Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

286 Az országgyűlés képviselőházának 2J. zálrólagosan "magukat ' tartják alkalmasnak* Ma mindenki, amikor megszületik, ahelyett, hogy tejet szopna, politikát akar csinálni és megállapítani azt, hogy az ország életét milyen irányba kell vezetni, megállapítani azt, hogy aimit eddig csináltak ebben az országban, az rossz volt, hogy eddig itt a tejet rosszul készítették és hogy majd a jövőben másféleképpen kell a tejet készíteni. A főbaj az, t. Képviselőház, hogy nemcsak a tejjel nincsenek megelégedve, hanem másba is bele akarnak szólni. Ezeknek a fiataloknak végre meg kell mondani, hogy több szerénységet, több megbecsülést és több tiszteletet kérünk azok iránt, akik a Kárpátokban és a Doberdón, Volhiniában és Galíciában, Szibériában és Turkesztánban a magyar nemzet szolgálatában a legsúlyosabb szenvedéseket élték át. T. Képviselőház! A másik kérdés, amelyről még beszélni akarok, az ezredvacsorák kérdése. Kérem, miniszter úr, ez olyan nagyfontosságú ... (vitéz Tóth András közbeszól.) Nem tartozik a törvényjavaslathoz, de némileg a honvédelmi miniszter úrhoz tartozik s nekünk olyan kevés honvédelmi javaslathoz van szerencsénk, olyan kevésszer van módunk megmondani a képviselőházban a honvédelmi kér-, désekről a magunk véleményét, hogy amikor egyszer erre mód adatik, igyekszünk élni az alkalommal. Hiszen mióta ez a képviselőház összeült, a véderőbizottságot még egyszer sem hívták össze, most hívták össze először, ennek a javaslatnak a tárgyalásakor. (Gr. TakáehTolvay József: Másodszor!) Először miről volt szó? (Gr. Takách-Tolvay József: A légoltalomról!) Először a légvédelemről volt szó, ez azonban olyan kérdés volt, amelyről közös határozattal nem igen beszéltünk, ez a mostani törvényjavaslat tehát az első alkalom, amikor katonai kérdésekről beszélhettünk, ennélfogva szükségesnek tartom, hogy beszéljünk erről a kérdésről is, még ha nem is tartozik a javaslathoz. Az ezredvacsorák intézményét nem a magyar kormány vezette be, az magától, de szerencsésen alakult. Az ezred vacs órákon és ezredösszejöveteleken mindenki megjelenik, akármilyen idős és akármennyi idő telt el a harctéri szolgálat óta. Ha Magyarországot áthatná az a szellem, amely ezeket^ a bajtársi vacsorákat áthatja, akkor meggyőződésem, hogy tovább jutnánk- Az a szeretet, az az összetartás, az az egymástsegítés, amelyet ezeken a bajtársi vacsorákon, vagy összejöveteleken tapasztalunk, t. képviselőtársaim, példaadó. Azok a beszédek, amelyek ott elhangzanak, meghatók és nekem minden egyes alkalommal az volt az érzésem, hogy ha most hirtelenében egy rádióleadóállomás volna ott és az egész ország népének szólhatnának azok az egyszerű katonák, akik ott csak bajtársaikhoz szólnak, mindjárt más volna a világ. Azok megbecsülik egymást, azok nem gyűlölik egymást, azok szeretik egymást, azok arra gondolnak, hogy amikor a gránát lecsapott, nem lehetett tudni, hogy kinek a fejét viszi el. Arra gondolnak, hogy amikor a harctéren voltak, akkor egy cigarettából néha tíz is kapott egy-egy slukkert, hogy akinek volt cigarettája, az megosztotta a másikkal és a másik a harmadikkal és abból az egy darab kolbászból, abból az egy darab kenyérből, amely még megmaradt akkor, amikor a tábori konyha nem tudott a lövészárokba kijönni, tizen kaptak egy-egy kis harapást, akárkié volt. 8. ülése J937 november 5-én, pénteken., Ezért rendkívül fontosnak tartanám, hogy ne csak azok jöjjenek el ezekre az összejövetelekre, akik — hogy a régi hadsereg kifejezésével éljek — rezeryista tisztek, vagy rezervista katonák. Nagyon jó volna t. miniszter úr. ha az ezredek utódainak, (Br. Berg Miksa: Sopronban így van!) tehát, mondjuk az l-es honvédek, a 38-asok. a 34-esek... (Roder Vilmos honvédelmi miniszter: Ez megvan! — Br. Berg Miksa: Amióta a miniszter úr itt ül, azóta megvan! — vitéz Tóth András: A kecskeméti gyalogezred, a Mollináry-bakák összejöveteleire mindig meg vagyunk híva!) Nem arról beszélek, ez rendben van. Arról beszélek, hogy egy-egy ezredvacsorán nagyon kevés tényleges 1 tisztet látni. (Zaj.) Holnap lesz az ezredvacsoránk, majd meg fogom látni, hányan lesznek ott és ma jel meg fogom mondani. Még mindig meg lehet csinálni, ha másutt is van az ezred, mint ahol annakidején volt, hogy azon az ezredvacsorán az ezred tisztikarának egy kiküldöttje megjelenjék. Nagyon jó hatással lesz a fiatal tisztikarra, ha érintkezni fog azokkal, akik már a harctéren voltak és a harctéren verekedtek, nagyon jó hatással lesz az új ezredre, ha érintkezni fog a régi ezred tisztikarával és legénységével. Semmiesetre sem lesz káros hatással rájuk, mert mindenesetre magas erkölcsi felfogást fognak látni azoknál az embereknél, akik valamikor azt a zászlót képviselték, amelyet most nekik kötelességük megvédeni. T. Képviselőház! Ezzel be is fejezem beszédemet. Elmondottam azt, amit éreztem, elmondottam azt. amit meggyőződésem szerint ebben az országban azoknak a frontharcosoknak nagy többsége érez, akik még életben maradtak. És nemcsak azok nevében beszéltem, akik még élnek hanem — úgy érzem — azok nevében is, akik ottmaradtak Szibériában, ottmaradtak Turkesztán sivatagjaiban, akiket elvitt a flecktífusz és a kolera vagy akik ott pusztultak az olaszországi kavernákban és a volhyniai mocsarakban. A javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni! Rőder Vilmos honvédelmi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Fábián Tíéla ige" t. kén viselő űr i^en érdekes és tartalmas előadásának egy részére azonnal kívánok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az a rész, amikor a képviselő úr azt jelentette ki, ! hogy ha a tűzharcosok érdekük képviseletében igazukat az utcán keresték volna, többhöz jutottak volna, anint eddig. Én legalább így értettem. Erre szükségesnek tartom a következőket kijelenteni. A tűzharcos-eszmével, amelyet iaz igen. t. képviselő úr nagyon helyesen igen magasra helyezett, teüesen Összeférhetlennek tartanám annak a gondolatát is, (Ügy van! Ügy van!) hogy a tűzharcos, aki ezt az eszmét képviseli, az utcára megy ki és ott akarja az eszmét érvényesíteni. (Úgy van! Ügy van!, a jobb- és a baloldalon.) Ahogy én a tűzharcosokat ismerem, ez nekik soha eszükbe nem jutott (Felkiáltások: Bizony nem!) és biztos vagyok benne, hoe-y^ők ezt nem fogják biztatásnak venni. (Fábián Béla: Nem is annak szántam!) Ettől eltekintve megnyugtathatom az igen t. képviselő urat: olyan tömeg nincs, amely a honvédelmi minisztérium előtt tőlem azt kényszerítse ki, amit nem tudok, vagy nem lehet megvalósítani. (Éljenzés, helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Felkiáltások a baloldalon: Korrekt álláspont!) Ezt azért tartom