Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-247
Az országgyűlés képviselőházának 247. szolgálati kedvezményeket adni, mert hiszen nagy többségük, ha küzködve és szegénysorban is, de mégis csak a maga gazdája. Mégis úgy gondolom, van néhány olyan intézkedés, olyan előny, amellyel megtetézhetné irántuk érzett háláját a nemzet. Tálán apróságoknak látszanak majd/ha felsorolom őket, de mégis az illetékesek figyelmébe ajánlom. A falusi tűzharcosok nagyrésze beleesik majd a mezőgazdasági munkások biztosításának gyámolítottjai közé. Kérem tehát a kormányt, hogy ezeknél a rokkantsági, illetőleg munkaképtelenségi segélyezési korhatárt ne 65 évben, miként a többieknél tervezi, hanem 60 évben rögzítse meg. Nem is indokolom részletesehben ezt az indítványt. Öt évig zúgott felettük az acélorkán. Hűséggel állták,, véreztek benne- Méltók erre a kedvezményire! Kérem a miniszter urat, legyen majd gondja arra, hogy ez a kívánság a mezőgazdasági munkások biztosításának rendezése idején a törvényjavaslatban érvényesüljön. Többi javaslatom olyan természetű, hogy miként a miniszter úr is mondotta, rendeletszerűén is megoldható a szükséges előkészületek után. Ennél a pontnál külön megköszönöm a miniszter úrnak azt a készségét, amellyel ismételten arról biztosított, hogy az ilyenfajta javaslatokkal és indítványokkal behatóan foglalkozni kíván. Itt van ezek közül az a gondolat, hogy a tűzharcosok, ha kórházi ápolásra szorulnak, ápolási díjkedvezményt kapjanak. (Erődi-Harrach Tihamér: Általában rendezni kellene már az ápolási költségeket!) Ennek a kérdésnek méltányosságait sem kell különösképpen indokolnom. Az az öt esztendő odakint a legremekebb szervezetben is meghagyta a maga nyomát. Megérdemlik tehát ezt a kedvezményt. Költség szempontjából aligha tesz ez majd akkora összeget, hogy félteni kellene tőle r az államháztartás biztonságát. A mi kemény életmódhoz szokott népünk úgyis valahogy ösztönösen húzódozik a kórháztól és igazán csak akkor veszi igénybe, ha a végső szükség 'kényszeríti rá. Es ha talán soha nem is venné igénybe, akkor is jólesik majd annak a deresfejű öreg tűzharcosnak, hogy írásban van meg ez a joga. (Meskó Rudolf: Ez a fontos!) Itt van azután a kézi közmunkakötelezettség. Nem nagy sor. de mentsük fel alóla a mi vénülő hőseinket, öt éven át annyi árkot ástak, annyi kavernát vájtak, annyi akadálykarót és tüskésdrótot cipeltek, hogy bizony, elvégezték a maguk munkáját a legszentebb közérdekért: Magyarországért! Ez a felmentés sem fog különösebb rubrikát jelenteni a községek életében, mert hiszen a tűzharcosok a 24 éven felüli férfilakosságnak legfeljebb 25-—28 százalékát teszik ki, még az ország legnépesebb vidékein is. ugyanezt a kedvezményt adhatnók meg a téli hólapátolásnál is, amikor a községek határában futó utakról kell eltakarítani a havat. Hánytak ezek annyi havat a Kárpátokban, meg az Alpokban, hogy egész életükre elvégezitek ezt a kötelességüket! Ugyanilyen természetű kedvezmény lehetne a falusi éjjeliőr-szolgálat alól való mentesítésük. Isten a megmondhatója, hány éjszakát álltak ezek őrségen, őszi esőben, is, meg hófúvásokban is. És végül itt van a kedvezményes aratási dohánykiadás lehetősége. A békevilágban június, jiilius, augusztus hónapokban az aratók lése 1937 november 4-én, csütörtökön. 271. olcsóbb dohányt kaphattak. Ez a kedvezmény, utóbb megszűnt. Nyissuk ezt meg újból az arató tűzharcosok számára. Apróság, de ha jó szívvel adjuk, jó lélekkel fogadják. És bizonyára derűsebb szemmel pipázgat majd az öreg frontkatona, ha a tovaszálló pipafüstben is ennek a szegény, de háláját mégis kimutatni kívánó országnak szeretetét és megbecsülését érzi! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De van ennek a törvényjavaslatnak olyan pontja is, amelyhez szeretnék néhány szót , hozzáfűzni. Ez a közalkaLmazottak háborús szolgálatának a beszámítása. Mint tudjuk, ezt a kedvezményt a javaslat csak azoknak biztosítja, akik a háború befejezésétől^ számított két esztendőn belül léptek közszolgálatba. Már az előzetes tárgyalások során kértem enneík a megszakítási időnek a kiterjesztését. Azóta .a miniszter úr ismertetett néhány olyan súlyos érvet, mint a korlátlan kiterjesztés akadályát, amelyek előtt tisztelettel (meghajlok és amelyek miatt a kérésnek ilyen formában való megismétlésétől eltilt a józan értelem. De az bizonyára megoldható, hogy ezt a kétesztenr dős megszakítási időt három esztendőre emeljük fel. (Helyeslés.) Es ez méltányos is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon fontos!) A frontokról hazavánszorgó katona annakidején hetekig kábultan állt itt a csillagtépés forradalmi zűrzavarában: hogyan gondolhatott volna arra, hogy mindjárt elhelyezkedjék 1 De továbbmegyek az indokolásban. Annakidején. amikor a harcterekről hazajött, itt Károlyi forradalmának, majd Kun Béla vörös forradalmának rendszerét találta. Hogyan fordulhatott volna ezekhez kenyérért (Farkasfalvi Farkas Géza: TT'gy »van!) azokban az időkben, amikor éppen a java ifjúság, amely a harcterekről hazajött, jóformán az első perctől kezdve szembeik érült azokkal a rendszerekkel és üldözött vad volt ebben az országban? Ahhoz hogy valaki abban az időben közszolgálatban elhelyezkedhessék, az kellett, hogy befolyásos pártfogói legyenek akár a Károlyi-forradalom, akár Kun Béla uralmának képviselői Iközötl De ezt éppen azoknál ia fiatal tűzharcosoknál lehetett a legkevésbé megtalálni, akik, mint az előbb is anondottam, erős nemzeti: érzésük miatt az első pillanattól kezdve szembefordultaik az országbomlasztó törekvésekkel. Azután jött a román megszállás. Az egykori tűzharcosok legnagyobb része, éppen a fiatalok, — akiket ez a szakasz érint — a nemzeti ihadsereg zászlói alatt' álltak. Mikor helyezkedhettek volna el? Hiszen 'még a nem zeti hadsereg Budaipestre való bevonu ; ása után következő esztendőben sem nyílt erre alkalom! Nem is nyílhatott, mert a közintézmények tevékenysége annakidején jóformán abban merült (ki, hogy a trianoni békeszerződés szörnyű feltételei után szemügyre vették státusukat, megállapították: mi maradt meg és a menekültekkel felduzzadt létszámokat rendezzék. Bizony,, eltelt még azután is egy újabb hosszú esztendő, amíg a valóságban arról lehetett szó, hogy új embereket vehessenek fel. Errenézve ' Ikülönben majd vitéz Bánsághy György képviselőtársam hoz fel rendkívül érdekes statisztikai adatokat. Nagyon kérem tehát a honvédelmi minisz-' ter urat, hasson oda minden erejével, hogy ezt a bizonyos, heszámítható megszakítási időt emeljük fel legalább három esztendőre, amivel némiképpen megközelíthetjük a reálisan kívánható feltételeket. Bízom is abban, hogy a
