Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

Az országgyűlés képviselőházának 247. latot, hogy a Mabi.-nál és az Oti.-nál a frontharcosok szempontjából a korhatár 65 évről 60 évre szállítassék le. A miniszter úr teljes mértékben meggyőzött arról, hogy ez nehezen vihető keresztül, mert a tűzharcosok nagy része nem tagja ezeknek a biztosító intézeteknek és így csak a tűzharcosoknak egy része jutna ehhez az előnyhöz, másrészt pedig olyan nagy odatódulás lenne ezekbe az intézetekbe, amelyet ezek az intézetek anyagilag nem bírnának el. Ezért a magam részéről teljes mértékben elfogadom a felvilágosítást és meg vagyok nyugtatya. De én felvetem itt is azt az ideát, hogy a törvényjavaslat életbeléptetése után az, új érdekképviseleti szövetkezetnek lesz majd hivatása és feladata, hogy egy életbiztosító, öregségi biztosító, betegsegélyző és temetkezési szövetkezet vagy egyesület alapításával gondoskodjék a tűzharcosok részére. Az az érzésem, hogy a tűzharcosok problémája akkor lesz majd leginkább aktuális és leginkább égető, amikor elöregednek, (Ügy van! Úgy van!) amikor nem tudnak dolgozni, amikor jogosan jönnek és (kérik az állam segítségét. Azt hiszem, helyénvaló lenne egy ilyen biztosító szervezet létesítése és állami támogatása. S_ ezt máris meg kell kezdeni, hogy annakidején az elöregedett tűzharcosok valóban támogatást és segítséget tudjanak kapni. Nagyon üdvösnek tartom a törvényjavaslatnak azt a részét, hogy a kisiparosok, a Ikézműiparosok a közszállításoknál bizonyos előnyt kapjanak, amely lehetővé teszi, hogy ők több szállításban vegyenek részt; ugyanígy a nagyiparosok és a gyáriparosolk is. Ez is olyan pontja^ a

( törvényjavaslatnak, amelynek végrehajtásánál sofkszor szükség lesz a miniszter úr körültekintésére és a miniszter úr tekintélyével való beavatkozásra. A leghasznosabb, talán a leghatékonyabb pont pedig, amely az egész törvényjavaslatot olyanná teszi, hogy nyugodtan állhatunk a közvélemény elé azzal, hogy ebben a törvényjavaslatban az ország jelenlegi anyagi helyzetéhez mérten igenis nagy segítséget adunk a volt tűzharcosoknak: az adókedvezmény, amelyet lényegesen kibővítettek és amely éppen azokon az embereken segít, akik talán ma a gazdatársadalom szegényebb, de erős rétegéhez tartoznak, azokon segít, akik aránylag kisebb adót, 50—100 pengős adót fizetnek. Felvetek itt a miniszter úrnak egy gondolatot, amely régi óhaja a Frontharocs Szövetségnek is és .amely, azt hiszem, hogy e törvényjavaslat életbeléptetése után pénzügyi vonatkozásban is megvalósítható, ez pedig a Hősök Háza. A Hősök Házát úgy képzelem, el, hogy az egy államilag épített megfelelő objektum legyen, amelyben nemcsak a frontharcosok, hanem a hadirokkantaik, a vitézek és a nyugdíjas tisztek érdekképviselete is elhelyezést tud találni. Hogy ennek milyen kihatása lenne, arra vonatkozólag csak rámutatok az Országos Testnevelési Tanácsnak arra a bölcs cselekedetére, amellyel egy központi házat vásárolt és abban helyezte el az összes szövetségeket. Mennyivel könnyebb így vezetnie a testnevelés ügyét! Ugyanígy ha egy központi házuk, egy központi irodájuk volna ezeknek a tűzharcos érdekképviseleteknek, sokkal könynyebb volna ezek irányítása is. Fel kell vetnem a jövőt illetőleg még egy gondolatot. En azt hiszem, előbb-utóbb el fog következni az az idő, amikor újra be lehet vezetni a hadmentességi adót. A hadmentességi adót vissza kell állítani abból a célból, ése 1937 november 4-én, csütörtökön. 257 hogy az így befolyó Összeggel a tűzharcosok legyenek anyagilag támogathatók. Egy pár szóval még a Szövetség kérdését' akarom megemlíteni (Halljuk! Halljuk!) és el akarom mondani az én nézőpontjaimat, amelyek abszolúte nem vonatkoznak a múltra, hanem a jövőt illetik. Annál is inkább teszem ezt, mert azt hiszem, hogy ebben a Házban mindenki teljes mértékben elismeri a jelenlegi Frontharcos Szövetségnek értékes munkáját, nagy szeretetét, amelyet ennek a törvényjavaslatnak létrehozásánál tanúsított. (Ügy van! Úgy van! — Éljenzés jobbfelöl és a középen.) Itt elsősorban kell aposztrofálnom gróf Takách-Tolvay képviselő urat, (Éljenzés és taps jobbfelöl és középen.) aki olyan szeretettel kezelte ezt az egész kérdést és aki nyugodtan mondhatta tegnap, hogy ő is egyik részese a törvényjavaslat létrejöttének. (Ügy van! Ügy van! — Taps) En, az én nézőpontjaimat abszolúte minden személyi vonatkozás nélkül akarom kifejteni abban a tekintetben, hogy milyen nézőpontok szerint kellene majd megalkotni ezt a Szövetséget, amely most már törvényen alapuló érdekképviselet lesz. Az én kérésem ebben a tekintetben az, hogy ez a Szövetség elsősorban is abszolúte az autonómián alapuló szövetség legyen, amelynél nincs parancs és nincs engedelmesség, hanem, amely valóban az összes tűzharcosok érdekképviselete, ahol a tűzharcosok öszszességének véleménye és akarata érvényesül a többségi elv alapján. (Helyeslés balfelőlj A felvétel kérdését elintézi a honvédelmi miniszter úr, ő jelöli ki, hogy ki a tűzharcos. A kizárásnak az én nézetem szerint •— hiszen a törvényjavaslat megmondja, hogy mikor veszti el valaki a tűzharcos jellegét — teljesen az autonóm felfogás alapján kell történnie és nem lehet az, hogy az elnökség töröljön valaíkit a tűzharcosok egyesületéből, hanem ha erre szükség van, legyen egy megfelelő zsűri, — ahogyan minden egyesületben van — amely zsűri bizonyos modalitások között zárhat ki valakit. (Gr. Takách-Tolvay József: Alapszabály és fegyelmi bizottság!) Én elmondom a véleményemet, a nézeteimet arról, hogy miként kell ennek az új egyesületnek az alapszabályait megszerkeszteni. A választásoknál ugyancsak a többségi akaratnak kell érvényesülnie. Nem tartom célszerűnek azt, ha az elnökség javaslatára az intézőbizottságot a nagytanács választja, viszont az elnököt az intézőbizottság javaslatára választja a nagytanács. Ez az én nézetem szerint nem fér Össze azzal az autonómiában bennerejlő elvvel, hogy egy autonóm testületben a többség akarata érvényesüljön; annál is kevésbbé, mert hiszen az intézőbizottság tagjainak is teljesen független embereknek kell lenniök, akiik nem kinevezés, hanem választás alapján jutnak oda, nem úgy, mint ma, ahol nagyrészük kinevezett tag. A Frontharcos Szövetség főcélja a frontharcosérdekek képviselete kell, hogy legyen és így az én megítélésem szerint elsősorban a szociális gondoskodás a szövetség tagjairól, általában pedig a tagok szociális és egyéb érdekeinek a képviselete. A szövetségnek tehát, kell. hogy az legyen a törekvése, hogy minél nagyobb vagyont gyűjtsön össze, hogy minél jobban tudja a maga tagjait, különösen az arra rászoruló szegény tagokat n támogatni. Ezért az adminisztrációnak a lehető legkisebbnek, legolcsóbbnak és olyannak kell lennie, hogy elsősorban a tagoknak a javát szolgálja,