Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

Az országgyűlés képviselőházának 247. ülése 1937. évi november hó 4-én, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat. Hozzásióltak : vitéz Makray Lajos, vitéz Shvoy Kálmán, Czirják Antal, vitéz Árvátíalvi Nagy István, vitéz Somogyváry Gyula és Farkas Elemér. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Rőder Vilmos. (Az ülés kezdete 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Huszár Mihály jegyző urat, a javaslat mellett felszólalók jegyzésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslat ellen felszólalók jegyzésére Vásárhelyi Sándor jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat (írom,, 463., 474. sz.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik vitéz Makray Lajos képviselő úr. vitéz Makray Lajos: Igen t. Ház! Valósággal áhitatos tisztelettel és mély megilletődéssel állok szemben ezzel a javaslattal, mert úgy érzem, hogy itt, ennek a javaslatnak tárgyalásánál nemcsak mi, a nemzet törvényhozói vagyunk jelen, hanem jelen van az a sok százezer tűzharcos és frontharcos bajtársunk is, akinek sorsáról dönteni ez a törvény hivatva van és jelen vannak azok az elhalt és elesett bajtársaink is, akiknek özvegyeiről és árváiról is történik ebben a tűzharcos-törvényjavaslatban gondoskodás. Mielőtt rátérnék ennek a javaslatnak érdemleges tárgyalására, idézni akarom a tűzharcost úgy, ahogyan háború tüzében gondolattá, eszmévé tisztult, finomodott^ és nemesedett,^ ahogyan a háború megpróbáltatásainak vésőcsapásai alatt eszménnyé, ideállá emelkedett és magasult; azt a tűzharcost, aki nemcsak legendás időknek itt közöttünk járó emléke, hanem akire ebben a mai korban is hatalmas és rendkívül fontos hivatás^ feladat és szerep vár: ki kell sugároznia magából az igazi frontharcos szellemet és ennek a szellemnek át kell fermentálnia, át kell járnia az egész magyar közéletet és gondolkodást, mert csak ez a szellem képes hordozni a maKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. gyár sorsot és a magyar jövőt (Ügy van! Ügy van!) és csak ez a szellem tudja kikényszeríteni a magyar vágyak és a magyar igazságteljesülését. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Milyen ez a frontharcos eszmény és milyen ez a frontharcos szellemi A frontharcos vagy tűzharcos mindenekelőtt magában hordozza, szívében és lelkében az Istent. Akkor, 'amikor a háború szörnyűségei között minden recsegett és ropogott, szakadt, omlott és bomlott, amikor porba dőltek a bálványok, amikor mindaz, amire E& ember boldog emberi büszkeséggel örömittasan tekintett fel és az előretörtető ész mámoros érzésével csodált, amikor mindez cserj ben hagyta és mindez értéktelenné és erőtlenné devalválódott, akkor ebben a szörnyű lelki krízisben emelkedett ki a maga imponáló erejével, a maga megtörhetetlen és lebírhatatlan erejével az Isten, ö volt az erő, ő volt a kitartás, ő volt az állhatatosság, ő volt a hűség, ő volt a kötelességteljesítés szilárdsága, ő volt az enyhülés és ő volt a vigasztalás. Valami egészen mélységes és bensőséges, férfias és komoly, minden szertelenségtől és elhajlástól ment vallásosság fejlődött ki azokban az emberekben. Nem adtuk fel a mi vallási különálló egyéniségünket, de efelett megéreztük és átéltük az egy Isten családjának és az egy haza gyermekeinek nagy szolidaritását és együvé tartozását. Más idők voltak azok, amikor összefolyt a vér, amikor a borzalmak pillanataiban összetapadt a lelkünk, a szívünk, a gondunk, a szorongásunk, az imádságunk, amikor egyeknek éreztük és éltük magunkat mindannyian, apák, testvérek, fiúk, magyarok, katonák. Az én háborús emlékeim között azok a legmélyebben zengő és legfénylőbb emlékek, amikor az én protestáns katonapap-bajtársaimmal együtt, közösen kísértük ki a mi elhalt hőseinket és áldottuk meg a hősi halottakat és közösen vittük el messze idegenben harcoló magyar bajtársainknak a magyar nyelv enyhítő és ví38