Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

304 Az országgyűlés képviselőházának 2L9„ ülése 19B7 november 9-m, kedden. érdemeket hangsúly o.znom, amelyeket az ország tűzharcosai szereztek és amelyeikért hálával tartozunk nekik. Ezt a bálát úgysem tudnánk kifejezni és azt az áldozatot, amelyet a tűzharcosok -hoztak, mi törvényhozók a mi s©erény (szavunkkal úgysem tudjuk eléggé méltatni és képitelieneik vagyunk ezeket az érdemeket kellőképpen elismerni. Aki kint volt a fronton, annak le kellett számolnia az életével, az ember legnagyobb kincsével, melyet az Istentől kapott; aki kiment a frontra, az a haza oltárán feláldozta az életét; vagy ha nemi is vesztette el az életét le kellett mondania családjáról. Mi, akik ott voltunk ta menetszázadok elindulásánál, láttuk azokat a redős arcokat, amikor két-három, sőt sokszor négy-öt gyerek csimpaszkodott a harcba induló apának a lábába, láttuk az arcokon a gondolt: Istenem, vájjon meglátom-e még egyszer azokat, akiket egész életemen át szerettem és aJkiknek a nevelése, gondozása, jövője, mindene, a;z én két erős karom munkájára volt bízva. Mélyen t. Képviselőház ! Akik kimentek iá frontra, azok feláldoztak vagyont, ifjúságot, jövőt, de mégis elmentek, nemcsak azok, akik kénytelenségből mentek, hanem nagyon sokan voltak közöttük olyanok is, akik önkiént menteik el. Milyen nagy hazaszeretet lángolt azoknak^ az emibereknek a szí vében, .akik aanikor látták, hogy a hazia veszélytben van, önként, minden felhívás nélkül felajánlották életüket, mindenüket a haza oltárára. A katonaruha alatt, a katoniazubbony alattit csak egyért dobogott a szív, azért, hogy hősiesen, becsületesen tudjon helytállni mindenki azon a poszton, ahová őt a végzet rendelte. Otifc megszűnt minden vagyoni és társadalmi különbség, ott neim voltak vagyonos emberek, ott nem voltak magasabb társadalmi állású emberek, mert ott a testvéri szeretet, a honszeretetben összefoglaló érzés annyira eggyé kovácsolta az embereket, hogy leomlott közöttük minden társadalmi és vagyoni válaszfal, ott testvenként éltek és éreztek az emberek. Ott nem volt gyűlölet, csak sízeretet. Talán furcsán hangzik, hogy háborúba inennek az emberek és azt hiszik, hogy ott a gyűlölet lesz úrrá. Pedig nem: ott a szeretet domborodott ki, a gyűlöletet nem ismerték. Nagy adósságot van hivatva leróni ez a törvényjavaslat: a tűzharcos és családja megélhetésién van hivatva könnyíteni. Tudjuk, hogy újabb terhet ró a javaslat a társadalomra., a nemzetre, de kérdem: hol van ennél méltóbb áldozat? imlint amelyet a tűzharcosok érdekében ez a törvényjavaslat lefektet? Tudunk-e nemesebb helyre, tudunk-e jobb helyre áldozatot hozni, mint ha azokért ho>zunk áldo<zatot, akiiknek köszönhetjük nemzeti becsületünket, akiknek köszönhetjük mindazt, amit világszerte ismernek a magyar katonáról: annak hősiességét, annak becsületes, kitartó munkáját. Soha nem volt fontos neki az ő élete, hanem mindig az lebegett a szeme előtt, hogy milyen célért küldöttek őt arra a helyre, állandóan kockáztatta az életét, vérzett, iszenvedeílt:. Éppen ezért azt szeretném, ha a tűzharcosjelleg, amelyet ez a törvényjavaslat kidomborít, a jövőben ajánlólevél lenne minden tűzharcos résróre mindenki előitit. A tűzharoo'SrfO'gadom eddig is megvolt, de még sok panasz volt. Hiszem, hogy a törvény átütő ereje erősebb szellemet visz majd bele a társadalomba, a gazdasági életbe, a hivatalok párnás ajtói mögé és t 'mindenüvé, ahol hivatva lesznek törődni a javaslat alapján a tűzharcosok érdekeivel. (Gr. Takách-Tolvaj József: Ez a legnagyobb értéke a javaslatnak!) Ki kell azonban itt jelentenem, hogy egyet nem látok ebben a törvényjavaslatban. Szerintem azok, akik a tűzharcosszellemmel ellentétbe kerültek akár a kommunizmus alatti magatartásukkal, akár azért, mert a nemzethűség ellen vétettek vagy kormányzósértést követtek el, stb., nem használhatják a tűzharcos-jelleget. Ezt ki kellett volna domborítani a törvényjavaslatban épúgy, mint ahogy ez a vitézi rendnél megvan, hogy vitéz csak az lehet, aki megmaradt mindazoknak a nemes eszményeknek a szolgálatában, amelyekért ők kezdettől fogva küzdöttek. De ha valaki megtévedt, ha félrevezették, ha elbukott, ha a magyar haza szeretetében valamiképen megingott: ez a törvényjavaslat az ilyenekre vonatkozólag is nyitva hagyja a kaput ezeknek az előnyöknek, ennek a jellegnek az elérésére. Azt hiszem, talán a végrehajtási utasításban lehetne a t. miniszter úrnak idevonatkozólag valami intézkedést tennie. A javaslat főleg a közalkalmazottak^ érdekében tartalmaz rendelkezéseket, de természetesen a más pályákon levőkön is segíteni kell. (Helyeslés.) Hiszen foglalkozik is a javaslat ezzel, de erőteljesebben kellene ezt tenni. Mint ahogyan az előttem szólók hangoztatták éspedig pártkülönbség nélkül; ez a javaslat nem minden, csak megindulás, a kereteket majd ezután kell kitölteni, a javaslatban levő rendelkezések kereteit ezután kell majd bővíteni, hogy ez a javaslat tényleg elérje a gyakorlati életben is azt az eredményt, amelyre a t. miniszter úr és a javaslat kodifikálói gondoltak. T. Ház! Még mindig százezres tömegeink vannak, akik mint tűzharcosok ^ idefigyelnek most a parlament tárgyalótermére, hogy mi hogyan viselkedünk az ő érdemeikkel szemben, miként mérlegeljük az Ő eddigi működésüket és jelenlegi helyzetüket. Éppen ezért ezt a régi tartozást nekünk igaz magyar becsülettel kell törlesztenünk. Nekem kötelességem a tűzharcos-iparosság érdekében is felemelni szavamat — bár a javaslat több vonatkozásban foglalkozik is vele — és kérem a miniszter urat, hogy azt, ami itt megkezdődött, bővítse ki. Vannak a javaslatban gazdasági és szociális előnyök, ezek az előnyök azonban kicsinyek, ezeket valamiképpen úgy kellene rendezni, hogy az a. tűzharcos érezni tudja ezeket az ő magánéletében, gazdasági berendezkedésében. Hiszen maga az indokolás is azt mondja, hogy például Franciaország — igaz, hogy ezt nem lehet összehasonlítani Magyarországgal,, mert Franciaország győztes állam, gazdag állam, ő talán teheti (Malasits Géza: Demokrácia is van ott!) —, az 50. és 55. életév betöltése után 500—1200 franknyi összeggel segíti és támogatja a tűzharcosokat. A francia tűzharcos-kisiparos a hiteleknél mindig előnyben van és mint a javaslat indokolása is mondja, 6000—10.000 frank kölcsönt könnyen tud kapni. Milyen óriási előny, ha az a tűzharcos az ő magánéletében, az ő gazdasági berendezkedésénél érzi az előnyét annak, hogy tűzharcos, érzi, hogy ime vannak törvények, intézkedések, rendelkezések, amelyek könnyebbé teszik életét és azt az erőt, amelyet a haza védelmére felhasznált és amellyel most már nem rendelkezik, a törvényhozás maga, az állam, a hatóságok,, a vállalatok pótolni igyekeznek.