Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-248
Az országgyűlés képviselőházának 24-8. ülése 1937 november 5-én, pénteken. 283 rendeleteket, akinek azok betartását megparancsolták. Méltóztassék megengedni, hogy amikor erről a kérdésről beszélek, kérdezzek valamit a t. miniszter úrtól, aki azt mondotta, hogy egyenruhában nem szabad politizálni. A bizottsági ülésen a miniszter úr ezt egészen kifejezetten és határozottan mondta. Én azt kérdezem a miniszter úrtól: kinek nem szabad egyenruhában politizálni 1 ? Senkinek. Nem szabad a volt frontharcosnak egyenruhában politizálni? Elfogadom. Nem lehet a nyugállományú katonatisztnek egyenruhában politizálni? Elfogadom. Nem lehet a szolgálatonkívüli katonatisztnek egyenruhában politizálni? Elfogadom. Nem szabad a tényleges katonatisztnek uniformisban politizálni? Elfogadom. (Felkiáltások a középen: Sehogyan sem!) E szerint az alapelv szerint tehát senkinek sehogyan katonai egyenruhában politizálni nem szabad. Ez így igaz. Ha valaki mégis ezt teszi és vele szemben nem szereznek érvényt a tilalomnak, akkor az micsoda? Destrukció. Az megrendülése az állami törvény erejének, megrendülése az állami akarat erejének. Lappangó forradalom. Ha a törvényekkel szemben kiváltságot adunk különösen a katonai egyenruhát jogosultan vagy jogosulatlanul felhasználóknak arra, hogy ők a törvénnyel szemben, fellebbvalóik akaratával szemben demonstráljanak, az olyan szörnyűséges destrukció, amilyen szörnyűséges destrukció csak az volt, amikor a fronton tapasztaltuk azt, hogy a katonákat megszavaztatták arra vonatkozólag, hogy milyen államformát akarnak: királyságot-e vagy köztársaságot, (vitéz Kenyeres János: Az igaz! Az destrukció volt!) Az volt a legszörnyűbb destrukció, amikor ahelyett, hogy a csapatokat arra készítették volna elő, hogy a holnapi támadással vagy pedig ellentámadással mi lesz, arra vonatkozólag szavaztatták őket, hogy milyen legyen az államforma. (Propper Sándor: IV. Károly király rendelte el!) T. képviselőtársam, hogy ki rendelte el, azt nem tudom, de hogy megtörtént, az igaz és az is igaz, hogy Magyarországon a katonai kereteknek felbomlása, a katonának más irányba, mint katonai irányba való fordítása abban a pillanatban kezdődött; mert egy katonának tiszteletteljes véleményem szerint a katonai kérdésekkel kell foglalkoznia. Ki-ki a maga mesterségét folytassa, a katonának tehát katonai kérdésekkel. kell foglalkoznia. (Patacsi Dénes: Példa rá a honvédelmi miniszter!) Két képviselőtársaminak erre vonatkozó nyilatkozatát olvastam. Az egyik volt Eckhardt Tibor képviselő úr, a másik pedig legnagyobb meglepetésemre a »8 örai Ujság«-ban gróf Festetics Sándor, aki egy 1 nyilatkozatban a maga részéről azt mondja, hogy Spanyolország romlása ott kezdődött, amikor a katonaság politizálni kezdett. Ezekről ia kérdésekről nem lehet úgy beszélni, mint titkos betegségekről. Ha van valami baj, akkor azt a bajt ki kell küszöbölni. (Benárd Ágoston közbeszól.) En boldogan veszem ezt tudomásul és örülnék neki. Komoly férfiak, politikusok és lapok írnak erről, olvastam egy jobboldali lapban egy cikket, — már nem tudom pontosan, mi volt a címe, >de olyasmi volt benne — hogy ha igaz» amiről beszélnek, akkor is megtorlásnak kell következnie, ha nem igaz, akkor is. T. Ház! Csak azt kívánom leszegezni, hogy ezt a kérdést ki kell irtani a magyar közvéleményből. Sem frontharcos, sem nyugállományú katonatiszt, sem szolgálatonkívüli katonatiszt, uniformisban, a tényleges katona pedig sem civilben, sem uniformisban politikával nem foglalkozhatik. Ez az alapelve minden polgári államnak és minden olyan államnak, amely meg akar maradni. A magyar katona a hősiesség csodálatos Spanyolországban «voltam, hosszabb időt töltöttem ott. Meglátogattam a képviselőház elnökét is, aki akkor Santiago di Alba volt. Minthogy voltam Barcelonában, ahol a pistolerosok márkákkor is erősen működtek, azt (kérdeztem a képviselőházi elnök úrtól, hogy Spanyolországban nyugodt-e a helyzet, nem lesz-e forradalom? Erre azt mondta, 'hogy nem lesz. Kérdeztem tőle, hogy a csendőrség a kormánnyal van-e? Azt mondta, hogy igen. Hát a köztisztviselői kar? — Is-en! — A katonaság? — Igen! — A katonatisztiíkar? — Igen! — En erre azt mondtam, hogy akkor rendben van. — ö oedig azt válaszolta, hogy mégis van baj. — Kikkel? — kérdeztem. — A tényleges szolgálatú altisztekkel! — Miért az altisztekkel? — kérdeztem tovább. — Igen, — ismételte — azokkal van baj. mert amióta Kukában egy őrmesterből diktátor lett, azóta minden őrmester diktátor akar lenni. (Derültség.) Es amit akkor Santiago di Alba mondott nekem, abban benne volt, sajnos, az egész spanyol helyzet és az a szörnyűséges tragédia, amely Spanyolországot a belső háború színterévé tette. További javaslatom az, hogy minden tűzharcos, aki Nagy-Mae-yarország területén született és 1920 óta megszakítás nélkül a mai Magyarország területén lakik, magyar állampolgárnak vélelmezendő. Méltóztassanak megérteni: nem a bevándorolt galíciai, hanem az, aki Magyarországon született és 1920 óta szakadatlanul Magyarország területén lakik. Hogy miért van erre szükség? Apponyi György gróf a képviselőház tegnapelőtti ülésén elmondott egy történetet, amely nem egyedülálló és amelytől meg kell, hogy szakadjon az ember szíve. A 7-es Vilmos huszárezred egyik huszárja az első perctől az utolsóig katonai szolgálatot teljesített a harctéren. (Farkas István: Itt született!) Két évvel a világháború előtt vonult be katonának, Szolnok megyében, Tiszaszentimrén született, tehát Csonka-Magyarországon, nem is megszállott területen. Ettől az embertől magyar államoolgárságot követelnek meg. (Mozgás.) Hogy miért? Nem tudom, valamilyen okból kifolyólag kérik tőle a magyar állampolgársági bizonyítványt. De nem adják meg neki. (Rőder Vilmos honvédelmi miniszter: Nem énreám tartozik!) A honvédelmi miniszter úrra egy tartozik, az, hogy ebben az országban a katonai erények legfőbb őrének kell lennie, (vitéz Tóth András: Ügy is van!) A honvédelmi miniszter úrnak kötelessége őrködni afelett, hogy a katonai erények ne hátrányára, hanem előnyére szolgáljanak valakinek. (Patacsi Dénes: Teljesíti is!) T. képviselőtársam, nem mondtam, hogy nem teljesíti, de a miniszter úr azt kérdezi, hogy ez miért tartozik reá. Megmondom: azért, mert ez a Fried József, ha nem is ennek a hadseregnek, de annak a császári és királyi hadseregnek volt a katonája, amely a mai hadsereg katonai elődje volt éé amely jól teljesítette a kötelességét. Ezt a katonát a miniszter úrnak kell megvédenie, amikor azok a civil urak, akik a háború alatt idehaza voltak, nem akarják megadni a magyar állampolgárságot annak, aki a
