Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

Az országgyűlés képviselőházának 248. ülése 1937 november 5-én, pénteken. 281 tálban, azoknak a klikkje, akik itthonmaradtak, azokkal szemben, akik a harctéren voltak; hányszor felhoztam, hogy amikor a harctéren katonai szolgálatot teljesített katona visszajött a hivatalába, az itthonmaradtak azt kérdezték egymás között: miért nem pusztult ez el a harctéren, miért jött ez haza? Azért, hogy a mi előlépési lehetőségeinket csökkentse? — Aki kiment a harctérre, azt idehaza törölték a státusból, aki kiment a harctérre és utána hazajött, felesleges ember volt. így volt ez, t. képviselőtársaim, nemcsak a közhivatalokban, hanem így volt a magánhivatalokban és így volt kint az életben azért, mert azok, akik idehaza maradtak, berendezkedtek arra, hogy csak ők vannak itt, hogy övék a hatalom, övék a hivatal, övék az. állás és övék a kenyér. (Meskó Rudolf: így van!) Akik kimentek a harctérre, azokat itthon törölték az élet, a megélhetés és az előlépés könyvéből. Méltóztassék csak megnézni, mi történt a hivatalokban azokkal az emberekkel, akik a harctéren voltak. Tessék végignézni az elmúlt 18 esztendő hivatali térképét és akkor meg méltóztatnak állapítani azt, hogy a világháború köztisztviselőkatonái a világháborúban teljesített hősies viselkedésükért a hivatalban nemcsak hogy nem részesültek elismerésben, hanem hátrányba kerültek. T. Ház! Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek sorban a többi polgári foglalkozásra. Nézzünk egy másik foglalko- I zási ágat. Kiment a harctérre — akár önként jelentkezett, akár besorozták — egy ügyvéd. Idehaza tönkrement, elpusztult az irodája, mert nem volt aki vezesse. S emellett mi történt még? Itthonmaradt egy másik ügyvéd, maradt itthon kettő-három nyomorult... (vitéz Kő József: A felmentettek!) Majd erre is rátérek, t. képviselőtársam! »Maradt itthon kettő-három nyomorult, rátok lányok még az ég is beborult!« A lányoknak beborult, de nekik felvirradt és az ügyvéd klientéláját elvette az, aki idehaza maradt. (Gr. TakáchTolvay tTózsef: így van!) Mikor az az ügyvéd hazajött, kliensei már a másiknál voltak, annál, aki idehaza maradt. Az lett a bank ügyész, az lett a potentát a kincstári jogügyi igazgatóságnál, az lett a vállalati ügyész, az lett a kijáró, annak voltak meg az ismeretségei. Amikor hazajöttek azok az ügyvédek, akik a harctéren hazájukkal szemben kötelességüket teljesítetlek és akikről meg kell állapítani, — igen sok magasrangú katonatiszt ül a túlsó oldalon, azt hiszem, ezek a képviselőtársaim is megállapíthatják — hogy nem volt az a katonaiskola, amely jobb szakaszparancsnokokat, jobb századparancsnokokat nevelt volna, mint amilyenek az ügyvédek voltak a harctéren, megállapíthatták, hogy ügyvédi irodájuk nincs már, klienseiket elcsábították. Azt gondolták tehát, ha már elveszítették ügyvédi irodájukat, majd jönnek a közmegbizatások, a zárgondnokság, az ügygondnokság, a házasságvédő megbizatás, az csak biztos, hogy ezeket nem az idehaza maradottaknak fogják adni, hanem) oda fogják adni nekik, akiknek a háború alatt tönkrement az ügyvédi irodájuk. Hányadik évet is írjuk a világháború után? A 18-ikat vagy a 19-iket? (vitéz Shvoy Kálmán: 19-iket!) A frontharcos ügyvédek 19 esztendő óta járnak Ponciustól Pilátusig, járnak az Atyaistenhez könyörögni és még mindig nem tudták keresztülvinni azt, hogy a • frontharcos-ügyvédek, akik a hazával szemben a fronton teljesítették kötelességüket, előnyben részesüljenek a közmegbizatásoknál azokkal szemben, akik nem voltak a harctéren. Mit tetszik szólni ehhez, t. képviselő urak? Ez még csak nem is kerülne az államnak pénzébe, nem kerülne egy huncut vasba sem és mégsem lehetett keresztülvinni 19 esztendő alatt. Magyarországon a frontharcos-ügyvéd, aki elment a harctérre, még mindig hátrányban van, vagy legalább is nincs előnyben azzal az ügyvéddel szemben, aki nem teljesítette kötelességét. Ez az ügyvédek problémája,, de menjünk csak tovább t. Képviselőház és beszéljünk talán az orvosokról. Amikor az orvosok kimentek a harctérre, idehaza is maradtak orvosok és mit méltóztatnak gondolni, ki lett a kórházi főorvos, ki lett a különféle pénztáraknál a főorvos? Az, aki nem volt a harctéren; mert aki a harctéren volt,, azt nem lehetett idehaza városi kórházi főorvossá, járásorvossá, körorvossá, tisztifőorvossá, tisztifőorvos-helyettessé, iskolaorvossá kinevezni. Akik idehaza voltak, beültek az orvosi állásokba, mint kórházi főorvosok, tiszti főorvos ok stb.,, akik pedig a.harctéren voltak, meg kell, hogy elégedjenek a t. Képviselőház erkölcsi elégtételével, azzal, hogy azt méltóztattak mondani: milyen szép dolog is volt az, hogy ezek az emberek a harctéren is ilyen becsületesen teljesítették kötelességüket. Nézzük csak tovább a dolgot. Azt méltóztatnak gondolni talán, hogy a tanítóknál nem így van? Iskolaigazgató nem lehetett cLZi cl tanító, aki a fronton volt. Iskolaigazgató lett tehát az, aki idehaza volt és ennek következtében az az ember, aki a harctéren teljesített szolgálatot, nemcsak hogy az előléptetésből maradt ki, hanem elesett attól is,, hogy olyan poziciót kaphasson, amelyre különben, ha idehaza lett volna, feltétlenül eljutott volna. De ugyanez a helyzet a magántisztviselőknél iá, A világháborúban bevonult a magán; tisztviselő és erre abból a kollégájából, aki idehaza volt, — pedig lehet, hogy kevésbbé tehetséges,, kevésbbé kiváló, kevésbbé alkalmas volt — lett cégvezető, lett igazgató. Aki kiment a harctérre, annak jutalma az, hogy mikorra hazajött, addigra minden pozíció be' volt töltve vele szemben. T. Képviselőház! Nem vagyok ellensége a parádénak, nem vagyok ellensége a pompának és nem vagyok ellensége a felvonulásoknak. Ennél a kérdésnél egy régi német anekdota jut eszembe. Az egyszeri junker feltette szép lovára a gyönyörűszép nyerget, a gyönyörűszép szerszámot és elment a szomszéd falu kocsmájába a szép lóval, a szép nyereggel, a szép szerszámmal, leült a tornácon és azt mondotta a kocsmárosnak: mondja, kocsmáros úr, nincs itt valaki, aki nekem 4009 márkát kölcsönadjon? Erre az azt, mondotta, hogy itt van a mészáros, annak van 4000 márkája, majd beszélek vele, hátha kölcsönadna. Ki is hozta a mészárost, a junker és a mészáros leültek beszélgetni és azt mondta a junker a mészárosnak: mondja, kedves mester, nekem 4000 márkára van szükségem, nem adna nekem annyit kölcsön? Erre az ránézett és azt mondta: öné az a szép ló? Azt felelte rá a másik: igen. Öné az a szép szerszám? Azt mondta: igen. Mire az így szólt: azt már hallottam, dass jemand betteln geht, aber dass jemand betteln reitet,.