókat veszik figyelembe, (vitéz Kő József: Igazolványos más, mint továbbszolgáló!) Lehet, hogy képzettségüknél, frissebb 'szellemiségüknél fogva részesítik őket előnyben és azért, mert fiatalok. (Jenes András: Ez a szakasz éppen ezt változtatja meg!) Ez a szakasz nem változtatja meg, mert 4. pontja így szól (olvassa): »Az 1931:111. te. értelmében fenntartott állásoknak, valamint a jelen szakasz 2. bekezdése értelmében fenntartott alkalmazásoknak egyharmada az igazolványosok, egyharmada a hadirokkantak ...« Ezek tehát csak másodsorban jönnek. (Jenes András: Nem! Nem! Csak előbb van írva! Egyforma bánásmódban részesülnek! — vitéz Kenyeres János előadó: Ezt úgy kell érteni, hogy egyharmada ennek, egyharmada annak!) Akkor nem lenne semmi kifogásom, a baj csak az, hogy a gyakorlatban, a való életben ez másképpen alakul. A 7. § kimondja, hogy a ikatonai, szolgálati időt be kelíl számítani akkor is, ha a megszakítás 30 napnál több ugyan, de két évet nem halad meg. Ennek tehát az az értelme, hogy ha a tűzharcos a világháború alatt teljesített tényleges katonai szolgálatból való kilépésétől számított 30 napon túl, de ikét éven belül lépett valamely hivatal szolgálatába, a háború alatt teljesített katonai szolgálatának ideje betudható Szerintem azonban a katonai szolgálati ictot be kellene tudni akkor is, ha csak két év eltelte után juthatott hivatalhoz. Hiszen előiordulhatott, hogy a tűzharcos, bárkiről legyen is szo, ha a háború után minden tehetségével igyekezett is valamilyen hivatalba, közalkalmazasba kerülni, nem tudta ezt két éven belül elérni, éppen ezért igény jogosultsággal kellene bírnia a háború alatti idejének beszámítására akkor is, ha későbbi években jutott hivatalba. A 8. § kimondja, hogy hadipótlékban részesül műiden tűzharcos, aki közalkalmazott, vagy tisztviselő. Ez a szakasz, az, amely óriási különbséget és szakadékot mutat egyrészről a legénységi osztály, illetve a paraszttársadalom, iparosság, munkásság és a szabadfoglalkozású polgári egyének, másrészről pedig a hivatalnokok, vagy nyugdíjasok között. Ez szerintem nem helyes, mert igen nagy ellenszenvet vált ki Ezt ugyan nem mondják ki, de mi, akik közöttük élünk, tudjuk jól, hogy azok a szabadfoglalkozású polgári egyének várva-várják, hogy mit hoz a tűzharcos-törvényjavaslat s hogy az csakugyan különbséget tesz-e közöttük és a hivatalnokok között? Éppen ezért kívánatosnak tartom, hogy vagy teljesen töröltessék &••$. % vagy pedig részesüljön mindenki hadipótlékban, aki a világháborúban résztvett és tűzharcosnak minősíthető. (Jenes András: Ennek az lenne a következménye, hogy a kisgazdák adóját emelik! — vitéz Kenyeres János előadó: Mennyibe kerülne ez?!) Nem tesz semmit, hogy emelik-e, vagy nem? Tudom, hogy itt a pénzügyminiszter úr is érdekelve van, de neki teljesen magáévá kellene tennie a tűzharcos-törvényjavaslatban foglalt minden olyan dolgot, amely kiadással jár; mert bármilyen gazdag legyen is valaha az országunk, bármilyen hadifelszerelésünk legyen is, abban az esetben, ha nincsenek megfelelő lelkiismeretes, buzgó, meggyőződéses katonáink, akik önzetlenül és teljes odaadással, teljes készséggel harcolnak, akkor nekünk nem ér semmit az, hogy vagyonosak vagyunk. Hiába van valakinek nagy vagyona, ha nincs, aki megőrizze. Bizalmat kell önteni a hadseregbe, hogy az a hadsereg tudja azt, hogy az elkövetkező időben, amikor a háborúnak vége lesz, majd ellenszolgáltatásban részesül. Már pedig a mostani kor, a mostani fiatal generáció azt látja, hogy a háborúban résztvettek egyáltalán nem részesültek segítségben, sőt sok esetben azok részesültek előnyben, akik a háború alatt nem vonultak be. Hányszor a szemünkre vetették annakidején, hogy nem ahhoz kell ész, hogy valaki lemenjen a harctérre, hanem ahhoz kell ész, hogy ki tudja járni, hogy ne menjen le a harctérre, hanem odahaza maradjon. (Gr. Takách-Tolvay József: Éppen ezért hozta a miniszter úr ide ezt a tűzharcos-törvényjavaslatot!) T. képviselőtársam, ez ellen nekem nincs kifogásom, sőt a legnagyobb elismerésemet fejezem ki ezért a képviselőház színe előtt a polgárság, a lakosság nevében, amelynek gondolata bennem összpontosulva jut kifejezésre. A legnagy obb tiszteletadással és elismeréssel vagyunk a honvédelmi miniszter úr személye iránt, de ezt a törvényjavaslatot mégis módosítani szeretnőik olyképpen, hogy legalább részben ki50*