Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

264 Àz országgyűlés képviselőházának £47. az általuk elbocsátott frontharcosokat vegyék vissza. Ez vonatkozik az Oti.-ra is. Gyakorno­kok alkalmazásánál a vállalatok elsősorban a frontharcosok gyermekeit vegyék fel. Az Oti. igen vígan szanálja a tisztviselőit és mint lét­számfelettieket — úgy látom — szívesen bo­csátja el elsősorban a frontharcos tisztviselő­iket. (Zaj.) A legalaposabb kérésem pedig az lenne az igen t. Házhoz, hogy foglaljunk egyöntetűen állást annak érdekében, hogy a hadirokkant­ügy lehetőleg még ezzel a törvényjavaslattal, de ha ez már semmiképpen sem volna lehet­séges, nyomban utána vétessék revízió alá, inert a hadirokkant-törvényben rengeteg igaz­ságtalanság van. Bocsánatot kérek, mégis csak felháborító az, hogy egy olyan szegény rok­kant ember, aki 1932 januárig elfelejtett, vagy nem tudott jelentkezni, vagy a tárgyalásai és az igazolása során az idő elmúlt és így kicsöp­pent a hadirokkant-jogosultságból, a leg­nagyobb nyomorúságban tengődjék, hogy a hadirokkant jogosultságát felülvizsgálják és rokkantsági fokát állandóan leszállítsák. Ez szinte lelkiismeretlenség. (Rakovszky Tibor: Ez a baj!) Egy igazán szörnyű budapesti példával világíthatom meg ennek a helyzetnek az igaz­ságtalanságát. A napdkban egy Minyó Sándor nevezetű hadnagy szólt utánam, hogy kép­viselő úr, hálásan köszönöm a segítségét, én most már liftkenő vagyok. Tehát egy hadnagy a legnyaktörőbb foglalkozást kaphatja meg. (Mozgás.) Ezzel a Minyó Sándorral történt meg az, hogy a Kormányzó Ür, mint altisztet, az átlagon messze felül teljesített hősi szol­gálatai elismeréséül hadnaggyá nevezte ki. Ez a százszázalékos hadirokkant két évig húzta teljes hadirokkant-járulékait és akikor jött egy felülvizsgálat és miután nem tudta igazolni, hogy az ő sebesülése háborús eredetű, ennél­fogva elvesztette járulékát, kirakták az utcára, Kispest.élelmezte esztendőkig s egyesek jóvol­tából tengődött és ha kellett, tán a híd alatt is aludt és egészen szomorú körülmények közt élt. T. Ház! A kormányzó úr tudja, hogy ez az ember hős volt, de a hadirokkantak illeté­kes szervei ezt nem lképesek megállapítani. Pedig nem kellett volna nekik tovább menni, mint elővenni a magyar és német orvosi szak­lapokat, amelyek bő leírást tartalmaztak arról, hogy Minyó Sándor 'Sebesülése gránátsebesü­lés volt. Ezekben a lapokban több ízben lát­ható az ő kinyitott koponyája, — mint ^csodá­latos operációt könyvelik el 'ezeiket — és mi egyszerűen töröljük a hadirokkantak sorából. (Esztergályos János: Szinte hihetetlen!) Ez olyan igazságtalanság, t Ház, amilyen többször is előfordult. Pécsváradon van egy Dékány István nevezetű hadirokkantam, aki minden félévben bemegy a pécsi klinikára. Egyenként szedik Iki arcából >az összes idege­ket. Ez az ember a folytonos operálások kö­vetkeztében 14 hold földjét már teljesen elfi­zette, mert úgylászik, ő sem tett eleget a hazá­nak azzal, hogy rettenetes szenvedések közt a fronton volt és most is állandóan szenved, ha­nem 14 hold földjét is le kellett adnia operá­ciókra. Nincs fórum, ahol az ilyen kérdéseket az ember kellő módon elintézhetné és az illetők érdekeinek figyelembevételével, az őket meg­illető jogos és méltányos elbánást ki tudná harcolni. (Rakovszky Tibor: Pénzügyi szűk­keblűség!) Mélyen t. Hází ^zt a törvényjavaslatot ülése 1937 november 4-én, csütörtökön. már az első tapasztalatok után meg kellett volna változtatni és ha nem is mehetünk el odáig, mint a kezemben levő Reichsverord­nungsgesetz ment Németországban, de legalább annyira kellett volna menni a módosítás te­rén, hogy nyomorgó hadirokkant ne legyen és (vitéz Árvátfalvi Nagy István felé fordul): t. képviselőtársam, «méltóztassék nekem megbo­csátani ezt a szemrehányást, ön a hatalom pártjában van és én az ön helyében lemondot­tam volna arról a mandátumról, amely olyan párthoz köt engem, amelyben nem vagyok ké­pes az ilyen igazságtalanságokat orvos oltatni. (Zaj.) , . Igen t. Ház! Bátor vagyok megemlíteni azokat az igazságtalanságokat is a .hadirok­kanttörvénnyel kapcsolatban, hogy bár a hadi­rokkantak ellátása 17 és fél millió pengőt emészt fel egy esztendőben, annyit tehát, amennyit ezen a címen az adózókból kivesz­nek, mégis vannak a 49%-ig menő hadirok; kantaknái havi 2 pengős segélyek. Ha az 5 pengős özvegyi nyugdíjakat, a 2 pengős segé­lyeket csak 10Q%->kal kívánjuk felemelni, a 75%-os és az 50%-os rokkantaknál pedig a 32, illetve 16 pengős legénységi járulékokat csak 50%-kai, akkor ez nem jelentene többet, mint havi 750.000 pengőt, vagyis körülbelül évi 8 milliós többletet az 1936 október elsejei álla­pot alapján, (Müller Antal: Mindig csökken.) ami e mellett állandóan csökken is. Ez ugyan­olyan minimális és jogos Ikívánság, mint maga az, hogy az összes hadirokkantak, akik jelent­keznek, — mert a tűzharcos-törvényjavaslat során bizonyára fognak újra jelentkezni — mind kielégíttessenek. Kérve-kérem, könyör­göm, — hiszen olyan emelkedett, olyan szép ez a ma kétségtelenül meglévő szellem, amely e javaslat tárgyalásánál megnyilvánul, s any­nyira méltó azokhoz a hősökhöz, aJkik részben kielégülést fognak találni ezzel a törvényjavas­lattal kapcsolatban — mondom, kérve-kérem, méltóztassék elsősorban a hadirokkantakról gondoskodni, méltóztassék törvénybe iktatni, hogy Magyarországon pedig többé nyomorgó tűzharcos és hadirokkant nem lehet és méltóz­tassék felhatalmazni erre bankit, aki erre ille­tékes, hogy akármilyen módon előteremthesse az ehhez szükséges anyagi fedezetet. Ilyen for­rások pedig bőséggel vannak, t. Ház! Ha van egy mérleg'kimunkálási tendencia, szívesen bocsátom rendelkezésre szakszerűségemet és hiázem, hogy két hét alatt sokszorosát fogom előteremteni annak az Összegnek, amelyre itt szükség van. T. Ház! Kérem, méltóztassék a következő javaslataimat elfogadni. A 2. §-hoz módosító indítványom a követ­kező (olvassa): »1. A hadviseltek, tűzharcosok jogos kíván­ságainak teljesítése és az újabbak felülvizsgá­lata érdekében az összes intézkedések és in­tézmények egyesíttessenek. 2. Minden e törvény végrehajtásával, a ko­rábbiak alkalmazásával felmerülő ügyben a honvédelmi miniszter illetékes s azok keresz­tülvitelét saját szervein (népgondozók) és vár­megyei testnevelési intézményeken át is gya­korolhatja. 3. E törvény keretében gondoskodik a hon­védelmi miniszter, illetve az említett szervek a hadirokkantakat ért sérelmek orvoslásáról.« A 7. §-hoz a következő módosító indít­ványt nyújtom be (olvassa): »E § egész terje­delmében a magántisztviselőkre is vonatko­zik.« ., \\.':\ i JÚMJ

Next

/
Thumbnails
Contents