Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

256 Az országgyűlés képviselőházának 2^7. ülése 1937 november U-én, csütörtökön. lést — más, mint hivatalos hatóság, mint a törvény végrehajtásával megbízott minisztérium, nem adhat. Itt^esak felhívom! at. tmimisizter úr figyelmét arra, hogy talán éppem a sajátságos magyar viszonyoknál fo;gva és különösen az óriási tanyaterületeket figyelembe véve, ahol hiába hirdetik ki a törvényt, ahol hiába fogunk propagandát csinálni, nagyon-nagyon sok tűzharcos lesz, aki nem fogja tudni érvényeisíteni az ő jogait. Ezért^ ajánlom, hogy a legközelebbi népszámlálásnál méltóztassék a tűzharcos jelleg elérésére vonatkozó adatokat is bevenni a népszámlálási kérdőívbe, mert ezzel, azt hiszem, igen értékes adatokhoz fogunk jutni. Az érdekképviselet a törvényjavaslat szerint egy társadalmi alakulatot illet meg. Ha úgy fognám fel ezt a kérdést, hogy a tűzharcosoknak járó kedvezményeket is csak ennek a társadalmi alakulatnaik az útján lehet eléírni, akkor ezt hiánynak kellene minősítenem; hiánynak azért,, mert hiszen lehet valaki tűzharcos és joga lehet neki a, törvényben lefektetett összes kedvezményekre akkor is, ha nem tagja ennek a tűzharcos érdekképviseleti szövetségnek, vagy egyletnek. így csak például hozom fel a vasúti menetdíjkedvezményt. A vasúti menetdíjkedvezmény jár az összes tűzharcosoknak. Ha a vasúti menetdíjkedvez-' ményt csak egy érdekképviseleti szövetség vagy egylet útján adják ki, osztják el, ha csak ennek útján lehet igénybe venni, akkor ettől a kedvezménytől sokan fognak elesni, t akiknek pedig a törvény értelmében és >a, törvény szelleme szerint erre joguk van. Csak rámutatok például a nyugállományú tisztekre. A nyugállományú tisztek igen nagy része nem tagja ennek az érdekképviseletnek, mert egy másik érdekképviselet tagja; vagy rámutatok a vitézekre, akiknek megvan a ,saját érdekképviseletűik, ugyanúgy, ahogy a rokkantaknak szintén megvan a saját érdekképviseletük. Ezért én kérném a honvédelmi miniszter urat, hogy a kedvezmények odaítélését, kezelését is tartsa meg saját kezében. A szövetségre vonatkozó megjegyzéseimet később leszek bátor előadniA törvényjavaslat 6. §-ánál bizonyos ellentmondást találok a törvényjavaslat 3. §-ával szemben. A törvényjavaslat 3. §-a megállapítja a sorrendet: vitézek, rokkantak stb., sitt a tűzharcosok mögött említi meg a békében szolgáló katonákat. Ezzel szemben a 6. §-ban, ott, ahol az állások elnyeréséről van szó, hármas megosztás van: az első harmadot az igazolványos altiszteknek a második harmadot a vitézeknek és rokkantaknak, a harmadik harmadot a tűzharcosoknak és egyebeknek ítéli oda a javaslat. Itt a tűzharcosok részére bizonyos hátrányt látok. Mert hogyan áll a helyzet az igazolványos altisztekkel és a tűzharcosokkal? Az igazolványos altisztek békében szolgálnak, élethivatásul, illetve elhelyezkedésül választják a katonai szolgálatot; 6 év múltán, tehát fiatalon, ép egészségben válnak ki a katonai szolgálatból és akkor a törvény nekik elhelyezkedést biztosít és pedig az állások egyharmadánál. Ezzel szemben a tűzharcosoknak, aki/k a háborúba nem önként, hanem a haza iránti kötelezettségükből kifolyólag mentek és akik sokkal nagyobb áldozatot hoztak, mint a békealtisztek, aránylag igen kis rész jut és még hozzá hátrább sorolva álláshoz. Én a magam részéről tulajdonképpen a 3. §-szal kapcsolatban logikusabbnak tartottam volna, r- és a magam részéről a tűzharcosok szempontjából, akiket elsősorban vagyunk hivatva itt képviselni a törvényjavaslat tárgyalásánál, ajánlanám is — hogy az állások egyharmadát a vitézi rend tagjainak és a hadirokkantaknak, egyharmadát a tűzharcosoknak és egyharmadát az igazolványosoknak és egyebeknek biztosítsuk. Ha pedig ez nem volna lehetséges, négyes beosztást vettem volna alapul: egynegyedrészt a vitézi rendnek és a hadirokkantaknak, egynegyedrészt^ a tűzharcosoknak, egynegyedrészt az igazolványosoknak, egynegyedrészt pedig egyebeknek. A törvényjavaslatnak sokat vitatott és talán a legnagyobb hullámokat keltett része az, hogy a háborús szolgálat a közszolgálatba miként számítson be. A törvényjavaslat tárgyalásánál ezt a kérdést abszolút tárgyilagosan kezelem. Itt két felfogás lehetséges. Az egyik, a legszigorúbb, a legreálisabb, azt mondja, hogy csak annak a közszolgálati alkalmazottnak számítom be a háborús időt nyugdíjába, aki a háború előtt már közszolgálatban volt és mint közszolgálatban lévő hivatalnok teljesítette katonai szolgálatát és folytatta a háború után közszolgálatát. Ez a legrigorózusabb felfogás. A másik felfogás — ez a legliberálisabb — azt mondja: bármikor lép valaki közszolgálatba, a háborúban eltöltött idő beszámít a nyugdíjába és közszolgálatába. (Felkiáltások jobbfelől: Ez az igazságos!) Ha csak a közszolgálati alkalmazottakat nézem, akkor lehet

f erről beszélni, de e törvényjavaslat tárgyalásánál nem tudom csak a közszolgálati alkalmazottak szempontját nézni, mert a közszolgálati alkalmazottakkal szemben áll a szabad pályán lévő tűzharcosok óriási tömege, akik a háborúban éptigy szolgálatot teljesítettek, de akiknek a háborús szolgálatból ezen a téren semmi néven nevezendő előnyük nincsen. Ebből kifolyólag a törvényjavaslat kétévi intervallumát a magam részéről teljesen kielégítőnek tartom, mert ez a középút, amely szerint az, aki két éven belül elhelyezkedett, megkapja ezt a kedvezményt. Én erre az álláspontra helyezkedem és így nézem ezt a dolgot, mert az az érzésem, hogy a nem közszolgálatban álló tűzharcosok részére fájdalom, keserűség az, hogy míg a többiek kapnak valamit, ők ezen a téren semmifé kedvezményt nem tudnak kapni. Ugyancsak itt van az utólagos előléptetés kérdése, amit szintén számtalanszor tárgyaltak. Ha ezt nézem, itt is kénytelen vagyok megállapítani, hogy ma, 19 évvel a háború után olyan komplikációkat, olyan lehetetlen helyzeteket idézne elő az ilyenirányú kívánalmak teljesítése, hogy sokkal több volna belőle a sérelem, mint a haszon. Ezért bölcsnek tartom, hogy a törvényjavaslat ezt a kérdést nem tárgyalja. De igen jónak tartom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a gyárakban, üzemi vállalkozásokban, kereskedelmi vállalatoknál, stb-, ott, ahol bizonyos számú munkásnál több van, a munkások 10%-a tűzharcos kell hogy legyen, illetőleg, ha a tűzharcos elöregedett vagy keresetképtelen lesz, a családfenntartó családtagja részesül ebben a kedvezményben. Ez a törvényjavaslatnak nagyon fontos pontja, ez a javaslatnak a munkáskérdést és az elhelyezés kérdését illetőleg talán a leghatásosabb (vitéz Martsekényi Imre: A legszociálisabb!) és legszociálisabb pontja. Ennek a pontnak ellenőrzésére és szigorú keresztülvitelére kell majd a legnagyobb súlyt helyeznünk. A magam részéről felvetettem azt a gondq-