Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-248
298 Az országgyűlés képviselőházának 2J>8. ülése 1937 november 5-én, pénteken. oldalon.) A nemzet nem tudja eléggé nagyrabecsülni azt a szolgálatot, amelyet a háborúban volt védköteles fiai teljesítettek a haza és nemzet érdekében. Ezt egyedül pénzzel nem lehet leróni, mert ezt a szolgáilatot megfizetni nem lehet. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nem mulaszthatom el a már feledésbe ment áldozat nagyságát méltatni, amelyet ez a nemzet meghozott. Végighallgattam az összes szónokokat, de senki sem említette meg azt az áldozatot, amelyet a nemzet a világháború alatt a haza megmentéséért hozott. Engedjék meg, hogy ezt legalább én szóvátegyem, azért, hogy meg legyen örökítve. Nagy-Magyarország 1914 nyarán 20 és félmillió embert vallott állampolgárának. Ebből a fegyveres erő békelétszámára esett a közös hadseregnél 138.376 fő, a haditengerészetnél 3784 fő, a honvédségnél 41.312 fő, összesen tehát, mint békelétszám, 183.312 fő. A hadiállományra való kiegészítés, új alakulatok felállítása a közös hadseregnél — 25.523 ideiglenesen szabadságolt katonán kívül — még 520.186 fő tartalékost és póttartalékost vett igénybe. Az 1914. évben besorozott 112.930 hadiújone ös'zszesen 658.690 főre emelte a létszámot. A haditengerészetnél 7790 ideiglenesen szabadságolt tartalékos és tengervédhez tartozó embert vettek fel, soroztak be. A honvédséghez 250.586 ideiglenesen szabadságolt tartalékos és póttartalékos, azonkívül 39.755 hadiújone, együttvéve 290.341 védkötelezett vonult be, ez tehát öszszesen már 956.770 főt tesz ki. Ha ehhez hozzáadjuk most a békelétszámot, akkor azt látjuk, hogy 1914 augusztus 31-én együttvéve 1,140.240 magyar embert állítottunk katonai szolgálatba. A véderő jelentékeny részét képezte a népfelkelés, amely gyalogos-, lovas- és hadtápcsapatok felállítására, valamint népfelkelő tüzér- és árkászosztagok alakítására szolgált, összesen 523.267 főnyi létszámmal. Ha tehát most a hadilétszámra emelt állandó haderőt és a népfelkelésből szervezett alakulatokat egybevetjük, látjuk, hogy a magyar szent korona országai a világháborút 1,633,509 katonával kezdték meg, ami azt jelenti, hogy a lakosság 8%-a, vagyis másként szólva, minden tizenharmadik magyar ember katona volt abban az időben. A háború folyamán, 1914-től egészen 1918 október 31-ig besoroztak még kereken 1,950000 védkötelest. A háború egész tartama alatt 3,614.179 magyar honpolgár teljesített katonai szolgálatot, tehát majdnem annyi, mint csonka országunk lakosságának fele. Egyszóval minden hatodik magyar állampolgár fegyver alatt állott, pontosan fegyverben volt a lakosság 17-54% -a. Itt ki kell emelnem, hogy Magyarország 205.549 emberrel többet adott, mint amenynyit a kvóta szerint adnia kellett volna. Hadiszolgálatra az 1860—1900. években született férfilakosságot vették igénybe, akiknek egész létszáma 4,963.367 főre rúgott. Ezeknek azonban, különböző okok miatt. 25-77%-a nem katonáskodott, ami annyit jelent, hogy az ország védköteleseinek csak 74-23%-a teljesített Katonai szolgálatot, vagyis minden négy hadköteles közül három vett részt a háborúban. Azért nagyon fontos ezt az arányszámot megjegyezni, hogy azután el tudjuk bírálni és meg tudjuk ítélni, hogy tulajdonképpen kit illet ez a törvényjavaslat, mert abból a majdnem ötmillió főből pontosan 4,963.367 főből nem mindenki volt kint, a felhasználandó összeg tehát nem illeti az összeseket, hanem csak azok égyharmadrészét. A létszámnak megfelelően óriásiak voltak a veszteségek is, éspedig halottakban 660.821, sebesültekben 743.359, foglyokban pedig 734.310, tehát összesen 2,138.490 emberünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a háborúba bevonultak 59%-a, tehát több mint a fele harctéri veszteség; sérületlen maradt 41%. Az utóbbiak nagyobbrészt olyan csapatoknál, vagy egyéb alakulatoknál teljesítettek szolgálatot, amelyek az ellenség fegyverétől nagyon keveset szenvedtek, vagy pedig a mögöttes országrészekben tartózkodtak és pédául a hadiiparban foglalkoztatták őket. A veszteség 92%-át a gyalogcsapatok szenvedték, a többi 8% megoszlott a többi fegyvernem között. Magyarországon 1000 lakos közül 103.74 volt a veszteség, a halottak száma 18-48%, a hadifoglyok száma 614.808. Hogy olyan sok magyar hadifogoly volt, az annak tudható be, hogy Przemysl várában legtöbbnyire magyar katonák voltak, akik az éhség folytán meg kellett hogy adják magukat. (Egy hang a jobboldalon: Felsőbb parancsra! — Malasits Géza: A vár is elég korhadt volt és az ágyúk közönséges' kályhacsövek voltak! — Br. Vay Miklós: Szóval, nem voltak elég gyilkosak!) A háború alatt vérveszteséget szenvedettek a védkötelezettek 38%-át tették ki, amiből azt látjuk, hogy tulajdonképpen minden harmadik katonánk megsebesült vagy elesett. A felsorolt adatok igazolják, hogy a hadsereg meghozta a hazáért azt az áldozatot, amelyet tudott és én ma azt mondom: hozza meg a nemzet is azt az áldozatot, amit ezek kiérdemeltek. A törvényjavaslat szelleme, intenciója magas eszmei színvonalon áll, de, sajnos, egy kicsit megkésett a törvényjavaslat. Ennek ellenére nem késett el és örülök, hogy ezzel a Ház elé jött a miniszter úr és én magam is hozzászólhatok. Nagyon helyes lett volna, ha ezt a törvényjavaslatot 20 évvel ezelőtt hozták volna a Ház elé még az első háborús években. Ezzel a hadsereg szilárdsága, fegyelme és értéke emelkedett volna. Sajnos, az akkori vezetők nem látták be ennek szükségességét, örvendek, hogy a miniszter úr az október 30-án lezajlott frontharcos találkozón a tűzharcos eszmével kapcsolatban azt mondotta, hogy annak nemcsak a múlt adja meg a jelentőségét, hanem a jövőbe is előre veti fényét. Ebből a kijelentésből láthatjuk, hogy a honvédelmi miniszter úr szíve egész melegével, állása és tekintélye egész súlyával azon fáradozott, hogy ezt a törvényjavaslatot létrehozza, amiért neki a frontharcosok nevében leghálásabb köszönetünket kell kifejeznünk. Már a frontharcos-törvényjavaslat benyújtása előtt is történtek intézkedések a frontharcosok javára. Ezeket már több képviselőtársam felsorolta. Ilyenek voltak például a földbirtok helyesebb megoszlására a földbirtokreformmal kapcsolatban tett intézkedések, • az italmérési és dobányjövedéki jog átengedésével kapcsolatban tett intézkedések és 21 esetben már e törvényjavaslat benyújtása előtt intézkedett a kormány, hogy a frontharcosok érdemeit jutalmazza, elismerje. Még egy nagyon tiszteletteljes kérésem volna az igen t. honvédelmi miniszter úrhoz és ez az, hogy a háborúban teljesített szolgálat miatt senki hátrányt ne szenvedjen. Amenynyire hatalmában áll, méltóztassék ezt a sérelmet kiküszöbölni vagy enyhíteni. (Helyeslés a jobboldalon.)
