Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

292 Az országgyűlés képviselőházának 248 tézésére. Mondom, az, akkori nagy német -törekvések rántottak bele bennünket ebbe a háborúba,, amely német törekvések Keletre és Nyugatra is egyaránt nagy tervekkel foglalkoztak, (amelyek Keletre—Nyugatra egészen le Bagdadig és egészen Marokkóig foglalkoztak különböző gazdasági és politikai megoldásokkal, amelyek nem magyar érdekbe ütköztek, nem is magyar érdeket szolgáltak, hanem beleütköztek más államok érdekébe és, ez váltotta ki a háborút. En jól emlékszem rá, hogy azokban a napokban, amikor a hadüzenet megtörtént, katonazeneikarok vonultak fel a főváros utcáin és amíg azelőtt az osztrák—magyar hadseregiben a katonát súlyosan büntették, ha a Kosisuth-nótát énekelte, akkor a katonazenekarok játszották a Kossuth-nótát, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) katonatisztek szónokoltak a kávéházak asztalán és mindent elkövettek, hogy a népet fanatizálják, gyűlöletet »vigyenek bele és a demagógia minden eszközével dolgoztak, hogy létrehozzák azt a gyűlöletet, .amely szükséges volt ahhoz, hogy a magyar katona ellenséget lásson abban, akiről addig nem tudta, hogy neki ellensége. A magyar katona hősiesen harcolt kint a fronton és az, aki látta a harctéren küzdeni például a 68-asokat, a 4á-eseket, a^-eseket, az 1. honvédeket, so'ha el nem fogja felejteni, hogy ezek az emberek mit áldoztak, mit szenvedtek, mit küzdöttek álkár a Kárpátokban, akár más területen és saját életük kockáztatásával, saját életük feláldozásával védték azokat a területeket, amely területeknek a védelmét rájuk bízták. (Fábián Béla: így van!) Elnök: T. képviselő úr, a mi katonáink azért védték az ország területét, mert a hazafiság sarkalta őket, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt mondotta!) nem pedig a katonatisztek demagógiája következtében. Peyer Károly: Azt én nem is mondottam! Elnök; A gyűlöletre való uszításról is beszélt a képviselő úr! Peyer Károly: Az elnök úr vagy nem értette meg az én szavaimat, vagy később figyelt ide. Én nem ezt mondottam. Én azt mondottam, hogy a magyar katonák hősiesen védték azt a területet, amelynek védelmét rájuk bízták. Elnök: Előbb méltóztatott a katonatisztek gyűlöletre való uszításáról és demagógiájáról beszélni. így lehetett érteni. Peyer Károly: Az egy más dolog volt, de viszont ezek tények, amelyeket nem lehet meg nem történtekké tenni, hacsak az összes akkor megjelent újságokat el nem égetik, mert ezek a közlések benne vannak az újságokban. T. Ház! Nagyon sokszor homályosította el a magyar katona hősiességét a hivatalos jelentés, amely a magyar katonák hőstetteit más nemzetek csapatai hőstetteinek tüntette fel {Ügy van! a szélsőbaloldalon,) és Magyarországon olyan nimbuszt csináltak más országok hadseregeinek, amely mellett a magyar katona csak olyan kisegítő eszköz lett volna. (Zaj a szélsőbaloldaIon.) Én nemcsak a magam tapasztalatából mondhatom ezt, akinek alkalmam volt résztvenni Szurmay hadtestében és a báró Bothmer hadtestében is, tehát — mondom — közvetlenül alkalmam volt látni» hogy mit jelentett az, amikor egy magyar parancsnok volt a csoportnak a vezetője és mit jelentett az a magyar katonáknak, amikor német vezetés alá kerültek. De tudom azt is mások elmondásából, hogy mire használták fel a magyar katonát. Mindig előre küldték a tűzvonalba és amikor vagy teljesen , ülése 1937 november 5-én, pénteken. felmorzsolódott vagy elvégezte azt a célt, amire kiküldték, akkor jöttek mások és azok aratták le a dicsőséget, amelyet a magyar katona életének a feláldozásával tudott elérni. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt is el kellett mondani ezzel kapcsolatosan, (Malasits Géza: Xlgy van! Nagyon helyes!) mert nagyon sok ember helyesléssel fogja ezt fogadni az országban, (Gr. Apponyi György: Ebben sok igazság van!) aki politikával talán sohasem foglalkozik vagy talán velem ellentétes politikai felfogást képvisel. Alkalmam is volt nem eggyel beszélni, aki ebben a felfogásban teljesen osztozik és ez a tény is. Kámutatok arra is, hogy amikor a magyar katonák hazajöttek szabadságra, akkor a magyar katonának tehervonaton vagy személyvonaton kellett bumliznia, a német katonáknak pedig kezükbe adták a gyorsvonatra szóló jegyet a magyar Államvasutakon keresztül. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gr. Apponyi György: Úgy van, ez is igaz!) Ezek tények, amelyek bizonyítják, hogy az egyenlő elbánás elve nem nagyon érvényesült (Zaj.) és nagyon sokszor alkalmunk volt keservesen panaszkodni ez ellen az egyenlőtlen elbánás ellen. (Gr. Apponyi György: Mit csináltak Erdélyben a németek! — Gr. Festetics Domonkos: Es a csehek! — Zaj.) T. Ház! Az előadó úr beszédében arra mutatott rá, hogy ha a front mögött lévők megtették volna a kötelességüket, — mint ahogyan azt a fronton lévők tették — akkor ez a véráldozat nem lett volna hiábavaló és akkor a bomlasztó törekvéseknek ellent tudtak volna állni. Én nem akarok itt, ezen a helyen erről vitatkozni, azért, mert ezt a kérdést nem lehet szavazással eldönteni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez végre is a történelem kérdése. De hivatkozhatom Fábián képviselő úr beszédére, aki elmondotta, hogy ha a fronton kezdik az embereket a (felett szavaztatni, mielőtt rohamra indulnának, hogy királyságot vagy köztársaságot akarnak-e, akkor miért vádolják a hinterlandot bomlasztással. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ezeket a szavazásokat meg az ehhez hasonló törekvéseket aligha lentről rendelték el, hanem ezekhez — ha ilyesmit egyáltalában meg lehetett tenni — bizonyára a magasabb parancsnokságoknak a hozzájárulása volt szükséges. A destruálás tehát nem lent kezdődött. (Ugy van! a szélsőbaloldalon ) A destruálást fentről csinálták, éppúgy, amint talán lentről is. Mondom, nem akarom ezt a dolgot itt újból eldönteni, de a helyes megítélés végett kötelességem volt ezt megmondani. Végeredményben ennek már történelme van, hiszen több mint 20 évi távlatból nézhetjük a dolgot, irodalma van, amelyben megírják a Ludendorffok ténykedéseit és megírják azokat a súlyos hibákat, amelyeket a hadvezetőség annakidején elkövetett. Ma már felelős állásban volt emberek mernek nyíltan beszélni erről és megmondják azt, hogy tulajdonképpen mi okozta a középeurópai összeomlást. Miért akarjuk tehát mi ezt itt eldönteni és az előadói székből újra visszatérni olyan tényekre, amelyeket már régen megcáfoltak, (vitéz Kenyeres János előadó: Én nem ezt tettem! — Farkas István: De igen! — Zaj.) T. Ház! A háborút az döntötte el, hogy olyan tényező lépett be a harcba, amely anyagilag, nyersanyaggal, élelemmel és emberanyag-