Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

Az országgyűlés képviselőházának 2U7. i a törvénynek az életbelépte után, ebben az országban nemcsak morális kötelesség lesz a tűzharcossal szemben egészen különleges nézőpontot érvényesíteni, nemcsak erkölcsi és

f becsületbeli kötelesség lesz a tűzharcost, mint olyant, kiváltságban részesíteni, hanem törvényes kötelesség is. Eddig az volt a tapasztalatom, hogy, ahol egy katonabarát, konstruktív ember, egy jóérzésű, a katonaság és a háborúviseltek iránti szeretettől áthatott ember állt a hivatal, a gyár, vagy a vállalat élén, az magától is teljesítette a tűzharcosok kérését. Ezután azonban, az én megítélésem szerint, aki ezeket nem teljesíti, az számíthat arra, hogy ennek meglesznek a következményei. Mi tűzharcosok mindannyian a honvédelmi miniszter úr segítségére leszünk ebben a tekintetben, mert mi leszünk a törvény végrehajtásának ellenőrzői. Ami már imost a törvényjavaslat anyagi részét illeti, e tekintetben^ azt Ikell néznem, vajjom megadja-e ez a törvényjavaslat a tűzharcosoknak azt, iáimat ők elvárhatnak az országtól. Ha ebből a szempontból nézem a törvényjavaslatot, iáikkor egész nyugodt lelklisimierettel azt mondhatom, hogy megadja, s ha egészen reális vagyok, akkor azt kell mondanom, 'hogy talán még annál is többet aid, aimennyii az ország mai teherbíróképessége mellett adni tudna akkor, (ha minden szempontot olyan mértékben venne figyelemibe, mint a tűzharcosok szempontjait. Néznem kell továbbá azt, hogy vájjon ez a törvényjavaslat kielégíti-e azoknak a nagy tűzharcosrétegeknek és, tömegeknek az igényeit, amelyek tulajdonképpen a háború legnagyobb terhét és legnagyobb súlyát viselték; gondolok itt a gazdákra, az iparosokra ési a munkásokra. Ha tisztán ebből a szempontból nézem a törvényjavaslatot, hogy vájjon az anyagi ellenszolgáltatás elegendő kárpótlás-e azért, amit a tűzharcosok a háborúban a hazáéirt teljesítettek, akkor azt kell megállapítanom., hogy nem, mert nem bírja ez az ország — de nemcsak ez a szegény csonka ország, hanem más ország sem, még ha tízszer annyit is ad anyagiakban, mint amennyit ez a törvényjavaslat ad — pénzzel megfizetni .azt a rettentő sok szenvedést, nélkülözést, bánatot, könnyet, keservet, magunkkal hozott betegségeket és magunkkal hozott defektusokat, amelyeket a háború előidézett. (Meskó Kudolf: Ez, így van!) A törvény javaslatnaik az kell, hoigy legyen a célja, — és nézetem szerint ennek teljes mértékben meg is felel — hogy bizonyos megkülönböztetést tegyen azok között, akik a háborúban katonai szolgálatuknak eleget tettek, szemben azokkal, akik annak bármilyen okból nem tettek eleget. Nekünk képviselőknek, akik ennek a törvényjavaslatnak létrehozásában résztvettünk és akik ezt tárgyaljuk, teljes mértékben át kell éreznünk a honvédelmi miniszter úrnak azt a nehéz helyzetét, hogy amióta ez a törvényjavaslat szőnyegre került, a törvényjavaslattal szemben mind több és több s mind nagyobb és nagyobb igényekkel lépett fel — érthetően és természetszerűen -— a tűzharcostömeg. Nekünk bölcsen segítségére kell lennünk a miniszter úrnak, hogy igyekezzünk a túlzott igényeket lefaragni és megértetni a tűzharcosok nagy tömegével, hogy ebben a kérdésben egy középmértéket kell találni, amely mértékkel a mai viszonyok között teljesen kielégíthetjük az igényeket. Azért innen kérnünk kell és a magam részéről kérem lése 1937 november 4-én, csütörtökön. 255 is az összes tűzharcosokat, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot bírálják, amikor majd ezt a törvényjavaslatot nézik, értékelik és mérlegelik, akkor senki ne nézze ezt a törvényjavaslatot egoisztikus szempontból, a saját szempontjából. (Helyeslés jobbfelől.) hanem nézze az Összesség szempontjából, nézze az ország szempontjából, az ország gazdasági helyzetének mérlegelésével és sohase felejtse el mindig hozzátenni azt, hogy a törvényjavaslat a háború után 19 évvel, megcsonkítva, súlyos gazdasági viszonyok között került tárgyalás alá. Ha most a javaslat egyes részeit taglalom, én is megakadok az elsőn, a néven, hogy a »tűzharcos«-név helyes-e. Ha egészen precíz katonai szemmel nézem, akkor a »tűzharcos« tulajdonképpen azt jelenti, aki fegyverrel a kezében, a tűzvonalban harcolt. Ha én így ítélném meg a kérdést s ha szószerint venném ezt az elnevezést, akkor sokkal kevesebben lennének a tűzharcosok, mint azok, akik tényleg kint voltak a harctéren és akik ha fegyverrel kezükben, test a testtel szemben t nem is harcoltak, éppen úgy résztvettek a háború borzalmaiban és éppen úgy kockára volt téve az egésszégük, éppen úgy ki voltak téve vérük feláldozásának. Ha tehát strikte veszem, hogy a tűzharcos« szó mit jelent, akkor ez a szőném adja vissza azt az értelmet, amit tulajdonképpen vele meg akarunk határozni. Ha a másikat, a »frontharcos« nevet veszem, ez talán jobban fedi a lényeget, mert ez tényleg magában foglalja az összes harcosokat, akik kint voltak a harcvonalban vagy az arcvonalban — nevezzük, ahogyan akarjuk. Ez az elnevezés azonban kétségtelenül nem magyar. Itt tehát az a kérdés, hogy ha én a magyaros »tűzharcos« elnevezést használom, akkor vájjon miként definiálom azt? Ha a definiálás alapjául a Károly-csapatkeresztet veszem, akkor nézetem szerint ezzel a definiálással megfelelek a célnak. Igaza van Makray Lajos igen t. képviselőtársamnak abban, hogy nagyon sokan vannak, akiknek nincs Károly-csapatkeresztjük, de akik épúgy kint voltak kevesebb-rövidebb ideig a harctéren, — három hónapnál kevesebb ideig — és talán súlyosabban megsebesültek, vagy fogságba kerültek, ennek alapján elesnek a kedvezményektől. Ha én ezzel a kérdéssel erősen foglalkozom, azt mondom; hiszen a háború alatt az akkori hadvezetőség, az akkori kormányok jól átgondolták, hogy milyen legyen a határ, milyen legyen a definíció, milyen legyen a megállapítás, amely a Károlycsapatkeresztet odaítéli, amely Károly-osapatkereszt volt szimbóluma annak, hogy ki volt tulajdonképpen harcos a harctéren. Ezen az alapon meg is tudok nyugodni ebben az elnevezésben. Én nem veszem ki teljesen a törvényjavaslatból azt a megállapítást, hogy a^ tűzharcosjelleget a honvédelmi miniszter ítéli oda. A törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során a miniszter úr erre vonatkozólag az ő álláspontját kifejtette: természetes, a törvény szellemében foglaltatik bent, hogy a tűzharcos-megjelölést, a tűzharcos-kvalifikációt a honvédelmi miniszter úr szervei útján ítéli oda. Én ezért megnyugszom ebben és biztosra veszem, hogy a törvényjavaslat végrehajtási utasításában erre meglesznek a megfelelő intézkedések, mert nézetem szerint egy törvényben biztosított minőséget, egy törvényben biztosított kvalifikációt, — mint itt a »tűzharcos« megjelö-