Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-246
mm 232 Az országgyűlés képviselőházának 246. végén történjék az első törlesztés, de ha két gyermek származik a családból, a segély kétharmada engedtessék el és ha hárem gyermek származik a családból, akkor engedtessék el az egész kiházasítási segély visszafizetése. Miniszter úr, ez családvédelem, ez a nemzetfenntartást szolgálja és higyje meg az igen t. miniszter úr, hogy a fiatalságról való ilyen gondoskodásnak igen jó hatása lesz és rendkívül sok hely fog felszabadulni, amelyeket nem lányok, hanem fiatal férfiak tudnak majd elfoglalni. (Helyeslés a baloldalon.) Mélyen t. Ház! Ezekre voltam 'bátor az igen t. miniszter úr és a kormány szíves figyelmét felhívni és — minthogy az időm lejárt — csak azt kérném, hogy javaslataimat méltóztassék elfogadni. Remélem, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr és a Ház megszívleli és el is fogja fogadni javaslataimat. Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy Fábián Béla képviselő úrnak hasonló tárgyú interpellációja után adjam meg a választ. Elnök: Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi igazságüffyminiszter úrhoz az 1878:V. és az 1921:111. te. végrehajtása tárgyában. Hajlandó az igazságügyminiszter úr úgy felügyeleti, miint cselekvési hatáskörében a fent idézett törvénycikkek szellemének megfelelő végrehajtás tárgyában szükséges intézkedések megtételére?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat ilelti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Interpellációmnak nem szenvedélyek felkeltése a célja, nem egyeseknek a támadása, hanem a törvényes rend védelme az, ami miatt az interpellációmban foglaltakat a t. Ház színe elé hozom. A törvényes rend védelmére szolgál — nézetem szerint — az interpellációmban megnevezett 1878:V. és az 1921:111. te, azaz laikusok számára, magyarra lefordítva: a büntetőtörvénykönyv és az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény. Ezekkel kapcsolatban az én kérésem az igazságügyminiszter úrhoz csak az, hogy e törvények alapján való egyenlő elbánás nyilvánuljon meg mindenkivel szemben, aki ezek ellen a törvények ellen vét, aki ezekkel a törvényekkel szembehelyezkedik. T. Képviselőház! Minden jogrendnek az alapja az, hogy az országban senki se helyezhesse magát a törvényen kívül és a törvényen felül, de ugyanakkor ne érezhesse magát senki — akár egyén, akár társadalmi réteg, osztály vagy hitfelekezet — törvényen kívül, vogelfrei állapotban. Távol áll tőlem, t. Ház, hogy én bírói ítéleteket kritizáljak, kritika tárgyává tegyek. Ez alkalommal nem kérek beavatkozást bírósági ügyekbe azért, mert ez felfogásommal ellenkeznék ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. Ház! Vázsonyi János: ...mivel a magyar alkotmányos felfogás szerint a bírói függetlenség a magyar alkotmánynak egyik alappillére. Én ülése 1937 november 3-án, szerdán. azonban beavatkozást kérek az igazságügyminiszter úrtól mind főfelügyeleti, mind cselekvési hatáskörében a vádemelés és az eljárás szempontjából és a vádemelésben és az eljárásban kérek mindenkivel szemben akár egyenlő szigort, akár egyenlő megértést, tehát egyenlő elbánást. Az utóbbi időben, ahogyan azt Matolcsy Mátyás képviselőtársam szóvátette már előttem és Béldi Béla képviselőtársam utánam teszi szóvá, igen szigorú volt a vád a magyar irodalom egyes jeleseivel szemben. Ennek a szigorú vádemelésnek eredménye volt az a néhány súlyos ítélet, amely éppen a legutóbbi hónapban Szabó Dezsővel, az »Elsodort falu« szerzőjével, Féja Gézával és Kovács Imrével szemben hozatott. T. Ház! Nem ellentétek szítása céljábóól mondom, hogy a vádemelésnek ez a szigora az ismételt közbotrányok hőseivel szemben nem mindig nyilvánult meg ilyen mértékben, hanem sok ügy csak rendőrbírósági eljárás elé jutott és ezért néha a bíróság nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy a törvények szigorát ezekkel szemben érvényesíthesse. (Rajniss Ferenc: Fel kellett volna akasztani, úgy-e?) Örülök, hogy a képviselő úr megkezdi szokott zavarását. Előre megnyugtathatom, hogy nagyon rövid időm lévén, csak interpellációm végén fogok valamennyi közbeszólásra válaszolni. (Rajniss Ferenc: Óriási!) A vádemelésben kérem az egyenlő elbánást az igazságügyminiszter úrtól, mint legfőbb felügyeleti hatóságtól. Nem kérek többet, t. Ház és t. igazságügyminiszter úr, csak ugyanazt a szigort kérem minden izgatóval, minden verekedővel és minden botrányhőssel szemben, mint amilyen szigor nyilvánul meg a magyar irodalom jeleseivel szemben, vagy pedig ugyanannyi megértést kérek a magyar irodalom jelesei számára, mint amennyi megértés jár — ismétlem — az izgató szónokok, röplap- és röpiratszerkesztők számára. T. Ház! Ha helyesen értelmezem a kormány felfogását a belügyminiszter úr legutóbbi nyilatkozatán ól, a miniszterelnök úrbeszédéből és az igazságügyminiszter úr többízben elhangzott nyilatkozataiból és beszédeiből, akkor úgy érzem, hogy ezzel a kérésemmel nyitott kapukat döngetek, (vitéz Balogh Gábor: Ugy van!) Ezért teszem szóvá ezt az állandóan megismétlődő izgatást, mely nemcsak az antiszemitizmusban éli ki magát, (Rajniss Ferenc: Beszéljünk egyelőre csak arról!) amely nemcsak hitfelekezet elleni izgatásban nyilvánul meg, hanem megnyilvánul egyes politikai egyéniségekkel, megnyilvánul a parlamentarizmus intézményével és elhunyt koronás királyaink emlékezetével és kegyeletével szemben is. Ezek az izgatások valamenynyien és külön-külön beleütköznek a büntetőtörvénykönyv II. és VI. fejezetébe, beleütköznek az 1921:111. tc.-be és beleütköznek az 1913:XXXIV. te. 3. §-ába. T. Ház! Az igazságügyminiszter úr azt mondotta az előbb itt elhangzott beszédében, hogy a törvényekben vannak hézagok. Én nem a törvényekben, hanem a végrehajtásban látok hézagot, ezért hívom fel erre az igazságügyminiszter úr figyelmét. A miniszterelnöki beszéd utam, amely a külföldről beözönlő sajtótermékekre és az itteni zugsajtóra vonatkozott, két napra rá postán kaptam a Fichtebund legújabb két kiáltványát. (Rajniss Ferenc: Pont a képviselő úrnak küldték meg?) Űgylátszik, engem jobban szeretnek, mint önt.
