Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

Az országgyűlés képviselőházának 2U8. szükségesnek kijelenteni,. nehogy bárhonnan és bárki az igen t. képviselő úr kijelentéseit máskép értelmezze és talán biztatásnak vegye. Kérem ezt tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon — Fábián Béla: Személyes kérdésben szót kérek!) Elnök: A 143. §> b) pontja alapján a szó a képviselő urat. megilleti, Fábián Béla: T. Ház! Azt hiszem, felesleges mondanom, hogy minden szóban, amit a miniszter úr mondott, teljes mértékben osztozom. Én ugyanazt mondtam, amit a miniszter úr mondott. Meg vagyok arról győződve, hogy a miniszter úr is úgy értett engemet. Én azt mondtam, hogy íme, kimennek az utcára egyesek és az utcán próbálják követeléseiket érvényesíteni. Azután azt mondtam, hogy azoknak sikerül is követeléseiket érvényesíteniök. Ezzel szemben nem szabad a fronthacosok követeléseit nem teljesíteni azért, mert nem mennek ki az utcára és nem mennek a minisztériumok elé. Én tehát nem helyeseltem azt, hogy ezek kimennek az utcára és senkinek sem mondtam, hogy menjen ki az utcára, hanem azt mondtam és ezzel kezdtem beszédem vonatkozó részét, hogy sajnos, Magyarországon annak van igaza, aki kiabál. Aki csendben van és hallgat, sajnos, sokszor háttérbe kerül. Azt hoztam fel példának, hogy ime az utcai randalírozóknak milyen sokszor sikerül eredményeket elérni. (Zaj es ellenmondások a jobboldalon.— Benárd Ágoston: Ennek egyszersmindenkorra vége!) T. képviselőtársam, most is sikerül, csak beszéljünk őszintén. (Bródy Ernő: örülj a miniszteri kijelentésnek!) Én örülök neki, hogy a miniszter úr, mint honvédelmi miniszter' ezt mondta. Nem is lehet mást várni agy olyan honvédelmi minisztertől, aki a harctéren is szembenállt az ellenséggel, akiről el lehet azt mondani, hogy iustum ac tenacem. Természetes, hogy ez a miniszter a maga reszortjában mindig szembe fog állni a rendbontókkal és nem lehet tőle semmit sem erőszakkal' kicsikarni. (Boczonádi Szabó Imre: Nincs iszükség a kicsikarásra!) T. képviselőtársam, Árvátfalvi képviselőtársamnak ugyanaz a véleménye az összes tűzharcoskérdésekről, mint nekem, tehát nem szükséges az, hogy amikor teljesen egy véleményen vagyunk, akkor a nyilvánosság előtt úgy tűnjék fel, mintha más véleményen volnék. Befejezem, mert hiszen csak az volt a feladatom, hogy megmondjam: mindent, amit a miniszter úr mondott, helyeslek, mindent, amit a miniszter úr mondott, aláírok és örülök annak, hogy a miniszteri székből ilyen kijelentést hallottunk. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik

1

? Vásárhelyi Sándor jegyző: vitéz Tóth András!^ vitéz Tóth András: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódom bele. Érdekegi személy tszerint most e pillanatban a sorsközösség. Mi ketten Molináry-tisztek voltunk és csodálatos az, hogy amikor az általumk vezetett, a velünk együtt mindent teljesítő frontharcos-katonák glorifikációjára egy javaslatot szavazunk meg, most szembe találom magamat egyik régi jó bajtársammal, aki ezt a javaslatot nem fogadja el. Ha ennek indokait keresem, akkor elsősorban azt kell kérdeznem igen t. képviselőtársamtól, aki már hosszú ideje tagja ennek a törülése 1937 november 5-én

y pénteken. 287 vényhozásnak

3 aki mondhatnám a rezervista frontharcos tisztek közül az elsők között került be ebbe a Házba, miért nem próbálták annakidején meggyőzni a törvényhozásnak azokat a t. tagjait, (Felkiáltások a bal- és szélsobaloldalon: Megpróbáltuk! — Farkas István: A jobboldal nem fogadta el.) akik akkor ültek a képviselőház padjain, hogy errevonatkozólag törvényjavaslatot kell hozni a Ház elé és nem kizárólag csak a konszolidációra mint olyanra kell gondolni. (Fábián Béla: Hatvan interpellációban kértük! — Rupert Rezső: Megpróbáltuk! De ahhoz miniszter is kell, aki megcsinálja!) Aláírom, amit méltóztatik mondani, bár a számszerűséget nem ismerem. De ma, amikor ebben a törvényhozásban 120 frontot járt országgyűlési képviselő ül, azt hiszem, természetesnek méltóztatnak találni azt, hogy a kezdeményezés a, mi részünkről indult ki, nem is szólva arról, hogy katona honvédelmi miniszterünk van. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Gömbös is az volt!) 1932-ben ígérte meg szegény boldogult Gömbös Gyula. (Felkiáltások a baloldalon: Miért nem csinálta meg?!) Nem tudom. (Felkiáltások a jobboldalon és a közéVen; Beteg volt! — Rassay Károly: Már 1926ban honvédelmi államtitkár volt! — Bródy Ernő: Hagyjuk a régi dolgokat!) Természetesnek tartom, hogy Fábián képviselőtársam kevesli azt, ami ebben a törvényjavaslatban van. Én azonban ezt a javaslatot úttörő munkának tartom. A javaslat indokolásában is benne van, hogy ez még nem az utolsó lépés és ha ez bemm van^ egészen természetes, hogy ezt csak az első lépésnek tartjuk. Csak egy pillanatig foglalkozom még az előttem szólott igen t. képviselőtársam megjegyzéseivel. Szerintem a jelvény- és egyenruhaviselés kérdése nem törvény keretében szabályozandó kérdés. Az Országos Frontharcos Szövetség a jelvény viselést és a jelvényeknek a házakra való kifüggesztését már kilenc év óta propagálja és eredményesen. (Fábián Béla: Hol?) Méltóztassék csak kocsin a falukba kimenni, számos olyan házat méltóztatik ta! ni ni. amelyre ki van téve az úgynevezett nagy frontharcos-jelvény, megkülönböztetés végett. Aláírom, hogy helyes, jó ennek a jelvénynek kifüggesztése, de nem törvény keretében szabályozandó kérdés. (Fábián Béla: Hát a Vitézi Rendnél mirevaló?) Az megint más kérdés. A Vitézi Rendet törvény hívta életre, mi 'pedig csak mosttárpryaljuk az első tűzharcos-javaslatot. (Fábián Béla: Olyan sok pénzbe kerülne önnek keresztülvitele?) De ez nincsen b*mne a Vitézi Rendről szóló törvényben sem. (Fábián Béla: Azért mindenkinek ki kell tennie! — Ellenmondásak a jobboldalon és a középen.) Ha akarja, kiteheti, de nem kell kitennie. Ezek lappáliák, amelyek nem tartoznak eo-v komoly törvényjavaslat keretébe Méltóztassanak azonban megengedni, hogy komolyan foglalkozzam igen t. kénviselőtársamnak egy kijelentésével, amely akként szól, hogy: ne várjunk igazságot az országnak, amíg itthon igazságtalanságok vannak. Miután ez a megjegyzés egy volt, állítólag tűzharcos ügyének folyományaképpen hangzott el igen t. képviselőtársam ajkáról, méltóztassanak megengedni, hogy azt mondjam, sem Fried, sem Kovács, sem Tóth, sem senki ee-yéni üeyével kapcsolatosan nem hangozhatik el olyan kijelentés ebben a Házban, hogy ne várjunk az idegen országoktól és világtól igazságot Magyarországnak addig, amíg itt igazságtalanságok vannak. (Fábián Béla: Ne 43*