Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-246
Az országgyűlés képviselőházának 2U6 \ dorn, hogy miért. Azért, hogy a legnagyobb magyar kérdésről, a földkérdésről eltereljék a figyelmet. (Némethy Vilmos: Pedig az az igazi keresztény politika!) Nem vagyunk zsidóbérencek és nem állunk a zsidók szolgálatában. (Nagy zaj, — Elnök csenget.) Mi ettől teljesen függetlenek vagyunk és hangsúlyozzuk, hogy csak úgy indulhat új élet a magyar földön, ha a feudális világ teljes felszámolása mellett a gazdasági liberalizmus számára nagyon erős korlátokat építünk, (Úgy van! Ügy van! balfelőL) éppen az ellen a nagytőke ellen, amelynek bérenceiként minket beállítanak. (Gr. Festetics Sándor: Csodás változás a pro grammban! — Zaj half elől.) T. Ház! Ez az a gondolat, ez az a nagy eszme, amelyet a magyar írók visznek és hordanak még akkor is, ha börtön a jutalmuk és kérem a t. Házat, hogy vagy tessék Őket állításaik igazolására utasítani, vagy pedig ültessék le melléjük az imént felsorolt összes magyar írókat és meg fogja tudni az egész világ, hogy a hivatalos kormány ítélte halálra a magyar népet. (Élénk éljenzés és taps balfelőL — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr óhajt szólani. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Ház! Mivel ugyanebben a kérdésben Béldy Béla t. képviselőtársam is jegyzett be interpellációt 8. szám alatt, méltóztassék megengedni, hogy az ő interpellációjára adandó válasszal egyidejűleg adjam meg a választ Matolesy képviselő úrnak is. (Helyeslés a jobboldalon és a középen) Elnök: Következik Homonnay Tivadar képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. összkormányhoz a közszolga- j latban lévő tényleges és nyugdíjas alkalmazottak, valamint az állami közüzemeknél alkalmazottak és munkások anyagi megsegítése tárgyában. 1. Van-e tudomása a kormánynak az árak állandó emelkedéséről? 2. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a közszolgálatban lévő tényleges alkalmazottak, valamint a nyugdíjasok épp úgy, mint az állami és közüzemeknél lévő alkalmazottak, közöttük a munkások is a fokozott és sajnos mindig várható áremelkedések miatt olyan megélhetési nehézségekkel küzdenek, hogy azok mellett a közszolgálat zavartalan ellátása, különösen a veszélyes üzemeknél biztosítva nincsen? 3. Hajlandó-e a kormány intézkedni aziránt, hogy a közszolgálati tényleges és nyugdíjas alkalmazottak illetményei, nyugellátási díjai és munkabérei legfőképpen az elsőrendű életszükségleti cikkek drágulásához mérten emeltessenek? — Homonnay Tivadar s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Elmondandó interpellációm fontos tárgyára való tekintettel kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Homonnay Tivadar: Mélyen t. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam a w viharsarokról mondott beszédével meglehetős nagy vihart aratott. Én nem szeretnék felszólalásomütése 1937 november 3-án, szerdán. 229 mai vihart kelteni. Azt szeretném, hogy amikor idehozom a Ház elé annak a némán dolgozó társadalmi rétegnek, amelyről szólni kívánok, munkájában elfojtott fájdalmát, akkor a t. Ház és képviselőtársaim elmondandóimat szívleljék meg, a kormányhoz pedig az a kérésem, hogy javaslataimat tegye magáévá. Mindenekelőtt le kell. szögeznem és meg kell állapítanom, hogy nemcsak egy társadalmi réteg gazdasági helyzetének megjavításáról szólok és nemcsak az ő érdekükben emelem fel szavamat, hanem teszem ezt a köz érdekében is és pedig elsősorban ennek az érdekében, mert amikor a közszolgálati alkalmazottak, tényleges tisztviselők, segédtisztek és altisztek, munkásság és egyéb kategóriabeliekről, valamint a nyugdíjasokról és nyugbéresekről szólok, ezzel a felszólalásommal ia közérdeket szolgálom. (Fábián Béla: így van!) Igen t. Ház! Akik nyitott szemmel járnak az életben és nemcsak néznek, hanem látnak is, azoknak látniok kell, hogy ezeknek a (munkában érdemeket szerzett és némán dolgozók helyzete úgyszólván hétről-hétre nehezebb lesz. T. Ház! Ma már úgy áll a helyzet, hogy például a veszélyes üzemeknél, ahol a teljesítmények, s a közalkalmazottakkal szemben megnyilvánuló kívánságok rendkívül nagyok, a velük szemben támasztott igények igen erősek, ezek a túlzott kívánságok, valamint az alacsony fizetés és a szolgálati idő meghoszszabbítása ma már nem egy helyen a személyi és vagyonbiztonságot is veszélyeztetik és a közvagyon rongálására vezetnek. Példákkal nem jövök elő. Azoknak, akik erre kíváncsiak, az illetékesek a választ meg fogják adni. Havi 400 és 550 órás teljesítményekkel állunk szemben, az ily kívánságok katasztrófára vezethetnek, aminthogy a közelmúltban katasztrófára is vezettek. De rá kell mutatnom arra is, hogy ennek a kérdésnek a rendezetlensége egy gyúanyagv amelyet igen könnyen kihasználhatnak azok a lelkiismeretlen egyének, akik a közszolgálati alkalmazottak izzó és súlyos helyzetét nagyon, de nagyon könnyen fel tudják használni olyan irányban, amely sem a közszolgálati alkalmazottak érdekét, sem pedig a nemzet jól felfogott érdekét nem szolgálja. Mielőtt tehát interpellációm tulajdonképpeni tárgyáról szólnék, figyelmeztető szavam egyrészt feléjük szól, amikor azt mondom, hogy a közszolgálati alkalmazottak jogos igényeinek a kielégítése, jogos kívánságaiknak a teljesítése nem népgyűléseken és nem az izgatók által vezetett utcai tüntetéseken dől el, — akik lelkiismeretlenül kihasználják a közalkalmazottak nehéz, súlyos helyzetét — hanem itt a parlamentben. Másrészt pedig a kormány felé szól figyelmeztető szavam és ez az, hogy a kormánynak a joga és kötelessége, a kormánynak áll módjában, a kormánynak van meg a lehetősége, de a kormányon van a felelősség is, hogy ezt a súlyos és sürgős kérdést most már mihamarabb rendezze, hogy az elesett közszolgálati alkalmazottak hóna alá nyúljon és ügyüket az igazságnak megfelelően rendezze. (Helyeslés.) Ha ezt megteszi az igen t. kormány, akkor nemcsak száz- és százezer családon segít és azok jobb megélhetését biztosítja, nemcsak százezer lélek boldogulását teremti meg, hanem egy olyan nyugodt közhangulatot teremt ezzel, amely közhangulat alkalmas lesz arra, hogy a kormánynak Sok más iránvú és fontos kérdés megoldásánál feltétlenül segítségére legyen.
