Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-246
Az országgyűlés képviselőházának 2bö. volt a létfenntartási index, de a fizetési index, igen t. pénzügyminiszter úr, akkor már csak 65 volt, amit a pénzügyi kormányzat állandóan figyelmen kívül hagy. Tehát ha most már én ezt a két indexszámot, a 100-at és a 65-öt összehasonlítom, azt látom, hogy a fixfizetésű alkalmazottak hátránya már 1925. évben 35 százalék. (Úgy van! Ügy van!) Nagyon természetes, hogy akkor az.igen t. kormány erről hallgatott és mi nem tettük ezt szóvá azért, mert a csökkentést igen rövid időre szóló, átmeneti intézkedésnek tekintettük, — ahogy nekem azt akkor illetékesek mondották. Objektív ember lévén, nehogy cáfolatban legyen részem, kijelentem, hogy ezt a 65-ös indexszámot a középfokú közalkalmazotti kategóriákra értem. Tehát akkor lett volna igazságos — hangsúlyozóim: igazságos — az illetmények csökkentése indexre való hivatkozással, ha az igen t. kormány akkor a fizetési indexet és a létfenntartási indexet egy vonalban állapította volna meg és ebből történt volna a kiindulás. De ez még nem minden. 1931 óta még négyszer fizetéscsökkentést szenvedtek végig a közalkalmazottak, amely összesen átlag 22%-a volt illetményeiknek. A drágulás 22-7%. Nem hozzám méltó iaz, hogy egy óriási megterhelést kívánva álljak ide az igen t. kormány elé, amely teljesen kiegyenlítené ezt a drágulást, de azt erősen megközelíteni kívánom és azt óhajtom elérni, hogy a kormány olyan emeléssel jöjjön, hogy azzal a közalkalmazottaknak legalább létfenntartását, a kultúrember megélhetését biztosítsa. Bizonyos hirek vannak forgalomban. Igaz, megállapítom, nem a kormánytól jöttek ezek, arról is tudmásom van, hogy külső emberek, magukat szakértőknek feltoló egyének ostromolják a kormányt hétről-hétre lehetetlennél lehetetlenebb antiszociális javaslatokkal, amelyek egy része papírkosárba kerül, mégis tápot kell adnunk, minthogy cáfolatra nem talál, annak, hogy a nyugdíjak leszállításából óhajtanák a ténylegesek illetményeit bizonyos mértékben emelni. Ez ellen ab ovo tiltakozunk. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter tagadólag int.) örülök, hogy a miniszter úr nem-et int, azonban én a Naplóban szeretném a nem-et megörökíteni. (Derültség. — A miniszter kezével nem-et int.) Ez pedig csak egy gesztus volt, t. miniszter úr, de a nem-et a t. miniszter úr szájából még nem hallottam. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem-et mindig szívesen mondok! — Elénk derültség.) Leszögezem, t. miniszter úr, hogy ebben az esetben a »nem« »igen«-t jelent és ez az »igen« rendkívül megnyugtató. Nem akartam felolvasni a miniszter úr nyilatkozatát, de ezek után felolvasom, amelyet igen helyesen tett és pedig július 3-án, amikor azt mondotta, hogy (olvassa): »A költségvetésben ahhoz a két eszközhöz, amelyhez a kormány öt évvel ezelőtt nyúlt, a tisztviselők fizetéséhez és az adóprés megszorításához soha többé nem lehet nyúlni.« Ezzel tehát a »nem« »igen«-t jelent. Nem szoktam köszöneteket mondani itt a Házban, de ezért a nem-ért köszönettel tartozom, mert a nem ellenére is mégis csak meg kell mondanom, hogy rendkívül rossz hatása lett volna kifelé, a tiszteletreméltó kollegialitást veszélyeztette volna és emellett ez a rendezés nem lett volna e°Téb, mint egy előleg, kölcsön, amit akkor adnak vissza, amikor az illetők tényleges szolgálatban vannak és akkor vonnak vissza, amikor illése 1937 november 3-án, szerdán. 231 már nehezebb viszonyok között, nyugdíjban vannak. Erre most már a t. miniszter úr nyilatkozata után spongyát teszünk. (Helyeslés.) Nagyon kérem a t. miniszter urat arra, hogy a családi pótlék felemelésénél a családi pótlék már a második gyermeknél nagyobb legyen, mint az elsőnél, a harmadiknál még nagyobb, mint a másodiknál, A családvédelem benne van a kormány programjában és csak nagyon csodálkozom, hogy annakidején olyan antiszociálisán szállították le a családi pótlékot. Még inkább csodálkozom azon, hogy a kultuszminiszter úr — kinek itt van a helyettese, az államtitkár úr, tehát hozzá intézem ezt — az egyik állami intézménynél megszüntette a családi pótlékot és pedig az Operánál. Hogyan lehetséges ez? Nem olyan nagy kérdés, nem akarok ezzel külön foglalkozni, de kérem, méltóztassék a családi pótlék intézményét az Operánál is visszaállítani, mert ez az elvonás nem jogos. Bocsánat: jogos? Nem volt igazságos.Nem volt méltányos, nem volt szociális és nem volt előrelátó. Azt mondják, hogy a nyugdíjteher rendkívül nagy. Igen, de nem mi vagyunk az okai. Az 1934:1. tc.-nek, azt hiszem, a 4. §-át, az úgynevezett hóhérszakaszt ostromoltuk a legjobban. Előre rámutattunk arra, hogy életerős, nagyszerű tisztviselőket küldenek el sétálni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez is oka, egyik oka, t. miniszter úr, én vigyázok a szavaimra: tehát oka annak, hogy a nyugdíjterhek rjagymértekben emelkedtek. De a szolgálati időt is ki akarják tolni, mondják a hírek. Remélem, erre is kedvező választ kapok. Igen t. miniszter úr, vagyok annyira objektív ember, hogy belássam, nincs szüksége a miniszter úrnak, hogy tanácsot adjak neki, de egy gondolatot felvetek. Akik ma nyugdíjasok és akik ma szolgálatban vannak, azokat tessék nyugodtan hagyni. Arról már lehet beszélni, hogy mi történjék azokkal, akik holnaptól kezdve jönnek az állam kötelékébe, tehát pro futuro erről vitatkozhatunk, de a már megszerzett jogokhoz ezekben a súlyos időkben, de még jobb időkben se méltóztassék nyúlni. Különben mi lesz a fiatalság jobb sorsával? Fiatalság? Ha a szolgálati időt méltóztatik 40 esztendőre kitolni, méltóztassék erre a fiatalságra is gondolni. Ez nem akalom, hogy ezzel a kérdéssel ma per longum et latum foglalkozzam, de engedje meg az igen t. kormány, hogy egy javaslatot tegyek. Azt mindnyájan méltóztatnak bölcsen — vagy talán fájdalmasául is — tudni, hogy Budapesten egymagában 7Ö.OÖO-rel több nő van, mint férfi. Ezeknek a leányoknak is joguk van kenyérkereső pályáira menni, mert ők is emberek. (Müller Antal: Nem tudnak férjhez menni!) Ha kenyérkereső pályára mennek, másoktól veszik el a lehetőséget. Éppen ezért, legalább egyelőre, hogy példát lehessen mutatni, kérem a pénzügyminiszter; urat, hogy a már szolgálatban levő és 30. életévükön aluli tisztviselőknek vagy egyéb alkalmazottaknak képesítésükhöz mérten méltóztassék tekintélyesebb összegű kiházasítási segélyt adni és pedig úgy, hogy ez a kiházasítási segély a harmadik év végén legyen törlesztendő, ha a család gyermektelen 1 , a hatodik év végén törlesztessék, ha egy gyermek származik a családból, de egy gyermek után engedjék el a kölcsönnek vagy a segélynek egyharmadát, (Cseh-Szombathy László: Egynél nem! — Zaj.) ha két gyermek van, akkor a kilencedik év
