Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

260 Az országgyűlés képviselőházának 247. alig. Ö tehát itt a szíve szerint, a maga helyes megállapításai szerint igyekezett olyan mértéket eltalálni, amely mindenkit kielégíthet. Nagyon becses számomra az a kijelentése is, — amely tulajdonképpen a mi álláspontunk elismerését is jelenti — hogy a törvény végrehajtását a miniszter úr fenntartja magának. Nagyon helyes az is, hogy a honvédelmi minisztérinmban külön hivatal fog ezeknek a kérdéseknek megvizsgálásával és elintézésével fojrlalkpzni. Megnyugtat engem az is, hogy a kezdeményezés fenntartásán kívül a miniszter úr kilátásba helyezte, hogy a kényelmeskedő, a törvény szellemét nem mindig kellőképpen átfogó, néha ellanyhuló közigazgatást arra a nívóra rázza fel, amely a kérdés megoldásához szükséges. Különösen a hadirokkantak szempontjából nagyon értékes tény, hogy a miniszter úr végre a népgondozóknak is szerepet juttat a törvény végrehajtásában. A népgondozóknál nem fogjuk azt a választ kapni, hogy a szerencsétlen volt katona menjen Brzemyslbe, Karintiába, vagy az olasz kórházakba és keresse ki a maga igazát, amikor köztudomású, hogy az illetékes katonai szervek minden olyan adatot feljegyeztek, amelyek egy tűzharcos vagy hadirokkant ügyének elbírálásánál tekintetbe jöhet. Shvoy igen i képviselőtársammal szemben megnyugtat engem a miniszter úrnak az a kijelentése is, hogy a publikálásról a kellő módon gondoskodni fog. Ez a mód a mi megbeszéléseink során úgy alakult, hogy félesztendeig minden községházán megőrzik azokat a plakátokat, amelyek a volt frontharcosok, tűzharcosok figyelmét arra hívják fel, hogy jogaik érvényesítése érdekében jelentkezzenek. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez sem lesz elegendő, még pár hónappal meg fogják hosszabbítani ezt a határidőt. Engem a bizottsági tárgyaláson megkapott az az igazán helyes és katonai szívre valló bejelentés, hogy a miniszter úr azt mondta: kevesebbet hozok, mint amennyit szívem szerint szeretnék. Hálával gondolok erre a kijelentésre, mert aki szíve szerint kevésnek tartja azt, amit hoz, az a végrehajtás során törekedni fog arra, hogy többet adjon, mint amennyit most a törvényben megígért. A miniszter úr előtérbe helyezi az erkölcsi elismerést, amely mindenesetre nagyon értékes. Legyen szabad azonban utalnom, arra a rengeteg nyomorúságra, amely bizony szükségessé teszi, hogy az erkölcsi elismerésen túl anyagiakban is kifejezésre jusson ez az élis- ; mérés. A miniszter úr minden kérdéssel — bárhol is merültek fel, főleg a sajtóban — foglalkozott és így ismernie kell mindazokat a kérdéseket, sőt a kérdések részleteit is, amelyek a törvény kapcsán felmerülnek, hiszem, hogy^ az orvoslás a rendeletekben kifejezésre fo,g jutni. A miniszter úr azt is mondotta, hogy nem a törvényjavaslat hivatott arra, hogy minden, kérdést elintézzen s ezért gondoskodni fog a megfelelő rendeletek kiadásáról. T. Ház! Ezek azok a kijelentések és tények, amelyek engem, a javaslat gyengesége ellenére, megnyugtatnak és hiszem, hogy a végrehajtásban, a különböző rendeletek kiadásánál f

mindezeket a kérdéseket mint megoldott problémákat fogjuk viszontlátni! T. Képviselőház! Különösen az ellenzéki ülése 1937 november h-én

} csütörtökön. ( padokban ülő képviselőtársaim nézeteit is ismerve, bátor vagyok rövid összefoglalást adni a hadirokkant- és frontharcosszövetségekről is. Olyan ünnepet ülünk ma, amikor a tűzharcos-törvényjavaslatot tárgyaljuk, hogy semmiféle disszonáns hangot sem fogok a tárgyalásba belevinni. Amennyiben tehát a Frontharcos Szövetség, vagy a Hadirokkant Szövetség azokat a megállapításokat, illetőleg adatokat, amelyeket készséggel rendelkezésére bocsátottam mindenkinek, aki az ügy iránt érdeklődik, talán bántónak találná, ezért elnézést kérek. Utalok azonban Shvoy igen t. képviselőtársamnak ebben az ügyben itt elmondott megjegyzéseire. T. Ház! Mi nem kifogásoltuk a Frontharcos Szövetség vagy a Hadirokkant Szövetség mentalitását. Kétségkívül szükség volt ezekre a szövetségekre. Én és képviselőtársaim legfeljebb azt véltük, hogy ez a sokféle szövetség, tehát a Frontharcos, a Hadirokkant Szövetség s a Vitézi Kend nem alkalmas arra, hogy ezt a kérdést egyvonalban tartsa, ellenben alkalmas, különféle féltékenységek felkeltésére. T. Ház! Nem igaz az, hogy van külön hadirokkant és külön tűzharcos, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Dehogy nem!) Szerinteni a hadirokkant fokozottabb ellátást igénylő tűzharcos, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Akkor már külön kategória!) Itt nem lehet szorosan megvonni a határvonalat. Ezek mind tűzharcosok, mind hősök, akikről az államnak gondoskodnia kell. (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Teljesen téves felfogás! A hadirokkantak egy külön kategória!)^ Ismétlem megállapításomat: a hadirokkant fokozottabb ellátást igénylő tűzharcos, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: És mint ilyen külön kategória, amelyet az állam járadékkal támogat!) Ha külön kategória, akkor ez inkább kifejezésre jut az illetékes szövetségek működésében, mint a mi megítélésünkben, méltóztassék ezt nekem megengedni. Ha én valamit kifogásolhatok a két szövetség részéről, akkor csak azt kifogásolhatom, hogy ez a törvényjavaslat még csak most került a Ház elé. Ha ugyanis ez a két szövetség teljes mértékben betöltené hivatását, akkor nem nyugodott volna bele ebbe a helyzetbe évek hosszú során át. (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Ezt tessék azoknak a politikusoknak a szemére hányni, akik 15 éven át elfeledkeztek erről az ügyről s ne nekünk, akik nem voltunk itt! — Esztergályos János: Önök a többségi párt! — vitéz Árvátfalvi Nagy István: De mi nem voltunk itt három vagy négy évvel ezelőtt! — Elnök csenget. — vitéz Árvátfalvi Nagy István: Mi nem lehetünk ezért felelősek! — Esztergályos János: A többségi párt felelős a mulasztásokért! — Zaj.) Elnök: Ne méltóztassék egymást felelőssé tenni a mulasztásokért. (Zaj. — Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom! (vitéz Árvátfalvi Nagy ván közbeszól.) vitéz Árvátfalvi képviselő urat rendreutasítom. Czirják Antal: Az érdemek vagy mulasztások kivizsgálását hagyjuk a múltra; én csak azt kérem, hogy legalább a jövőben találjanak egymásra a szövetségek és mozdítsák elő a kérdést. Nekünk ne méltóztassék szemrehányást tenni, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: De nekünk sem!) mi igazán törekedtünk, hogy ez a javaslat megszülessék és mi valóban azon az állásponton voltunk még a volt honvédelmi miniszter úrral szemben is, hogy az igazság-